2011. évi CLVI. törvény

Az Szja tv. 47. §-a következő (6)-(9) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Nem kell az adóalap-kiegészítést alkalmazni
a) az adóköteles társadalombiztosítási ellátás adóelőlegének a megállapításakor, ha a kifizető nem a magánszemély munkáltatója is egyben,
b) az adóköteles munkanélküli ellátás adóelőlegének a megállapításakor,
c) valamint ha a bevétel adóelőleg megállapítására nem kötelezett kifizetőtől, kifizetőnek nem minősülő személytől származik, és az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem összege más, az összevont adóalapba tartozó jövedelmekkel együtt sem haladja meg a 2 millió 424 ezer forintot.
(7) Nem kell az adóalap-kiegészítést alkalmazni az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem után akkor, ha a magánszemély a kifizetést megelőzően írásban nyilatkozik a kifizetőnek, hogy az összevont adóalapba tartozó várható éves jövedelme az adott kifizetéssel együtt sem haladja meg a 2 millió 424 ezer forintot. A kifizető a magánszemély nyilatkozatától függetlenül alkalmazza az adóalap-kiegészítést az általa juttatott, az adóév elejétől összesített adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelmei azon részére, amely az említett értékhatárt meghaladja.
(8) Az adóelőleget megállapító munkáltató az adóalap-kiegészítést az általa juttatott, összevont adóalapba tartozó jövedelem azon részére alkalmazza, amely meghaladja a 2 millió 424 ezer forintot. Az adóelőleget megállapító munkáltató által juttatott jövedelemnek minősül a korábbi munkáltató által a munkaviszony megszüntetésekor kiállított és az adóelőleget megállapító munkáltatónak átadott adatlapon igazolt összeg is. Rendszeres jövedelem esetén az adóalap-kiegészítést az adott kifizetés azon hányadára nem kell alkalmazni, amilyen hányadot a 2 millió 424 ezer forint a magánszemély munkáltatótól származó várható éves rendszeres összevont adóalapba tartozó jövedelmében képvisel. Nem rendszeres jövedelem esetén az adóelőleget megállapító munkáltató az adóalap-kiegészítést az adott kifizetés azon részére alkalmazza, amely - a várható éves rendszeres és az adóév során már kifizetett nem rendszeres, összevont adóalapba tartozó jövedelem együttes összegét figyelembe véve - az említett értékhatárt meghaladja.
(9) A (6)-(8) bekezdésben foglaltaktól függetlenül a magánszemély az adóelőleget megállapító munkáltatótól, kifizetőtől írásbeli nyilatkozatban
a) kérheti, hogy az adott kifizetés adóelőlegének megállapítása során a jövedelem egészére vagy annak a nyilatkozatban megjelölt részére alkalmazza az adóalap-kiegészítést;
b) köteles kérni az adóalap-kiegészítés alkalmazását akkor, ha a várható éves összevonás alá eső jövedelme - a (8) bekezdés szerinti munkáltatótól származó jövedelmet is beszámítva - a 2 millió 424 ezer forintot meghaladja, azzal, hogy a nyilatkozattételi kötelezettség elmulasztása esetén a magánszemély a 48. § (4) bekezdés b) pontjában meghatározott különbözeti bírság fizetésére köteles.”

Az Szja tv. 53. § (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tevékenységek a következők:
a) mezőgazdasági, erdőgazdálkodási (TESZOR 01, 02), bányászati (TESZOR 05-től 09-ig) és feldolgozóipari (TESZOR 10-től 32-ig) termék-előállítás, építőipari kivitelezés (TESZOR 41.20, 42);
b) mezőgazdasági, betakarítást követő szolgáltatás (TESZOR 01.6), vadgazdálkodáshoz kapcsolódó szolgáltatás (TESZOR 01.70.10), erdészeti szolgáltatás (TESZOR 02.40.10) és zöldterület-kezelés (TESZOR 81.30.10);
c) halászati szolgáltatás (TESZOR 03.00.71), halgazdálkodási szolgáltatás (TESZOR 03.00.72);
d) feldolgozóipari szolgáltatás (TESZOR 10-től 32-ig),
kivéve:
- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás,
- egyéb sokszorosítás (TESZOR 18.20);
e) építőipari szolgáltatás (TESZOR 43);
f) ipari gép, berendezés, eszköz javítása (TESZOR 33.1), gépjárműjavítás (TESZOR 45.20), személyi, háztartási cikk javítása (TESZOR 95.2), épületgépészeti berendezések javítása (TESZOR 43.21, 43.22, 43.29);
g) a taxis személyszállítás (TESZOR 49.32.11) személygépjármű kölcsönzése vezetővel (TESZOR 49.32.12), egyéb máshová nem sorolt szárazföldi személyszállítás (TESZOR 49.39.39), közúti áruszállítás (TESZOR 49.41.1);
h) számítógép, kommunikációs eszköz javítása (TESZOR 95.1);
i) fényképészet (TESZOR 74.20);
j) textil, szőrme mosása, tisztítása (TESZOR 96.01), fodrászat, szépségápolás (TESZOR 96.02), hobbiállat-gondozás (TESZOR 96.09.11);
k) a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység (TESZOR 56), kiskereskedelmi tevékenység (TEÁOR 47, kivéve a (4) bekezdésben felsorolt üzleteket).
(4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett üzletek a következők:
a) élelmiszer jellegű bolti vegyes kiskereskedelem (TEÁOR 47.11);
b) iparcikk jellegű bolti vegyes kiskereskedelem (TEÁOR 47.19);
c) zöldség, gyümölcs kiskereskedelme (TEÁOR 47.21);
d) hús, húsáru kiskereskedelme (TEÁOR 47.22);
e) hal kiskereskedelme (TEÁOR 47.23);
f) kenyér-, pékáru-kiskereskedelem (TEÁOR 47.24-ből);
g) egyéb élelmiszer-kiskereskedelemből a gyógytea és étrend-kiegészítő termékek kiskereskedelme (TEÁOR 47.29-ből);
h) vasáru-, festék-, üveg-kiskereskedelem (TEÁOR 47.52);
i) gyógyszer-kiskereskedelemből a vitaminok kiskereskedelme (TEÁOR 47.73-ból);
j) gyógyászati termékek kiskereskedelme (TEÁOR 47.74).”

Az Szja tv. a következő 62/A. §-sal egészül ki:
„62/A. § (1) Ha a termőföldből átminősített ingatlan átruházásából származó bevételnek a bevételből - a 62. § (1) bekezdése szerint - levonható költségeket meghaladó része (e meghaladó rész a továbbiakban: hozam) nagyobb, mint az ingatlan tulajdonban tartásának időszakára kiszámított szokásos hozam, akkor is, ha az értékesítés gazdasági tevékenység [3. § 46. pont] keretében történik, az adó alapja
a) a szokásos hozam, és
b) a hozam a) pont szerinti összeget meghaladó részének a háromszorosa,
azzal, hogy az átruházásból származó jövedelem megállapításához a 62. § (4) és (6) bekezdése nem alkalmazhatók.
(2) Ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti termőföldből átminősített ingatlant tulajdonában tartó társaságban részesedéssel rendelkező magánszemély tag részesedését ellenérték fejében átruházza, illetve azt a társaságból kivonja, az árfolyamnyereséget, illetve a vállalkozásból kivont jövedelmet növeli a részesedés tulajdonban tartásának időszakára kiszámított szokásos hozamot meghaladó árfolyamnyereség, vállalkozásból kivont jövedelem kétszerese.
(3) E § alkalmazásában
a) szokásos hozamnak
aa) termőföldből átminősített ingatlan átruházása esetében a levonható költségek 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összegét,
ab) részesedés átruházása, kivonása esetén a részesedés megszerzésére fordított érték (ideértve a részesedéssel kapcsolatos járulékos költségeket is) 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összegét
kell tekinteni, azzal, hogy a tulajdonban tartás naptári napjainak számítása során a megszerzésről, illetve az átruházásáról szóló okirat keltének napját kell - e napokat is beszámítva - irányadónak tekinteni, továbbá azzal, hogy részesedés átruházása (kivonása) esetén a régebben szerzett részesedés átruházását kell feltételezni;
b) termőföld a termőföldről szóló törvényben meghatározott termőföldnek minősülő földrészlet;
c) termőföldből átminősített ingatlan a művelési ág változás ingatlan-nyilvántartási átvezetéséről szóló döntés meghozatalának a napjától számított öt éven keresztül az az ingatlan, amely a művelési ág változás átvezetése eredményeként az ingatlan-nyilvántartásban termőföldből művelés alól kivett területté vált (ideértve az ingatlan alrészletében bekövetkező ilyen változást is), kivéve, ha a termőföld tulajdonjogának megszerzésére a termőföld végleges más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló ingatlanügyi hatósági döntés jogerőre emelkedése napját legalább öt évvel megelőzően került sor.
(4) E § rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha a magánszemély a termőföldből átminősített ingatlant örökléssel szerezte és erről a bevallásában nyilatkozik.”

Az Szja tv. 63. § (8)-(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek és a § új (10) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A 60. § (1) bekezdését és a 61. § (1)-(2) bekezdését az olyan ingatlanlízing-ügylet esetében, ahol az ingatlan tulajdonjoga a futamidő végén vételi jog gyakorlása útján száll át a magánszemélyre, a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a) a 60. § (1) bekezdés alkalmazása szempontjából az ügyleti szerződés megkötésének időpontját kell szerzési időpontnak tekinteni,
b) a 62. § (1) bekezdés a) pontjában említett más kiadásnak minősül a lízingelt ingatlan futamidő letelte előtti megvásárlása esetén fizetett előtörlesztési díj,
c) a 62. § (2) bekezdés alkalmazásában megszerzésre fordított összegnek minősül
ca) a lízingbe vevő által a futamidő végén a vételi jog gyakorlása során megfizetett ellenérték,
cb) a lízingbe vevő által megfizetett lízingdíjak tőkerészének az a része, amely nem haladja meg ingatlannak az ügyleti szerződés megkötésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a ca) pont szerinti összeg levonásával megállapított összeget,
cc) a lízingbe vevői pozíció átvételéért fizetett összeg,
cd) a futamidő végén a vételi jog gyakorlása fejében a lízingbevevőnek fizetett összeg.
(9) E § rendelkezései irányadók a nem egyéni vállalkozó magánszemély ingatlanlízing-ügylet (ideértve a futamidő végén automatikus tulajdonátszállást jelentő vagy az ingatlan megszerzésére lehetőséget biztosító ügyletet) meghiúsulásából, valamint engedményezéséből származó jövedelmére is.
(10) A (9) bekezdésben említett jövedelmet az ügyleti szerződésben foglaltak alapján a magánszemélyt a meghiúsulás miatt megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből, valamint a magánszemélyt az engedményezésről szóló szerződés alapján megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből a 62. § (4), illetve (6) bekezdésének rendelkezései szerint kell értelemszerűen megállapítani (figyelemmel a 63. § (8) bekezdésében foglaltakra is) azzal, hogy az említett rendelkezések alkalmazásában számított összegnek a bevétel, megszerzés évének az ügyleti szerződés megkötésének éve minősül.”

Az Szja tv. 70. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Egyes meghatározott juttatásnak minősül:
a) a munkáltató által
aa) valamennyi munkavállaló (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), vagy
ab) az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély - ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló -, vagy
ac) az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik
részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott tennék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos értékben meghatározott keret terhére valamennyi, az előzőekben említett, juttatásban részesülő magánszemély számára ugyanazon termék vagy szolgáltatáskörből azonos feltételekkel választható), feltéve, hogy a termék megszerzése (választása), illetve a szolgáltatás igénybevétele (választása) bármelyikük számára ténylegesen is elérhető;
b) a munkáltató által valamennyi munkavállaló (e rendelkezés alkalmazásában ideértve a munkáltatóhoz a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint kirendelt munkavállalót is) által megismerhető belső szabályzat (pl. kollektív szerződés, szervezeti és működési szabályzat, közszolgálati szabályzat stb.) alapján
ba) több munkavállaló, vagy
bb) az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély - ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló -, vagy
bc) az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik
részére, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos módszerrel meghatározott keret terhére választható), feltéve, hogy a juttatásra jogosultak körét a belső szabályzat nem egyénileg, hanem a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más - munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő - közös ismérv alapján határozza meg;”

Az Szja tv. a következő 84/T. §-sal egészül ki:
„84/T. § (1) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított, illetve módosított rendelkezéseit a hatálybalépés napjától megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni a (2)-(9) bekezdésben foglaltak figyelembevételével:
(2) A 62/A. § rendelkezését a hatálybalépést követően megszerzett jövedelemre, illetve a hatálybalépést követően értékesített (átruházott) vagy más módon a könyvekből kivezetett (kivont) részesedés adókötelezettségére kell alkalmazni.
(3) 2012. december 31-ig az Erzsébet-utalvány melegkonyhás vendéglátóhelyeken étkezési szolgáltatás vásárlásra is felhasználható.
(4) A 70. §-nak az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított (2) bekezdése rendelkezését a naptári évtől eltérő üzleti év esetén a 2012. évben induló üzleti év első napjától kell alkalmazni.
(5) A 72. § (4) bekezdésének az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított o) pontját az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXI. törvény hatálybalépését követően a munkáltató által végtörlesztéshez nyújtott kamatmentes kölcsön adókötelezettségének megállapítására is alkalmazni lehet.
(6) A 77/C. § (22a) bekezdésének rendelkezését a kihirdetéskor még nyilvántartásban szereplő programokra is alkalmazni lehet.
(7) Az 1. számú melléklet 2.8. pontjának rendelkezését az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXI. törvény hatálybalépésének napja és a 2012. február 28. közötti időszakban a munkáltató által végtörlesztés céljából adott vissza nem térítendő támogatásra lehet alkalmazni.
(8) Az 1. számú melléklet 4.22. alpontjának rendelkezését a hatálybalépését megelőzően megszerzett bevételre is alkalmazni lehet.
(9) A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény 206. §-nak az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel módosított (8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXI. törvény hatálybalépése napjától a végtörlesztés céljából felvett kötvénykölcsönök esetében is alkalmazni lehet.”

Az Szja tv.

A Tao tv.

A Tao tv. a következő 29/Q. §-sal egészül ki:
„(1) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított, illetve módosított rendelkezéseit - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - első ízben a 2012. adóévi adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2) Az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költségei között, továbbá a szoftverfejlesztő alkalmazására tekintettel 2011. december 31-ig elszámolt bérköltség után az e törvény 22. § (10) bekezdésének 2011. december 31-én hatályos szövege szerint meghatározott adókedvezmény utoljára a 2014. évi adóalap utáni adóból vehető igénybe.
(3) Csökkenti a társasági adó alapját a 2007-től 2009-ig tartó üzleti években megállapított, ki nem fizetett osztalék 2010. január 1-jét követő elengedésére tekintettel elszámolt rendkívüli bevétel összege, nem növeli az osztalékot megállapító társaság tagjánál az elengedett követelésre tekintettel elszámolt rendkívüli ráfordítás összege (kivéve, ha a követelést ellenőrzött külföldi társasággal szemben engedte el), függetlenül attól, hogy az osztalékot megállapító társasággal kapcsolt vállalkozási viszonyban áll.
(4) A 8. § (1) bekezdés k) és l) pontja, valamint 8. § (2) bekezdése rendelkezéseit - az eltérő üzleti évet alkalmazó adózókra is kiterjedően - a hatálybalépésüket követően értékesített (kivezetett) részesedés, illetve termőföldből átminősített ingatlan adókötelezettségére kell alkalmazni.
(5) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított 17. § (9) bekezdését először a 2012. évben kezdődő adóévben megvalósuló közvetlen vagy közvetett többségi befolyás szerzése esetén és a 2012. évben kezdődő adóév adóalapjának megállapításakor kell alkalmazni.”

Az Ekho tv. 3. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3a), (3b) és (3c) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdés c), valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett, FEOR-számmal azonosított foglalkozás:
2123 Telekommunikációs mérnök foglalkozásból
Akusztikus mérnök
Audiotechnikai mérnök
Hangmérnök
Televíziós műszaki adásrendező
2136 Grafikus és multimédia-tervező
2627 Nyelvész, fordító, tolmács foglalkozásból
Filmszöveg fordító
Lírai művek fordítója
Műfordító
Prózai és drámai művek fordítója
2714 Kulturális szervező foglalkozásból
Producer (kulturális)
Produkciós menedzser (szórakoztatóipar)
2715 Könyv- és lapkiadó szerkesztője
2716 Újságíró, rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő
2719 Egyéb kulturális és sportfoglalkozású (felsőfokú képzettséghez kapcsolódó) foglalkozásból
Művészeti tanácsadó
Zenei konzulens, tanácsadó
2721 Író (újságíró nélkül)
2722 Képzőművész
2723 Iparművész, gyártmány- és ruhatervező
2724 Zeneszerző, zenész, énekes
2725 Rendező, operatőr
2726 Színész, bábművész
2727 Táncművész, koreográfus
2728 Cirkuszi és hasonló előadóművész
2729 Egyéb alkotó- és előadó-művészi foglalkozású (felsőfokú végzettséghez kapcsolódó)
3122 Villamosipari technikus (elektronikai technikus) foglalkozásból
Koncert-fénytechnikus
Koncert-színpadtechnikus
3145 Műsorszóró és audiovizuális technikus foglalkozásból
Filmstúdió technikus
Hangmester
Hangrestaurációs technikus
Hangstúdió-technikus
Hangtechnikus
Képtechnikus
Rögzítéstechnikai technikus
Stúdiótechnikus
Videótechnikus
Zenei technikus
3711 Segédszínész, statiszta
3712 Segédrendező
3714 Díszletező, díszítő
3715 Kiegészítő filmgyártási és színházi foglalkozású
3719 Egyéb művészeti és kulturális foglalkozású
5211 Fodrász foglalkozásból
Színházi fodrász
Színházi parókakészítő
5212 Kozmetikus foglalkozásból
Maszkmester
Sminkes
Sminkmester
Színházi kikészítő
7212 Szabó, varró foglalkozásból
Jelmez- és alkalmiruha-készítő
Színházi varró
7213 Kalapos, kesztyűs foglalkozásból
Színházi fejdíszkészítő
7217 Cipész, cipőkészítő, -javító foglalkozásból
Színházi cipész
(3a) Elnevezésétől függetlenül is az ekho választására jogosít az a tevékenység, amely a FEOR-08 osztályozási szempontjai szerint tartalma alapján megfelel a (3) bekezdés szerinti foglalkozásoknak, munkaköröknek.
(3b) A (3) bekezdés szerinti foglalkozásúnak minősülő magánszemély - munkakörének elnevezésétől függetlenül - akkor választhatja az ekhot, ha tevékenysége alapján a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel vesz részt.
(3c) Az (1) bekezdés c), valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett foglalkozásúnak minősül:
a) a szakképzett edző, sportszervező, -irányító (FEOR-08 2717), feltéve, hogy rendelkezik a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel;
b) a hivatásos sportoló, sportmunkatárs, valamint a sportról szóló törvényben meghatározott sportszakember, feltéve, hogy a magánszemély sportszervezettel vagy országos sportági szakszövetséggel, országos sportági sportszövetséggel fennálló jogviszonya keretében sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el, és a sportszövetség szabályzata szerint sportszakembernek minősül, vagy a szövetség vagy a sportszervezet főállású munkavállalója. A sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén további feltétel, hogy a sportmunkatárs, sportszakember rendelkezik a jegyzékben meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel.”

A Jöt. 7. § 32-34. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„32. megbízható adós: az a személy, aki legalább 2 éve engedéllyel végez adóraktárban folytatható tevékenységet, illetve aki legalább 2 éve folytat az e törvény szerinti jövedéki engedély birtokában jövedéki engedélyes kereskedelmi, export- és importtevékenységet, és terhére a jövedéki biztosíték e törvény 38. § (5) bekezdése alapján történő megállapítására irányuló kérelem benyújtását, illetve a jövedéki biztosíték hivatalból történő, e törvény 38. § (8) bekezdése szerinti felülvizsgálat megkezdését megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság jogerős határozattal nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének - a 2 éves vizsgált időszakban összességében - 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek, valamint az a személy, aki a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-ei 2913/92/EGK tanácsi rendelet 5a. cikke szerinti engedélyezett gazdálkodó státusszal (a továbbiakban: AEO tanúsítvány) rendelkezik;
33. megbízható adómentes felhasználó: az a személy, aki legalább 2 éve folyamatosan jogosult jövedéki termék adómentes beszerzésére, és terhére jogerős határozattal a keretengedély iránti kérelem vagy a keretengedély módosítására irányuló kérelem benyújtását megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek, valamint az a személy, aki AEO tanúsítvánnyal rendelkezik;
34. megbízható felhasználói engedélyes: az a személy, aki legalább 2 éve folyamatosan jogosult egyéb ellenőrzött ásványolaj vagy megfigyelt termék beszerzésére, és terhére a jövedéki biztosíték csökkentésére irányuló kérelem benyújtását megelőző 2 évben, illetve a jövedéki biztosíték 59. § (6) bekezdése szerinti csökkentését követő kétévenkénti időszakra összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság jogerős határozattal nem állapított meg, valamint az a személy, aki AEO tanúsítvánnyal rendelkezik;”

A Jöt. 99. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A dohánygyártmány-adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló a szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) dohánygyártmány adóját és általános forgalmi adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben
a) a dohánygyártmányt a dohánygyártmány-adóraktár engedélyese az adóraktárában újrafeldolgozza vagy megsemmisíti, illetve a bejegyzett kereskedő és az importáló megsemmisítteti, vagy
b) a cigarettán kívüli dohánygyártmányok esetében a dohánygyártmány-adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló az adójegyet eltávolítja, valamint a bejegyzett kereskedő és az importáló egyúttal új adójegyet helyez fel.
(8) A dohánygyártmány-adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló a (7) bekezdés b) pontja szerint eltávolított és megsemmisített adójegyek után darabonként 6 Ft átalány-költségtérítést köteles fizetni a vámhatóság által megjelölt bankszámlára.
(9) Az adó- és általánosforgalmiadó-visszaigénylés (levonás) joga
a) megsemmisítés esetén az adójegy és a dohánygyártmány megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes,
b) újrafeldolgozás esetén az adójegy megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes, továbbá a 47. § (5) bekezdés a) pontjának, illetve (9) bekezdés a) pontjának rendelkezését is alkalmazni kell,
c) adójegy eltávolítás esetén az adójegy-eltávolításról és megsemmisítésről, továbbá a bejegyzett kereskedő és az importáló esetében az új adójegy felhelyezéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető és az adójegy eltávolításának, a bejegyzett kereskedő és az importáló esetében pedig az új adójegy felhelyezésének napjától esedékes.”
(3)

A Jöt.

A Jöt. a következő 57. §-sal egészül ki:
„57. § (1) Minősített földgázellátási üzemzavar esetén a felhasználó jogosult a földgázfelhasználása kiváltására a minősített földgázellátási üzemzavar fennállása alatt és azt követően még két munkanapon (a továbbiakban: felhasználási időszak) felhasznált gázolaj megfizetett adójából literenként 104,20 Ft-ot visszaigényelni, ha azt
a) a minősített földgázellátási üzemzavar fennállása alatt, illetve azt legfeljebb öt munkanappal megelőzően, ásványolaj-adóraktárból szerezte be, és
b) olyan felhasználási helyén használta fel, amelyen legalább 500 m3/óra földgáz-teljesítményt kötött le, és ott olyan gázfogyasztó készülékben vagy gázfelhasználó-technológia céljára használta fel, amelyet a (3) bekezdés b) pontja szerint a vámhatóságnak bejelentett
(a továbbiakban: jogosított felhasználó).
(2) E § alkalmazásában
a) felhasználó: a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvényben (a továbbiakban: GET.) meghatározott felhasználó;
b) felhasználási hely: a GET.-ben meghatározott felhasználási hely;
c) minősített földgázellátási üzemzavar:
ca) a GET. 96. § (1) bekezdésében meghatározott földgázellátási üzemzavarnak külön jogszabályban megállapított esete, amelynek következtében a felhasználók jelentős részének földgázzal történő ellátása csak a nagyfelhasználók földgázvételezésének csökkentésével vagy megszüntetésével biztosítható, vagy amely a felhasználók jelentős részének földgázzal történő ellátását közvetett módon veszélyezteti, valamint
cb) a GET. 97. §-ában meghatározott földgázellátási válsághelyzet;
d) minősített földgázellátási üzemzavar fennállása: a minősített földgázellátási üzemzavar külön jogszabályban megállapított bekövetkezése és külön jogszabályban megállapított megszűnése közötti időtartam;
e) nagyfelhasználó: egy telephelyen 500 m3/óra vagy azt meghaladó lekötött teljesítményű felhasználó.
(3) A jogosított felhasználó, ha élni kíván az adó-visszaigénylési jogával, akkor ezt köteles a felhasználási időszakban történt első gázolaj-felhasználást követően haladéktalanul, de legkésőbb a felhasználás napját követő munkanapon a vámhatósághoz írásban bejelenteni. Az adó-visszaigénylési jog érvényesítésének érdekében köteles továbbá a bejelentésével egyidejűleg
a) csatolni a földgázkereskedővel kötött szerződés másolatát,
b) csatolni a földgázellátási üzemzavar bekövetkezésének hónapját megelőző hónapra számított átlagos napi földgázfelhasználásának (m3/nap) levezetését azokra a felhasználási helyekre (ezen belül gázfogyasztó készülékenkénti és gázfelhasználó-technológia céljára történt felhasználásonkénti részletezésben) lebontva és összesítve, ahol földgáz helyett gázolajat használ fel,
c) megadni a felhasználási időszak kezdő napján meglevő gázolaj-nyitókészletet a b) pont szerinti bontásban és összesen.
(4) Az adó-visszaigénylési jog érvényesítésének érdekében a jogosított felhasználó köteles a felhasználási időszakban történt utolsó gázolaj-felhasználást követően haladéktalanul, de legkésőbb a felhasználási időszak utolsó napját követő második munkanapon a vámhatósághoz írásban bejelenteni a felhasználási időszak alatt felhasznált gázolaj mennyiségét, valamint a felhasználási időszak utolsó napján meglévő gázolaj-zárókészletet a (3) bekezdés b) pontja szerinti bontásban és összesen.
(5) Az adó-visszaigénylésre az 56. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni azzal, hogy a gázolaj földgáz helyett történő felhasználását belső bizonylatokkal kell dokumentálni.
(6) Az adó-visszaigénylés a csoportmentességi rendelet 25. cikke alapján környezeti adók csökkentése formájában nyújtott támogatásnak minősül.”

Az Áfa tv. a következő 275. §-sal egészül ki:
„275. § (1) A törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított 59. § (3) bekezdését abban az esetben kell először alkalmazni, amikor az előlegnek a törvény 59. § (1) bekezdése szerinti jóváírása, kézhezvétele 2012. január 1. napjára esik, vagy azt követi.
(2) A törvénynek az alkalmazandó általános forgalmiadó-mértékre vonatkozó, egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított rendelkezéseit - a (3)-(4) bekezdésbe foglalt eltéréssel - azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a törvény 84. §-a szerint megállapított időpont 2012. január 1. napjára esik vagy azt követi.
(3) A törvénynek az alkalmazandó általános forgalmiadó-mértékre vonatkozó, 2011. december 31. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni arra a termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra, amelynél a teljesítést a törvény 58. §-a szerint kell megállapítani, és az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, még 2012. január 1. napja előtt befejeződik, de az ellenérték megtérítése 2012. január 1. napján vagy azt követően válik esedékessé.
(4) Azt az általános forgalmiadó-mértékváltozással érintett termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, amelynél a teljesítést a törvény 58. §-a szerint kell megállapítani, és az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, még 2012. január 1. napja előtt megkezdődik, de 2012. január. 1. napján vagy azt követően fejeződik be, azon naptári napok száma szerint, amelyek
a) 2012. január 1. napját megelőző időszakra, illetőleg
b) 2012. január 1. napjára vagy azt követő időszakra
esnek, az alkalmazandó általános forgalmi adó mértéke szempontjából úgy kell tekinteni, mint amelynél az a) és b) pont szerint külön-külön, időarányos részteljesítés történik. Az a) pont szerinti időarányos részteljesítésre a törvény 2011. december 31. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az ellenérték megtérítése 2012. január 1. napján vagy azt követően válik esedékessé.
(5) Az általános forgalmiadó-mértékváltozás miatt a gépi nyugta- és/vagy számlaadásra szolgáló pénztárgépet és taxamétert legkésőbb 2012. február 29. napjáig az arra jogosított szervizzel át kell állíttatni.
(6) A (5) bekezdésben említett átállításig
a) a gépi nyugtaadásra szolgáló taxamétert és
b) az általános forgalmi adó nyugtán való feltüntetésére vagy számlakiállításra is alkalmas pénztárgépet
használó, nyugta-, illetőleg számlakibocsátási kötelezettségének kézi kibocsátású nyugtával, számlával tesz eleget.
(7) A törvény 124. § (2) bekezdés a) pontja 2011. december 31-én hatályos szabályát továbbra is alkalmazni kell azokra az elszámolási időszakokra, amelyeknek a kezdő napja 2012. január 1. napját megelőző napra esik.
(8) A törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított 131. § (2) bekezdését először arra az adómegállapítási időszakra kell alkalmazni, amely 2012. január 1. napján kezdődik.
(9) A törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított 135. § (2) bekezdését abban az esetben kell először alkalmazni, amikor a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavétele 2011. december 31. napját követően történt meg.
(10) Az adóalany dönthet úgy is, hogy a 2011. december 31. napján vagy azt megelőzően rendeltetésszerű használatba vett tárgyi eszközökre is a törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított 135. § (2) bekezdését alkalmazza. Az adóalany köteles ezen döntését adónyilvántartásában megfelelően rögzíteni. Ilyen esetben az önellenőrzés pótlékmentesen végezhető el.
(11) A törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított 5. számú melléklet 3/A. pontját azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben az arányszámot 2012. évre állapítják meg.”

Az Áfa tv.

A Vtv.

A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény 213. §-a a következő (6)-(8) bekezdésekkel egészül ki:
„(6) Amennyiben a (2)-(3) bekezdések szerinti ügyekben az állami adóhatóság a vagyonszerző kérelmének helyt adott, azonban a vagyonszerző a vállalásának határidőn belül nem tett eleget vagy nyilatkozata szerint előre látható, hogy nem tud eleget tenni, az állami adóhatóság a vagyonszerző 2012. március 31. napjáig benyújtott kérelme alapján, az e kérelme benyújtásakor hatályos illetékmértékek alkalmazásával szabja ki a vagyonszerzés után járó illetéket, melyet az Itv. 23/A. §-a szerinti vállalkozók esetében csökkenteni kell az általuk már megfizetett illeték összegével. A kérelem előterjesztésére előírt határidő jogvesztő. Amennyiben a vagyonszerző a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül maradéktalanul megfizeti az állami adóhatóság által e bekezdés szerint kiszabott illetéket, mentesül a lakóház felépítésének, illetve az ingatlan továbbértékesítésének, valamint a felfüggesztett illeték késedelmi pótlékkal növelt összege, illetve a pótilleték megfizetésének kötelezettsége alól. Egyúttal az állami adóhatóság törli a felfüggesztett illetéket.
(7) Amennyiben a (2)-(3) bekezdések szerinti ügyekben az állami adóhatóság a vagyonszerző kérelmének helyt adott, és - a vagyonszerző vállalásának elmaradására tekintettel - már kiszabta az Itv. 23/A. § (6) bekezdése szerinti pótilletéket, illetve a vagyonszerzőnek az Itv. 87. § (2) bekezdése szerint a megállapított, de meg nem fizetett illetéket eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal növelt összegben kellene megfizetnie, azonban a vagyonszerző azokat nem fizette meg, az állami adóhatóság - határozatának módosításával - a vagyonszerző 2012. március 31. napjáig benyújtott kérelme alapján, az e kérelme benyújtásakor hatályos illetékmértékek alkalmazásával állapítja meg a vagyonszerzés után járó illetéket. A kérelem előterjesztésére előírt határidő jogvesztő. Az Itv. 23/A. §-a szerinti vállalkozók esetében az előírt illetéket csökkenteni kell az általuk már megfizetett illeték összegével. Amennyiben a vagyonszerző a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül maradéktalanul megfizeti az állami adóhatóság által e bekezdés szerint kiszabott illetéket, mentesül a lakóház felépítésének, illetve az ingatlan továbbértékesítésének, valamint a felfüggesztett illeték késedelmi pótlékkal növelt összege, illetve a pótilleték megfizetésének kötelezettsége alól. Egyúttal az állami adóhatóság törli a kiszabott pótilletéket, illetve a felfüggesztett illetéket.
(8) Amennyiben a (2)-(3) bekezdések szerinti ügyekben az állami adóhatóság a vagyonszerző kérelmének helyt adott, azonban a vagyonszerző a vállalásának határidőn belül nem tett eleget és megfizette az Itv. 23/A. § (6) bekezdése szerinti pótilletéket, illetve az Itv. 87. § (2) bekezdése szerinti késedelmi pótlékkal növelt illetéket, az állami adóhatóság az adóvisszatérítés szabályai szerint gondoskodik a megfizetett illeték - (6) bekezdésben említett illetékmértékek alkalmazásával megállapított illeték összegével csökkentett - visszatérítéséről.”

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a törvény alkalmazásában adóalany:
a) a magánszemély,
b) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, egyéb szervezet,
c) a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülése.
(2) Adómentes valamennyi helyi adó alól - a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel - a társadalmi szervezet, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár és - kizárólag a helyi iparűzési adó vonatkozásában - a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság.
(3) A (2) bekezdés szerinti mentesség abban az adóévben illeti meg az adóalanyt, amelyet megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után sem bel-, sem külföldön adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az építmény- és telekadóban a (2) bekezdés szerinti mentesség - az ott felsorolt adóalanyok számára - csak az alapító okiratban, alapszabályban meghatározott alaptevékenység kifejtésére szolgáló épület és telek után jár. A feltételek meglétéről az adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározottak szerint adóalany a külföldi magánszemély és szervezet is feltéve, hogy adómentességét nemzetközi szerződés vagy viszonosság nem biztosítja. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó.
(5) A törvény hatálya - a 34. §-ban foglaltak kivételével - nem terjed ki a Magyar Államra, a helyi önkormányzatra, az országos és helyi kisebbségi önkormányzatra, a költségvetési szervre, az egyházra, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-re, az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-re, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási gazdálkodó szervezetre, továbbá a helyi iparűzési adó vonatkozásában a Magyar Nemzeti Bankra.
(6) Ha e törvény az adóalanyiságot az év első napján fennálló állapothoz köti és az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor a bevezetés évében az adó alanyának azt kell tekinteni, aki/amely az adót bevezető rendelet hatálybalépésének napján megfelel az adóalanyiság követelményeinek.”

A Htv. 52. § 16., 22., 25., 32., 35., és 40. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő 17. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„16. telek: az épülettel be nem épített földterület, ide nem értve az ingatlan-nyilvántartásban művelési ág szerint aranykorona-értékkel nyilvántartott és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi telket, a külterületi termőföldet, valamint az ingatlan-nyilvántartás szerint tanyaként nyilvántartott ingatlanhoz tartozó földterületet, feltéve, ha az ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll, továbbá a közút területét, a vasúti pályát, a vasúti pálya tartozékai által lefedett földterületet;
17. termőföld: az ingatlan-nyilvántartásban aranykorona értékkel és művelési ággal nyilvántartott, a termőföldről szóló törvény szerinti termőföldnek minősülő földterület;”
„22. nettó árbevétel:
a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege), csökkentve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti jogdíjból származó, árbevételként elszámolt ellenértékkel, a jövedéki adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt - az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott - jövedéki adó összegével, továbbá az egyéb ráfordítások között kimutatott, az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összegével, feltéve ha az így elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összege az értékesítés nettó árbevételét növelte, valamint a külön jogszabály szerinti felszolgálási díj árbevételként elszámolt összegével, a b)-g) alpontokban foglalt eltérésekkel,
b) a hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozásoknál: a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek csökkentve a fizetett kamatokkal és kamatjellegű ráfordításokkal, növelve az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeivel, a befektetési szolgáltatások bevételeivel és a nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételével. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű,
c) biztosítóknál: a biztosítástechnikai eredmény növelve a nettó működési költségekkel, a befektetésekből származó biztosítástechnikai ráfordításokkal (csak életbiztosítási ágnál), az egyéb biztosítástechnikai ráfordításokkal, a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel, a biztosítási állományhoz kapcsolódó tárgyi eszközök bevételeivel, a befektetések értékesítésének árfolyamnyereségével és az egyéb befektetési bevételekkel (nem életbiztosítási ágnál), az életbiztosításból allokált befektetési bevétellel, valamint a nem biztosítási tevékenység bevételeivel, valamint csökkentve a Kártalanítási Számlával és a Kártalanítási Alappal szemben ráfordításként elszámolt összeggel, a tűzvédelmi hozzájárulásként elszámolt összeggel és a biztosítottaknak visszajuttatandó befektetési eredménnyel. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű,
d) befektetési vállalkozásoknál: a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételei növelve a nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeivel, valamint a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű,
e) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, valamint a külföldi székhelyű európai részvénytársaság és európai szövetkezet magyarországi telephelyénél, továbbá egyéb más külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi telephelyénél: a fióktelep (telephely) számviteli beszámolója (ha a telephelynek számviteli beszámoló-készítési kötelezettsége nincs, akkor nyilvántartásai, bizonylatai) alapján kimutatott, az a) pont - illetve, ha a külföldi székhelyű vállalkozás a b), c) és d) alpontok valamelyikében említett szervezet, akkor az ott meghatározottak - szerinti nettó árbevétel,
f) lakásszövetkezet, társasház, (köz)alapítvány, társadalmi szervezet, köztestület, egyesület, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, iskolaszövetkezet, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezetek, a kizárólag a fogvatartottak foglalkoztatása céljából közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság, a TIG Tartalékgazdálkodási Nonprofit Kft. a KHVT Közlekedési, Hírközlési, Vízügyi Tartalékgazdálkodási Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft. esetében a vállalkozási tevékenységből származó, a) pont szerinti nettó árbevétel. Nem minősül vállalkozási tevékenységből származó nettó árbevételnek a társasház és a lakásszövetkezet belső szolgáltatásból származó árbevétele,
g) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó, a 26. pont a) és b) alpontja szerinti vállalkozónál: a tevékenységvégzéssel (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) közvetlen összefüggésben kapott - általános forgalmi adó nélküli - ellenérték, növelve a kompenzációs felárral és csökkentve az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó összegével, feltéve, hogy azt bevételként elszámolta, továbbá azon bevétellel, amelyet a számvitelről szóló törvény alapján egyéb bevételként kellene elszámolni;”
„25. alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége: a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 4. § 32. pontja szerinti saját tevékenységi körben megvalósított K+F tevékenység közvetlen költsége, figyelemmel a Tao tv. 31. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakra;”
„32. alvállalkozói teljesítések értéke: az adóalany által továbbadott (számlázott) olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerinti - írásban kötött - vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll. Ide értendő annak a - közvetített szolgáltatásnak nem minősülő - szolgáltatásnak az ellenértéke is, amelyet az adóalany az általa értékesített új (a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését megelőzően vagy azt követően első ízben értékesített) lakás előállításához a Ptk. szerinti, írásban megkötött vállalkozási szerződés alapján vesz igénybe. Az e pont szerinti értékkel az adóalany akkor csökkentheti a nettó árbevételét, ha azzal a 22. pont a) alpontja szerint jogdíjként, a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként, a 37. pont szerint anyagköltségként vagy a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét nem csökkentette;”
„35. közszolgáltató szervezet: a Magyar Posta Zrt., a Magyar Rádió Zrt., a Magyar Televízió Zrt., a Duna Televízió Zrt., a Magyar Távirati Iroda Zrt., a Diákhitel Központ Zrt., a Tartalékgazdálkodási Kht., illetve annak tevékenységét folytató nonprofit gazdasági társaság. Közszolgáltató szervezet továbbá a vasúti pályahálózatot üzemeltető feltéve, ha nettó árbevétele legalább 55%-ban a vasúti pályahálózat működtetéséből származik, valamint a helyi- és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedési szolgáltatást nyújtó feltéve, ha nettó árbevétele legalább 55%-ban a tömegközlekedési szolgáltatás nyújtásából származik;”
„40. közvetített szolgáltatások értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. Az e pont szerinti értékkel az adóalany akkor csökkentheti a nettó árbevételét, ha azzal a 22. pont a) alpontja szerint jogdíjként, a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként, a 37. pont szerint anyagköltségként vagy a 32. pont szerint alvállalkozói teljesítések értékeként nettó árbevételét nem csökkentette;”

A Neta tv. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § Adóköteles terméknek minősül az előrecsomagolt termékként forgalomba hozott,
a) a 2009, 2202 VTSZ szám alá tartozó termék, a Magyar Élelmiszerkönyv szerinti kivonat alapú szörpök, valamint a legalább 25% gyümölcs, illetve zöldséghányadot tartalmazó sűrítmények, koncentrátumok, szörpök, nektárok, gyümölcslevek és zöldséglevek, valamint a legalább 50%-ban tejalapanyag felhasználásával készült termékek kivételével, ha hozzáadott cukrot tartalmaz és cukortartalma meghaladja a 8 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget (a továbbiakban: üdítőital);
b) a 2009, 2202 VTSZ szám alá tartozó termék, ha
ba) metil-xantint tartalmaz, ideértve azt az esetet is, ha a metil-xantint a termék valamely összetevője tartalmazza, és
bb) taurint tartalmaz, ideértve azt az esetet is, ha a taurint a termék valamely összetevője tartalmazza
feltéve, hogy metil-xantin-tartalma meghaladja az 1 milligramm metil-xantin/100 milliliter mennyiséget vagy taurintartalma meghaladja a 100 milligramm/100 milliliter mennyiséget.
(a továbbiakban: energiaital);
c) a 1704, 1905, 2105 VTSZ szám alá tartozó termék, ha hozzáadott cukrot tartalmaz és cukortartalma meghaladja a 25 gramm cukor/100 gramm mennyiséget, továbbá az 1806 VTSZ szám alá tartozó termék a legalább 50%-ban tejalapanyag felhasználásával készült termékek kivételével, ha hozzáadott cukrot tartalmaz és cukortartalma meghaladja a 40 gramm cukor/100 gramm mennyiséget és kakaótartalma 40 gramm/100 gramm terméknél alacsonyabb (a továbbiakban együtt: előrecsomagolt cukrozott készítmény);
d) a c) pont hatálya alá nem tartozó 1905, 2005 20 20, 2008 VTSZ szám alá tartozó, gabona, burgonya vagy olajos magvak felhasználásával készült, sütött, extrudált vagy pörkölt, ízesített és azonnali fogyasztásra alkalmas termék, ha sótartalma meghaladja az 1 gramm só/100 gramm mennyiséget, ide nem értve a kenyeret és a Magyar Élelmiszerkönyv szerinti, legfeljebb 2 gramm só/100 gramm sótartalmú sütőipari terméket (a továbbiakban: sós snack);
e) a 2103, 2104 VTSZ szám alá tartozó - gyermektápszernek, fogyasztásra kész levesnek vagy mártásnak nem minősülő - termék, ha sótartalma meghaladja az 5 gramm só/100 gramm mennyiséget (a továbbiakban: ételízesítő), kivéve a mustár, a ketchup és az olyan, nem szárított, aprított vagy pépesített, sózott ételízesítő zöldség készítményt, amelynek sótartalma nem haladja meg a 15 gramm só/l 00 gramm mennyiséget;
f) az a) pont hatálya alá nem tartozó olyan ital, amely sört és hozzáadott cukrot tartalmaz, ideértve azt az esetet is, ha valamely összetevője tartalmaz cukrot, feltéve, hogy a termék cukortartalma meghaladja az 5 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget (a továbbiakban: ízesített sör);
g) a 2208 VTSZ szám alá tartozó olyan ital, amely üdítőitalt tartalmaz, feltéve, hogy a termék cukortartalma meghaladja az 5 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget (a továbbiakban: alkoholos frissítő);
h) a 2007 VTSZ szám alá tartozó termék a Magyar Élelmiszerkönyv szerinti extradzsem, extrazselé, marmelád és különleges minőségű lekvárok kivételével (a továbbiakban: gyümölcsíz).”

A Neta tv. a 11. § után a következő II. fejezettel egészül ki:
„II. fejezet
BALESETI ADÓ
1. Az adókötelezettség, az adó alanya
11/A. § (1) A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény (Kgfb. tv.) szerinti biztosítási kötelezettség után baleseti adót (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában a baleseti adó: adó) kell fizetni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adókötelezettség a Kgfb. tv. szerinti biztosítási időszak első napján keletkezik és utolsó napján szűnik meg.
(3) Ha a biztosító értesítése alapján a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás díjának meg nem fizetése miatt a gépjármű forgalomból való kivonása iránti eljárás indul, az adókötelezettség - a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a gépjármű forgalomból való kivonása napján szűnik meg.
11/B. § Az adó alanya az a személy vagy szervezet, akit vagy amelyet a Kgfb. tv. szerinti biztosítási kötelezettség terhel.
2. Az adó alapja, mértéke
11/C. § (1) Az adó alapja az éves kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díj, ide értve a Kgfb. tv. szerint megállapított fedezetlenségi díjat is (a továbbiakban együtt: biztosítási díj).
(2) Határozott tartamú Kgfb. tv. szerinti biztosítási szerződés esetén az adó alapja a határozott időtartamra megállapított egyszeri biztosítási díj.
(3) Az adó alapja
a) a Kgfb. tv. szerinti fedezetlenségi időtartam, továbbá
b) a Kgfb. tv. szerinti türelmi idő és - biztosító kockázatviselésével nem érintett -, a gépjármű forgalomból való kivonásának napjáig terjedő időtartam (a továbbiakban: biztosítási díjjal le nem fedett időtartam)
azon napjaira, melyekre a biztosító az (1) vagy (2) bekezdés szerinti adót nem szedte be, a Magyar Biztosítók Szövetsége által közétett - a Kgfb. tv. szerinti türelmi idő első napján érvényes - fedezetlenségi díj napi összege és a fedezetlenségi időtartam, valamint a biztosítási díjjal le nem fedett időtartam napjai számának szorzata.
11/D. § Az adó mértéke az adóalap 30%-a, de a biztosító kockázatviselésével érintett időtartam naptári napjaira naponta legfeljebb 83 forint/gépjármű.
3. Az adó megállapítása
11/E. § (1) Az adót - a 11/F. §-ban foglalt kivétellel - a beszedésre kötelezett állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
(2) Az adó beszedésére kötelezett a Kgfb. tv. szerinti kötelező felelősségbiztosítási szolgáltatást nyújtó biztosító (a továbbiakban: biztosító).
(3) A biztosítónak az általa megállapított adót az esedékes biztosítási díjjal, díjrészlettel együtt kell beszednie, annyi részletben és olyan arányban, ahány részletben és amilyen arányban az adó alanyának a biztosítási díjfizetési kötelezettségének eleget kell tennie.
(4) Ha az adó alanya a biztosítási díj és a megállapított adó együttes összegénél kevesebbet fizetett, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy részben vagy egészben a megállapított adót fizette meg.
(5) A biztosító a fizetendő baleseti adót akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta.
(6) Ha a Kgfb. tv. szerinti biztosítási jogviszony díjnemfizetés miatt szűnik meg és a Kgfb. tv. szerinti türelmi időben esedékes biztosítási díj után a biztosító az adót megfizette, a biztosítási jogviszony megszűnését magában foglaló hónapról szóló bevallásában a fizetendő adó összegét a biztosító az adónak az adóalany által meg nem fizetett összegével csökkentheti.
11/F. § (1) A Kgfb. tv. szerinti határon átnyúló szolgáltatás esetén az adót az adó alanya önadózással, a biztosítási díj esedékességével egyidejűleg állapítja meg.
(2) A biztosítási díjjal le nem fedett időtartam azon napjaira, amelyekre a biztosító a 11/C. § (1) vagy (2) bekezdése alapján az adót nem szedte be, az adó alanya az adó összegét önadózással állapítja meg a gépjármű forgalomból való kivonását vagy az üzemben tartó személyében bekövetkezett változás esetén, a változást követő hónap 15. napjáig. A biztosító a kockázatviselése megszűnésétől számított 15 napon belül igazolást ad az adóalany számára arról, hogy az adó a 11/E. § alapján mely napig van megfizetve.
11/G. § Ha a biztosítási díj az adóalany számára visszajár
a) a beszedéssel megfizetett adó esetén a visszajáró díj alapulvételével számított adót a biztosító köteles az adóalanynak a visszajáró díj visszafizetésével egyidejűleg visszafizetni. A díj visszafizetésének hónapját követő 15. napig benyújtott bevallásában a biztosító jogosult a visszafizetett adóval az általa beszedett, bevallott adót csökkenteni,
b) önadózással megfizetett adó esetén az adó alanya a visszajáró díj alapulvételével számított adót az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint a díj visszafizetését követő hónap első napjától kezdődően az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon visszaigényelheti.
4. Eljárási rendelkezések
11/H. § (1) Az adóval kapcsolatos adóhatósági feladatokat az állami adóhatóság látja el.
(2) A beszedésre kötelezett, illetve - a 11/F. § szerinti esetben - az adó alanya az adót az adó megállapítására előírt határnapot követő hónap 15. napjáig vallja be és fizeti meg az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon.
5. Átmeneti rendelkezések
11/I. § (1) Ha a biztosítási időszak 2012. január 1-jét megelőzően kezdődött, akkor az adókötelezettség a biztosítási időszaknak a 2011. december 31-ét követő részére áll fenn.
(2) Ha az adóalany 2011. december 31-ét követő időszakra vonatkozó díjfizetési kötelezettségének esedékessége 2012. január 1-jét megelőzte akkor a 2011. december 31-ét követő időszakra - napi időarányosítással számított - biztosítási díj, egyszeri biztosítási díj, továbbá a biztosítással le nem fedett időtartamra megállapított adóalap utáni adót a beszedésre kötelezett vagy - önadózás esetén - az adó alanya 2012. február 15-ig állapítja meg, vallja be és fizeti meg az állami adóhatósághoz.”

A Tbj.

Hatályát veszti a Tbj.

Az Szt. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § (1) A könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és e törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza - az (5) bekezdés figyelembevételével - a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettség teljesítése keretében a vállalkozónak a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatai közötti egyeztetést az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan el kell végeznie.
(3) Ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, a leltárba bekerülő adatok valódiságáról - a leltár összeállítását megelőzően - leltározással köteles meggyőződni, és azt az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatában meghatározott időszakonként, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel, illetve minden üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint az idegen helyen tárolt - letétbe helyezett, portfolió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapíroknál és egyéb, a pénzeszközök közé nem tartozó - eszközöknél, továbbá a dematerializált értékpapíroknál egyeztetéssel kell elvégeznie.
(4) Ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy e nyilvántartást nem folyamatosan vezeti, akkor a leltárba bekerülő adatok valódiságáról - a leltár összeállítását megelőzően - leltározással köteles meggyőződni, és az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó leltározást mennyiségi felvétellel, illetve a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint az idegen helyen tárolt - letétbe helyezett, portfolió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapíroknál és egyéb, a pénzeszközök közé nem tartozó - eszközöknél, továbbá a dematerializált értékpapíroknál egyeztetéssel kell elvégeznie.
(5) A vállalkozó - a (3)-(4) bekezdéstől eltérően - az üzleti év mérlegfordulónapját megelőző negyedévben vagy az azt követő negyedévben is ellenőrizheti mennyiségi felvétellel árukészletei nyilvántartásának a mérleg fordulónapjára vonatkozó adatai helyességét. A mennyiségi felvétel alapján szükségessé váló módosításokat az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan kell elszámolni.
(6) A vállalkozó nem alkalmazhatja az (5) bekezdésben foglaltakat, ha árukészleteiről sem mennyiségi, sem értékbeni nyilvántartást nem vezet.”

Az Szt. 177. §-a a következő (23)-(24) bekezdésekkel egészül ki:
„(23) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel módosított 3. § (4) bekezdés 2-4. pontját, (5) bekezdés 1. pont c) alpontját, (13) bekezdését, 6. § (4) bekezdését, 7/A. §-át, 9. § (3)-(4) bekezdését, (6) bekezdését, 11. § (2) bekezdését, 25. § (3) bekezdését, 35. § (10) bekezdését, 45. § (4) bekezdését, 46. § (3) bekezdését, 47. § (4) bekezdés e) pontját, 48. § (7)-(9) bekezdését, 49. § (2) bekezdését, 53. § (1) bekezdés e) pontját, 60. § (5a) bekezdését, 69. §-át, 72. § (2) bekezdés a) pontját, (4) bekezdés b) pontját, 87. § (2) bekezdését, 96. § (1) bekezdését, 98/A. § (2) bekezdését, (3) bekezdés c) pontját, 127. § (3) bekezdését, 135. § (2) bekezdését, 145. § (4) bekezdését, 153. § (1)-(2) bekezdését, (5) bekezdését, 154. § (10) bekezdését, 158. § (1)-(4) bekezdését, 169. § (1) bekezdését, 3. § (8) bekezdés 12. pontját, 14. § (9) bekezdését, 31. §-át, 39. § (4) bekezdését, (5) bekezdés b) pontját, 40. § (1) bekezdését, 41. § (4) bekezdését, 53. § (1) bekezdés a) pontját, 73. §-át, 98/A. § (3) bekezdés a) pontját, 144. §-át, 11. § (13) bekezdését, 123. § (11) bekezdését, 128. § (2) bekezdését, 121. § (1)-(3) bekezdését, 122. § (1) és (2) bekezdését, 123. § (2) bekezdését, 124. § (12) bekezdését, 130. § (6) bekezdését, 130. § (8) bekezdését, 177. § (11) bekezdését, 133. § (1) bekezdés b) pontját, 156. § (2) bekezdését, 38. § (3) bekezdés b) pontját, 81. § (2) bekezdés f) pontját, 86. § (3) bekezdés f) pontját, (6) bekezdés b) pontját először a 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni.
(24) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel módosított 3. § (5) bekezdés 1. pont c) alpontját, (13) bekezdését, 9. § (3)-(4) bekezdését, 25. § (3) bekezdését, 45. § (4) bekezdését, 46. § (3) bekezdését, 47. § (4) bekezdés e) pontját, 48. § (7)-(9) bekezdését, 49. § (2) bekezdését, 53. § (1) bekezdés e) pontját, 60. § (5a) bekezdését, 69. §-át, 72. § (2) bekezdés a) pontját, (4) bekezdés b) pontját, 96. § (1) bekezdését, 98/A. § (2) bekezdését, (3) bekezdés c) pontját, 127. § (3) bekezdését, 135. § (2) bekezdését, 145. § (4) bekezdését, 153. § (1)-(2) bekezdését, (5) bekezdését, 154. § (10) bekezdését, 158. § (1)-(4) bekezdését, 169. § (1) bekezdését, 3. § (8) bekezdés 12. pontját, 31. §-át, 41. § (4) bekezdését, 53. § (1) bekezdés a) pontját, 73. §-át, 98/A. § (3) bekezdés a) pontját, 144. §-át, 11. § (13) bekezdését, 123. § (11) bekezdését, 128. § (2) bekezdését, 121. § (1)-(3) bekezdését, 122. § (1) és (2) bekezdését, 123. § (2) bekezdését, 124. § (12) bekezdését, 130. § (6) bekezdését, 130. § (8) bekezdését, 177. § (11) bekezdését, 133. § (1) bekezdés b) pontját, 156. § (2) bekezdését, 38. § (3) bekezdés b) pontját a 2011. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is lehet alkalmazni. Ha a vállalkozó a 2011. évben induló üzleti évről készített beszámolóra alkalmazta az Szt.-nek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel módosított 9. § (3)-(4) bekezdését, akkor alkalmaznia kell az Szt.-nek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel módosított 11. § (13) bekezdését, 123. § (11) bekezdését, 128. § (2) bekezdését, 121. § (1)-(3) bekezdését, 122. § (1) és (2) bekezdését, 123. § (2) bekezdését, 124. § (12) bekezdését, 127. § (3) bekezdését, 130. § (6) bekezdését, 130. § (8) bekezdését, 177. § (11) bekezdését, 133. § (1) bekezdés b) pontját, 156. § (2) bekezdését is.”
(3)

A Gfbt. az 57. §-t követően a következő fejezettel és 57/A. §-sal egészül ki:
„V. Fejezet
ÁLLAMI GÉPJÁRMŰVEK MENTESÍTÉSE
57/A. § (1) Mentesek az e törvényben meghatározott biztosítási szerződés megkötésének kötelezettsége alól azon gépjárművek üzemben tartói, amelyeket az üzemben tartói jogokat gyakorló minisztériumot vezető miniszter, vagy az üzemben tartói jogokat gyakorló szervezet felett irányítási vagy felügyeleti jogot gyakorló miniszter (a továbbiakban: vagyonkezelésért felelős miniszter) rendeletében a biztosítási kötelezettség alól mentesített.
(2) A vagyonkezelésért felelős miniszter akkor mentesítheti az (1) bekezdésben meghatározott gépjárművek üzemben tartóit, ha a mentesítés hatályának a kezdetét megelőzően meghozatalra kerülnek az intézkedések a mentesítésre kerülő gépjárművekkel kapcsolatos jövőben bekövetkező károk rendezéséről, továbbá a károk és annak rendezésének fedezetéről, amelynek keretében
a) össze kell állítani és naprakészen kell tartani a mentesített gépjárművek jegyzékét, illetve biztosítani kell a mentesített gépjárművek nyilvántartásával kapcsolatos intézkedéseket, illetve az ahhoz való hozzáférést az Információs Központ feladatait ellátó Nemzeti Iroda számára,
b) Magyarország, továbbá más tagállam területén ki kell jelölni a mentesített gépjárművek által az okozott károk rendezését és megtérítését végző szervet,
c) biztosítani kell a b) pontban meghatározott szervezetnél a feladatellátáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket,
d) meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, hogy a mentesített gépjárművek által az okozott károk rendezését és megtérítését végző szerv a Belső Szabályzatban foglaltaknak megfelelően teljesíteni tudja a károkkal kapcsolatos megtérítési kötelezettségét, illetve a mentesített gépjárművek igazolóeszközzel legyenek ellátva.
(3) A miniszter a mentesítést megelőzően közli az Európai Bizottsággal, a tagállamokkal és az Információs Központ feladatait ellátó Nemzeti Irodával a mentesített gépjárművek jegyzékét, a mentesített gépjárművek által okozott károkkal kapcsolatban a károk megtérítésére kötelezett, továbbá a kárrendezést végző szerv nevét és elérhetőségét.
(4) Ha a Nemzeti Iroda, illetve a Kártalanítási Szervezet - a külföldi nemzeti iroda, illetve kártalanítási szervezet megtérítési igénye alapján - a kárt megtérítette, a károsult követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült összes ráfordítása és - átalányösszegben is megállapítható - költsége megtérítését követelheti - a Belső Szabályzatban foglalt feltételek szerint - a mentesített gépjármű üzemben tartójától.”

Az Art. Adóbevallás alcíme a következő 31/B. §-sal egészül ki:
„31/B. § (1) Az általános forgalmi adó alanya termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele esetén azon számlákról, amelyekben az áthárított általános forgalmi adó összege a 2 000 000 forintot eléri vagy meghaladja, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmiadó bevallásban, amelyben az ügylet teljesítését vagy az előleg megfizetését tanúsító számla alapján adólevonási jogot gyakorol, számlánként nyilatkozni köteles:
a) a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó általános forgalmiadó-alany - ideértve az egyszerűsített vállalkozói adóalanyt is - adószámának, csoportos általános forgalmiadó-alanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyéről,
b) a nevére szóló számlában feltüntetett általános forgalmi adó alapjáról és áthárított általános forgalmi adó összegéről, a számla sorszámáról, valamint
c) a számlában az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 169. § g) pontja szerint feltüntetett időpontról, ennek hiányában a számla kibocsátásának keltéről.
(2) Az általános forgalmi adó alanya termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetén azon számlákról, amelyekben egy másik, belföldön nyilvántartásba vett általános forgalmi adó alanyra áthárított általános forgalmi adó összege a 2 000 000 forintot eléri vagy meghaladja, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmiadó bevallásban, amelyben az ügylet teljesítését vagy az előleg megfizetését tanúsító számlában feltüntetett adót meg kell állapítania, számlánként nyilatkozni köteles:
a) a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő általános forgalmiadó-alany adószámának, csoportos általános forgalmi adóalanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyéről,
b) a kibocsátott számlában feltüntetett általános forgalmi adó alapjáról és áthárított általános forgalmi adó összegéről, a számla sorszámáról, valamint
c) a számlában az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 169. § g) pontja szerint feltüntetett időpontról, ennek hiányában a számla kibocsátásának keltéről.
(3) Amennyiben az általános forgalmi adó alanya ugyanabban az adómegállapítási időszakban ugyanazon termékértékesítő vagy szolgáltatást nyújtó által kibocsátott több számlában - ideértve a számlával egy tekintet alá eső okiratot is - áthárított adó tekintetében gyakorol összesen 2 000 000 forintot elérő vagy ezt meghaladó összegben adólevonási jogot, úgy az erről az adómegállapítási időszakról benyújtott általános forgalmiadó bevallásában nyilatkozik:
a) a termékértékesítő vagy szolgáltatást nyújtó általános forgalmiadó-alany - ideértve az egyszerűsített vállalkozói adó alanyát is - adószámának, csoportos általános forgalmiadó-alanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyéről, és
b) ezen számlákban feltüntetett, áthárított általános forgalmi adó összegéről.
(4) Számla módosítása esetén a számlát módosító okiratot kiállító és az azt befogadó általános forgalmiadó-alany abban a bevallásban, amelyben a módosítás hatását figyelembe veszi, akkor köteles a módosított számlát érintően az (1)-(2) bekezdés szerint nyilatkozni, ha a számlában áthárított általános forgalmi adó akár a módosítást megelőzően, akár azt követően vagy a módosítást megelőzően és azt követően is eléri vagy meghaladja a 2 000 000 forintot. Ebben az esetben az általános forgalmi adó alanya nyilatkozik annak a számlának az (1)-(2) bekezdésben meghatározott adatairól, amelyet a módosítás érint, a módosítás számszaki hatásáról az általános forgalmiadó alap és áthárított általános forgalmi adó tekintetében, valamint a számlát módosító okirat sorszámáról.
(5) Számla érvénytelenítése esetén a számlát érvénytelenítő okiratot kiállító és az azt befogadó általános forgalmiadó-alany, amennyiben az érvénytelenített számlában - ideértve a módosított számlát is - áthárított általános forgalmi adó összege elérte vagy meghaladta a 2 000 000 forintot, abban a bevallásban, amelyben az érvénytelenítés hatását figyelembe veszi, köteles a számlát érintően az (1)-(2) bekezdés szerinti adatokról, valamint a számlát érvénytelenítő okirat sorszámáról nyilatkozni.
(6) Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya az általa kibocsátott számlák tekintetében a (2) és (4)-(5) bekezdésnek megfelelően, arról az adóévről benyújtott egyszerűsített vállalkozói adó bevallásban - az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 11. § (5) bekezdés alkalmazása esetén a becslésre irányuló adóhatósági eljárás során - nyilatkozik, amelyben a számlát kiállította.
(7) A 34. § és a 172. § alkalmazásában az (1)-(6) bekezdés szerinti nyilatkozatra (általános forgalmi adó összesítő jelentés) a bevallásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.”

Az Art. a következő alcímekkel és 24/B-24/G. §-sal egészül ki.
„24/B. § (1) Az állami adóhatóság az adószámot törli, ha
a) az adózó által a rá irányadó szabályoknak megfelelően bejelentett székhelye nem valós cím,
b) az adózó a rá irányadó szabályoknak megfelelő szervezeti képviselőt az állami adóhatósághoz nem jelentette be,
c) az adózó ellenőrzése alapján hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózó által bejelentett szervezeti képviselő nem valós személy.
(2) Az állami adóhatóság az adószám törléséről határozattal dönt, a határozat elleni fellebbezést a közléstől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezést az ügy összes iratával a felettes szervhez a fellebbezés megérkezésétől számított 8 napon belül kell felterjeszteni kivéve, ha az állami adóhatóság a megtámadott határozatot a fellebbezésnek megfelelően módosítja, visszavonja, kijavítja vagy kiegészíti. A felettes szerv a fellebbezésről 15 napon belül dönt. Az állami adóhatóság a jogerőre emelkedés megállapítását követő napon megkeresi a cégbíróságot vagy az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szervet a törlés tényének és időpontjának cégjegyzékbe vagy az egyéni vállalkozók nyilvántartásába való bejegyzése érdekében vagy a törlésről értesíti az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet. Ha a törlés elrendelésére az (1) bekezdés alapján került sor, az állami adóhatóság a cégbíróság megkeresésével egyidejűleg törvényességi felügyeleti eljárást vagy az ismeretlen székhelyű cég megszüntetése iránti eljárást kezdeményez.
(3) Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az állami adóhatóság az adószám törlésével egyidejűleg, ugyanazon határozatban a közösségi adószámot is törli. A határozat közösségi adószámot érintő rendelkezése önállóan nem fellebbezhető.
(4) Az állami adóhatóság az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az adószám törlését elrendelő határozatot hirdetményi úton közli az adózóval. A hirdetményt 15 napra az állami adóhatóság internetes honlapján közzé kell tenni. A hirdetmény tartalmazza a határozatot hozó állami adóhatóság megnevezését, az ügy számát és tárgyát, az adózó elnevezését, székhelyét és adószámát, valamint azt a figyelemfelhívást, hogy az állami adóhatóság az adószám törléséről határozatot hozott, amelyet az adózó vagy képviselője a határozatot hozó állami adóhatóságnál átvehet, továbbá utalást arra, hogy a határozat nem emelkedett jogerőre. Az e bekezdés szerint közlendő határozatot a hirdetmény közzétételét követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni.
(5) Az állami adóhatóság az adószám törlését elrendelő határozatot megsemmisítő határozatról és a határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról értesíti a cégbíróságot, az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szervet vagy az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet.
(6) Ha az állami adóhatóság a csoportos általános forgalmi adózást választó csoport tagjának adószámát törli, ezzel egyidejűleg - külön határozatban - rendelkezik a csoport részére megállapított csoport azonosító szám, közösségi adószám törléséről. Az eljárásra és a csoport azonosító szám, közösségi adószám törléséhez fűződő jogkövetkezményekre e §-nak az adószámra (közösségi adószámra) vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(7) A 17. § (1) bekezdés b) pontjában említett adózó részére az adószám e § szerinti törlését követően adószám nem állapítható meg, egyéb esetben, ha az adózó a törlést követően adóköteles tevékenységet kíván folytatni, az adószám megállapítását a 17. § (1) bekezdés c) pontja megfelelő alkalmazásával kéri. Az állami adóhatóság az adózó részére a kérelem alapján az adószámot abban az esetben is a kérelem benyújtása napjával állapítja meg, ha az adózó az adóköteles tevékenységet a kérelem benyújtása előtt megkezdte vagy folytatta.
Adóregisztrációs eljárás
24/C. § (1) Az állami adóhatóság a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adózók adószámának megállapítását megelőzően a 16. § (3) bekezdése szerint bejelentett adatok és az állami adóhatóság nyilvántartásában szereplő adatok egybevetésével, a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti bejelentést követően megvizsgálja, hogy fennáll-e az adószám megállapításának (2) bekezdésben meghatározott valamely akadálya.
(2) Az állami adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az adózó vezető tisztségviselője, képviseletre jogosult tagja, vagy korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal, vagy minősített többségű befolyással rendelkező tagja, vagy részvényese (e szakasz alkalmazásában: tag)
a) olyan, a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti más adózó jelenlegi, vagy volt vezető tisztségviselője, vagy tagja, amely
aa) az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napján az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, túlfizetéssel csökkentett, 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 15 millió forintot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 30 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezik feltéve, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, vagy tagi jogviszony az adótartozás folyamatos fennállásának 180. napját megelőző 180. napon, vagy azt követően bármelyik napon fennállt, vagy
ab) az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napját megelőző 5 éven belül az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, túlfizetéssel csökkentett, 15 millió forintot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 30 millió forintot meghaladó adótartozással jogutód nélkül szűnt meg, feltéve, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, vagy tagi jogviszony a felszámolás kezdő napját megelőző 180. napon, illetve azt követően bármelyik nap fennállt, vagy
ac) adószámát az állami adóhatóság az adószám megállapítására irányuló kérelem benyújtásának napját megelőző 5 éven belül az adószám 24/A. § szerinti felfüggesztését, követően, vagy a 24/B. § szerint, illetve a 24/D. § (2), illetve a 24/F. § (6) bekezdésében felsorolt okból, az ott meghatározott eljárásban jogerősen törölte feltéve, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, vagy tagi jogviszonya az adószám törlését kimondó jogerős határozat meghozatalának napján, vagy azt követően bármelyik nap fennállt.
b) az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napján az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, túlfizetéssel csökkentett, 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 15 millió forintot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 30 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezik.
(3) A (2) bekezdés ac) pontja alkalmazásában nem tekinthető jogerősnek az adószám törlését kimondó határozata, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, illetőleg az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen nem zárult le.
(4) Amennyiben az állami adóhatóság az adószám megállapítását a (2) bekezdés szerint megtagadta, az a vezető tisztségviselő, vagy tag, akire tekintettel az állami adóhatóság az adózó adószámát megtagadta, az adószám megállapítását megtagadó határozat adózóval történő közlésétől számított 8 napon belül kimentési kérelmet terjeszthet elő. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.
(5) Az állami adóhatóság az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatot visszavonja, és az adószámot megállapítja, ha az adószám megállapítását a (2) aa), ab), vagy b) pontja alapján tagadta meg és az a vezető tisztségviselő, vagy tag, akire tekintettel az állami adóhatóság az adózó adószámának megállapítását megtagadta, a (4) bekezdés szerinti kérelmére indult eljárásban bizonyítja, hogy
a) az adószám megállapításának megtagadására okot adó tartozást az azt felhalmozó adózó azért nem tudta kiegyenlíteni, mert az általa teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékét egy vagy több vevő, illetőleg megrendelő részben vagy egészben nem egyenlítette ki, és
b) a vevőkkel, megrendelőkkel szemben fennálló - illetőleg a felszámolás kezdő időpontjában fennállt -, határidőre ki nem egyenlített követelések összege az adótartozás összegét eléri vagy meghaladja, illetőleg a felszámolás kezdő időpontjában elérte vagy meghaladta, és
c) az adótartozást felhalmozó adózó a követelések érvényesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható.
(6) Az állami adóhatóság az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatot visszavonja, és az adószámot megállapítja akkor is, ha az adószám megállapítását a (2) bekezdés ac) pontja alapján tagadta meg, és az a vezető tisztségviselő, vagy tag, akire tekintettel az állami adóhatóság az adózó adószámát megtagadta,
a) az adószám megtagadására okot adó adószám törléssel érintett adózóban (e bekezdés alkalmazásában: törölt adózó) tagi jogviszonnyal nem rendelkezett, és
b) a (4) bekezdés szerinti kérelmére indult eljárásban okirattal bizonyítja, hogy vezető tisztségviselőként a törölt adózó jogszerű működésének helyreállítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(7) Az állami adóhatóság jogosult a (4) bekezdés szerinti kérelemben foglaltak valódiságát - így különösen a tartozást felhalmozó adózó által teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás tényleges megvalósulását - a (2) bekezdés aa) alpontja, valamint b) pontja szerinti adótartozással rendelkező adózónál, illetőleg az (5) bekezdés a) pontja szerinti vevőnél, megrendelőnél vizsgálni, illetőleg e tekintetben a korábbi ellenőrzések eredményeit felhasználni.
(8) A (4) bekezdés szerinti kérelem elbírálására nyitva álló határidőbe nem számít bele a (7) bekezdés szerinti ellenőrzés(ek) időtartama.
(9) Az állami adóhatóság az adószámot a 17. § (2) bekezdés b) pontja szerinti bejelentéstől számított 1 munkanapon belül állapítja meg, ha a cégbíróság által közölt adóazonosító szám alapján folytatott vizsgálat eredményeképpen a (2) bekezdésben meghatározott akadályok egyike sem valószínűsíthető ezen határidőn belül, egyébként az adószám megállapítása, vagy megtagadása tárgyában a 17. § (2) bekezdés b) pontja szerinti bejelentéstől számított 8 munkanapon belül dönt. Ennek során felszólíthatja az adózó vezető tisztségviselőjét, illetve tagját arra, hogy nyilatkozzon a (2) bekezdésben meghatározott akadály fennállásáról. Az állami adóhatóság elektronikus úton értesíti a cégbíróságot, ha az adózó adószámának megállapítására nem került sor az 1 munkanapos határidőn belül.
(10) Ha az állami adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, úgy az előtársaság adókötelezettségeinek teljesítéséért az előtársaság tagjai (részvényesei) egyetemlegesen felelnek. Mulasztás esetén az állami adóhatóság a mulasztási bírságot - magánszemély esetén a magánszemély adózókra meghatározott bírságmérték alkalmazásával - valamennyi tagra (részvényesre) kiszabhatja.
(11) Az állami adóhatóság az (1)-(9) bekezdés alkalmazása során az adózót a részére képzett technikai azonosítószámon tartja nyilván, amelyet az adószám megállapítása iránti kérelem jogerős elutasítása esetében törölni kell. Ha a (9) bekezdés szerint az állami adóhatóság elektronikus úton arról értesíti a cégbíróságot, hogy az adózó adószámának megállapítására nem került sor az 1 munkanapos határidőn belül, ezen értesítéssel együtt közli a cégbírósággal, és a cégbíróság útján az adózóval a technikai azonosító számot. Az adószám megállapításáig az adózó adókötelezettségeit a technikai azonosító szám feltüntetésével teljesíti.
(12) Amennyiben az adószám megállapítását követő egy éven belül az állami adóhatóság tudomására jut, hogy az adózó adószámának megállapítására a (2) bekezdésben meghatározott valamely akadály fennállása ellenére került sor, az állami adóhatóság a 24/D. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával jár el az adózóval szemben.
24/D. § (1) Az állami adóhatóság a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adózók vezető tisztségviselőjének, képviseletre jogosult tagjának, vagy a korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal, vagy minősített többségű befolyással rendelkező tagja, vagy részvényese (e szakasz alkalmazásában: tag) személyében történt változásról történt tudomásszerzést követően 30 napon belül megvizsgálja, hogy a változás miatt bekövetkezett-e a 24/C. § (2) bekezdésben meghatározott valamely akadály.
(2) Az állami adóhatóság az akadály megállapítása esetén felszólítja az adózót, hogy a felszólítás kézbesítésétől számított 15 napon belül hárítsa el azt. Abban az esetben, ha az adózó nem tesz eleget a felszólításnak és mulasztását nem menti ki, a 24/B. § szerint jár el, azzal, hogy az adószám törlését elrendelő határozatot - a hirdetményi úton történő közlés mellőzésével - közvetlenül az adózóval közli.
(3) Az a vezető tisztségviselő, vagy tag, akire tekintettel az állami adóhatóság az adózót a (2) bekezdés szerint felszólította, a felszólítás adózó által történt kézhezvételétől számított 8 napos jogvesztő határidőn belül a 24/C. § (4) bekezdése szerinti kimentési kérelmet terjeszthet elő. A kérelem elbírálására a 24/C. § (5)-(8) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy amennyiben az állami adóhatóság az adózó kérelmének helyt ad, úgy az adószám (2) bekezdés szerinti törlését mellőzi.
24/E. § (1) Az állami adóhatóság kérelemre 30 napon belül igazolást állít ki arról, hogy a kérelmezővel szemben az igazolás kiállításának napján nem áll fenn olyan, a 24/C. § (2) bekezdésben felsorolt akadály, amely más adózóban vezető tisztségviselőként, vagy képviseletre jogosult tagként, korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal, vagy minősített többségű befolyással rendelkező tagként, vagy részvényesként (e szakasz alkalmazásában: tag) történő részvétele esetén a más adózó adószáma megállapításának megtagadásához, vagy a más adózóval szemben a 24/D. § rendelkezéseinek alkalmazásához vezet. Az állami adóhatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha a kérelem nem tartalmazza a kérelmező adóazonosító számát.
(2) Az adózó, vagy az adózónak nem minősülő magánszemély abban az esetben, ha az állami adóhatóság az (1) bekezdés szerinti igazolás kiállítását a 24/C. § (2) bekezdésben meghatározott valamely akadály fennállására tekintettel tagadta meg, a 24/C. § (4) bekezdése szerinti kérelmet terjeszthet elő.
(3) A (2) bekezdés szerinti kérelem elbírálására a 24/C. § (5)-(8) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy amennyiben az állami adóhatóság az adózó kérelmének helyt ad, úgy olyan igazolást állít ki részére, amelyen az akadály megjelölésén túl a kimentés tényét is feltünteti.
(4) Az (1) és a (3) bekezdés szerint kiállított igazolás hatósági bizonyítványnak minősül. Az állami adóhatóság az (1) és a (3) bekezdésben foglalt igazolás kiállítását határozattal tagadja meg, ha a kiállítás feltételei nem állnak fenn. Az állami adóhatóság az igazolás kiállítását abban az esetben is megtagadja, ha megállapítja, hogy a kérelmező olyan más adózó vezető tisztségviselője, vagy tagja, amellyel szemben az igazolás benyújtásakor adóregisztrációs eljárás van folyamatban.
(5) Az állami adóhatóság az adózó adószámának megállapítását a 24/C. § (2) bekezdésben meghatározott okok alapján nem tagadhatja meg, illetve az adózóval szemben nem járhat el a 24/D. § (2) bekezdése szerint, ha megállapítja, hogy az adózó valamennyi vezető tisztségviselője, és tagja rendelkezik az (1) bekezdés szerint kiállított 15 napnál nem régebbi igazolással, kivéve, ha megállapítja, hogy az akadály valamely igazolás kiállítását követően állt be.
(6) Az állami adóhatóság a 24/C. § (2) bekezdésben meghatározott okra hivatkozással nem tagadhatja meg az adózó adószámának megállapítását, illetve az adózóval szemben nem járhat el a 24/D. § (2) bekezdése szerint, ha az állami adóhatóság az adózó azon vezető tisztségviselője, tagja részére, akire tekintettel fennállna a 24/C. § (2) bekezdésben foglalt valamely akadály, 15 napnál nem régebbi igazolást állított ki az (1) bekezdés szerint, kivéve, ha az állami adóhatóság megállapítja, hogy az igazolással kimentett akadályon kívül további akadály is fennáll az igazolással rendelkező vezető tisztségviselővel, vagy taggal szemben.
Fokozott adóhatósági felügyelet
24/F. § (1) Az állami adóhatóság az adószám megállapítását, illetőleg a 24/D. § szerinti eljárást követően haladéktalanul kockázatelemzési eljárást folytat le, amely során az adózó részére kérdőívet küldhet, amelyen - az adózó által végezni kívánt tevékenységhez szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek fennállásának ellenőrzése céljából - az alábbiakra hívja fel az adózót:
a) a tevékenység részletes bemutatása,
b) a foglalkoztatottak számával, az alkalmazás jellegével kapcsolatos információk közlése,
c) a tevékenység folytatásához rendelkezésre álló eszközök bemutatása,
d) a tevékenység végzéséhez szükséges helyiség adataira, valamint a helyiség használatának jogcímére vonatkozó információk közlése,
e) a végezni kívánt tevékenységhez rendelkezésre álló pénzügyi, finanszírozási források részletes bemutatása.
(2) Az állami adóhatóság az adózót határozattal - legfeljebb egy éves időtartamra - fokozott adóhatósági felügyelet alá vonhatja, ha a kockázatelemzési eljárás során megállapítja, hogy a gazdasági tevékenység megvalósulása az adózó tagjainak (részvényeseinek), illetve vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokra tekintettel kockázatos, vagy a gazdasági tevékenység megvalósulásához szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek nem állnak az adózó rendelkezésére, vagy ha a rendelkezésre álló személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek valószínűsíthetően nem elegendőek a gazdasági tevékenység megvalósításához.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott kockázat megállapítható akkor is, ha az adózó adószámának megállapítására az adózó 24/C. § (4) bekezdése szerinti kérelme alapján került sor, illetve az adózó adószámának a törlésére a 24/D. § (3) bekezdése alapján azért nem került sor, mert az állami adóhatóság az adózó kimentési kérelmének helyt adott, továbbá, ha az adózó vezető tisztségviselője, vagy tagja részére az állami adóhatóság a 24/E. § (2) bekezdés szerinti kérelem alapján állított ki igazolást.
(4) Az állami adóhatóság a kockázatelemzési eljárás során és a fokozott adóhatósági felügyelet alatt is ellenőrzés keretében vizsgálhatja az adózó által bejelentett, illetve az (1) bekezdés szerinti kérdőíven szereplő adatok valóságtartalmát, hitelességét, valamint az egyes adókötelezettségek teljesítését. Amennyiben az ellenőrzés keretében az állami adóhatóság az adószám felfüggesztésére, vagy törlésére okot adó mulasztást állapít meg, úgy az e törvény 24/A. §-ában vagy a 24/B. §-ában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazza.
(5) Az állami adóhatóság a fokozott adóhatósági felügyelet elrendeléséről szóló határozatban
a) az adózót a rá egyébként irányadó általános forgalmi adóbevallási gyakoriságnál gyakoribb - éves helyett negyedéves vagy havi, negyedéves helyetti havi - bevallás benyújtására kötelezheti azzal, hogy az áttérésre az e törvény 1. számú mellékletének I./B./3. ad)-af) alpontjait kell megfelelően alkalmazni, és a fokozott adóhatósági felügyelet lejártát követően az adózó adóbevallási kötelezettségét a rá vonatkozó általános szabályok szerint teljesíti, illetve
b) az adózót a 8. számú melléklet szerinti összesítő nyilatkozat rá egyébként irányadó benyújtási gyakoriságnál gyakoribb benyújtásra kötelezheti, azzal, hogy a fokozott adóhatósági felügyelet lejártát követően az adózó a nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségét a rá vonatkozó általános szabályok szerint teljesíti, illetve
c) az adózót a fokozott adóhatósági felügyelet időtartamára kötelezheti adóbevallásának, illetőleg az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatának adótanácsadóval, adószakértővel, vagy okleveles adószakértővel történő ellenjegyeztetésére,
d) kötelezheti, hogy az általános forgalmi adó bevallásával egyidejűleg nyújtsa be papír alapon az állami adóhatósághoz a bevallás alapjául szolgáló bizonylatok másolatát.
(6) Az állami adóhatóság a 24/B. § szerint jár el, azzal, hogy az adószám törlését elrendelő határozatot hirdetményi úton történő közlés mellőzésével közvetlenül az adózóval közli, ha
a) az adózó az e § szerinti kérdőívre határidőn belül nem válaszol, vagy a hiánypótlási felhívásnak nem tesz eleget és mulasztását nem menti ki, vagy
b) az állami adóhatóság a fokozott felügyelet időtartama alatt az adózó terhére a 172. § (2) bekezdése szerint mulasztási bírságot vagy a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével összefüggő adóhiány alapján megállapított adóbírságot szab ki, vagy
c) a fokozott felügyelet időtartama alatt felszólítás ellenére nem teljesíti bevallási-, vagy - ha összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett - összesítő nyilatkozat benyújtási kötelezettségét és a mulasztását nem menti ki.
d) az adózó felszólítás ellenére sem tesz eleget az (5) bekezdés alapján előírt kötelezettségének és mulasztását nem menti ki.
A vámazonosító számmal összefüggő bejelentés szerinti nyilvántartásba vétel
24/G. § (1) Az állami adó- és vámhatóság a bejelentés alapján nyilvántartásba veszi az adózót. Az állami adó- és vámhatóság az adózót - a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet (a továbbiakban: EK végrehajtási rendelet) 4k-4t. cikkeiben foglaltak alkalmazása mellett - e törvényben, vagy a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvényben, vagy a külön jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó eljárása során a hivatalból vagy kérelemre adott VPID szám alapján tartja nyilván. A VPID szám az EK végrehajtási rendelet 4k. cikk (3) bekezdésével összhangban nyilvántartási és azonosító számként (a továbbiakban: EORI-szám) használható. A vámjogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységgel kapcsolatban a VPID számra történő hivatkozást EORI-számra történő hivatkozásként kell érteni.
(2) A VPID szám kiadását az állami adó- és vámhatóság megtagadja, ha a bejelentett adatok valótlanok vagy hiányosak.
(3) Az adózó a VPID számát a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárással összefüggő minden iraton fel kell tüntetnie.
(4) Az állami adó- és vámhatóság hivatalból állapítja meg a VPID számát annak az adózónak,
a) aki bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, vagy
b) akinek az állami adó- és vámhatóság jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásához, végrehajtásához adó- és vámhatósági nyilvántartása szükséges.”

Az Art. 31. § (2) bekezdés 23. pontja a következők szerint módosul, valamint a 31. § (2) bekezdése a következő új 29-31. ponttal egészül ki:
[(2) A munkáltató, a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), illetőleg az 52. § (4) bekezdésének l), p), r), s) és t) pontjaiban meghatározottak a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót követő hó 12-éig elektronikus úton bevallást tesznek az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról - kivéve a kamatjövedelem adóról -, járulékról és az alábbi adatokról:]
„23. a külön jogszabály szerinti START-, START PLUSZ-, START EXTRA, START BÓNUSZ, valamint Rehabilitációs kártyával rendelkező személy után, valamint a Karrier Híd programban résztvevő személy után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított szociális hozzájárulási adó alapjáról és összegéről, továbbá a külön jogszabály szerint meghatározott szociális hozzájárulási adóból igénybevett részkedvezmény alapjáról és összegéről, valamint a külön jogszabály szerint gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállaló és az ő gyermekgondozási szabadságának időtartalma alatt munkakörében foglalkoztatott vagy gyermekgondozási szabadságának lejártát követően a vele azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részmunkaidős foglalkoztatása után a foglalkoztató által igénybevett szociális hozzájárulási adóból igénybevett részkedvezmény összegéről,”
„29. a magánnyugdíjpénztári tagság tényéről,
30. a szociális hozzájárulási adó alapjáról és összegéről,
31. szociális hozzájárulási adóból igénybe vett kedvezmény (a 23. pontban meghatározott kedvezmények kivételével) esetén a személy után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított szociális hozzájárulási adó alapjáról és összegéről, továbbá a külön jogszabály szerint meghatározott szociális hozzájárulási adóból igénybevett kedvezmény jogcíméről, alapjáról és összegéről,”

Az Art. kiegészül a következő alcímmel és az alcím utáni 33/A. §-sal:
„Bizonytalan adójogi helyzet bejelentése
33/A. § (1) Az adózó (ideértve az adóbevallást benyújtó más személyt is) a bevallás benyújtására előírt határidőig benyújtott adóbevallásában bejelentheti az állami adóhatóságnak, hogy az általa az adóbevallásban feltüntetett fizetendő vagy visszaigényelhető adó összege azért lehet hibás, mert az adó megállapítása szempontjából meghatározó tényállásra irányadó jogszabályi rendelkezés általa elfogadott értelmezése tévesnek minősülhet. E határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Önellenőrzés keretében nincs lehetőség a bejelentés megtételére. A bejelentésnek nem lehet a tárgya az általános forgalmi adó és az innovációs járulék, továbbá a szokásos piaci ár megállapítása vagy adókedvezmény igénybevétele nem szolgálhat a bejelentés alapjául.
(2) Több jogcímen fennálló adókötelezettség bevallására alkalmas nyomtatvány esetében a bejelentést adónként külön-külön kell megtenni. Az adóra vonatkozóan tett bejelentés hatálya kiterjed az adónak az ugyanazon a bevallási nyomtatványon feltüntetett vagy feltüntethető előlegére is.
(3) A bejelentés nem bizonyítja, hogy az adózó által elfogadott jogszabály-értelmezés téves. Téves jogszabály-értelmezés esetében a bejelentés az adózót nem mentesíti az adóhiány megfizetése alól.
(4) A bejelentésre az adózó akkor jogosult, ha legkésőbb az adóbevallás benyújtásának napján az ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő vagy okleveles adószakértő által ellenjegyzett jegyzőkönyvben rögzíti a bejelentés alapjául szolgáló tényállást és az arra irányadó jogszabályi rendelkezéseket, valamint az általa az adóbevallás elkészítése során elfogadott jogszabály-értelmezést és e jogszabály-értelmezés elfogadásának indokait. A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az adózó és a jegyzőkönyvet ellenjegyző ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő vagy okleveles adószakértő, valamint az adóbevallás azonosításához szükséges adatokat is. A jegyzőkönyvben hivatkozott vagy ahhoz csatolt irat, dokumentum csak akkor tekinthető a jegyzőkönyv részének, ha az a jegyzőkönyv alapján egyértelműen azonosítható. Az ellenjegyzett jegyzőkönyvet a bejelentést követő 3 napon belül be kell nyújtani az állami adóhatósághoz; e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. A jegyzőkönyv adatait az állami adóhatóság az ellenőrzésre történő kiválasztáshoz felhasználhatja.
(5) A bejelentés díjköteles. A díj mértéke a bejelentés tárgyát képező adónként az adó adóbevallásban feltüntetett fizetendő vagy visszaigényelt összege abszolút értékének 0,5 százaléka, de legalább 100 ezer és legfeljebb 5 millió forint. A díjat az adóhatóság által e célra kijelölt számlára a bejelentést tartalmazó adóbevallás benyújtásának napjáig kell megfizetni; e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. A díjak nyilvántartására és elszámolására az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló jogszabály előírásait kell alkalmazni. A díjfizetés tárgyára, illetőleg az elévülés tekintetében az illetéktörvény 28. § (2)-(3) bekezdését, valamint 86. §-ában foglaltakat megfelelően kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ahol a törvény illetéket említ, azon díjat kell érteni.
(6) Ha az adóhatóság a bejelentéssel érintett bevallás utólagos vizsgálata során adókülönbözetet állapít meg, az (5) bekezdés szerint megfizetett díjat az adózónak ki kell egészítenie a megállapított adókülönbözet azon részének 0,5 százalékáig, de legfeljebb 5 millió forintra, amely rész az adózó által elfogadott (a jogszerű bejelentés alapjául szolgáló jegyzőkönyvben rögzített) téves jogszabály-értelmezés következménye. A díj kiegészítésére az adóhatóság az ellenőrzés megállapításairól szóló határozatban kötelezi az adózót.
(7) Az adózó bizonytalan adójogi helyzetre hivatkozó bejelentése nem jogszerű, ha
a) az adózó a díjat az előírt határidőig hiánytalanul nem fizette meg;
b) a bejelentés vagy az azt alátámasztó jegyzőkönyv nem felel meg az e törvényben foglalt bármely feltételnek,
c) az adózó az adóbevallás elkészítése során nyilvánvalóan téves jogszabály-értelmezést fogadott el. Nyilvánvalóan téves jogszabály-értelmezésnek minősül különösen, ha az adózó az adó mértékét bevallásában nem megfelelően tüntette fel, vagy bíróság által saját ügyében azonos tényállás mellett már jogerősen elbírált kérdést rögzített a jegyzőkönyvben.
d) a bejelentés alapjául szolgáló tényállás olyan jogügylet következménye, amely ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlás e törvényben meghatározott alapelvével;
e) az adózó a bejelentés alapjául szolgáló, ellenjegyzett jegyzőkönyvet a bejelentést követő 3 napon belül nem nyújtja be az állami adóhatósághoz.
(8) Amennyiben az adóhatóság a bizonytalan adójogi helyzet bejelentésével érintett bevallást utólagos vizsgálat alá vonja, az ellenőrzés során az adóhatóság a jegyzőkönyvben foglaltakat megvizsgálja. Az adózó - a (7) bekezdésben foglalt esetek kivételével - mentesül a téves jogértelmezéssel összefüggő adóhiány alapján kiszabható adóbírság alól.
(9) Ha az állami adóhatóság azt állapítja meg, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak megalapozottak, úgy ezt a körülményt soron kívül jelzi az adópolitikáért felelős miniszternek.”

Az Art. 37. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről e törvény melléklete vagy külön törvény rendelkezik. A költségvetési támogatást az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, a visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelhető adó összege az 500 ezer forintot meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni. Ha az adózó a kiutalási igényét a felszámolást, (egyszerűsített felszámolást) vagy a végelszámolást (egyszerűsített végelszámolást) lezáró adóbevallásban terjeszti elő, a költségvetési támogatást felszámolás, vagy végelszámolás esetén 60, egyszerűsített felszámolás, vagy egyszerűsített végelszámolás esetén 45 napon belül kell kiutalni, amely határidőt a lezáró adóbevallás beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől kell számítani. Az adóhatóság a magánszemély jövedelemadóbevallásában feltüntetett visszatérítendő adót (költségvetési támogatást) az igény (bevallás) beérkezésétől számított 30 napon belül, de legkorábban az adóévet követő év március 1-jétől utalja ki. Ha a költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell teljesíteni. A kiutalásra nyitva álló határidőt,
a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 34. § (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától,
b) ha az ellenőrzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszűnésének napjától,
c) ha a kiutalási igény jogosságának ellenőrzése az igény (bevallás) beérkezésének napjától számított 30 napon belül megkezdődik, és az ellenőrzés akadályozása miatt mulasztási bírság kiszabására vagy elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjától
kell számítani.”

Az Art. 38. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1) A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó a fizetési kötelezettségét belföldi pénzforgalmi számlájáról történő átutalással köteles teljesíteni, az állami adó- és vámhatósághoz teljesítendő befizetések vonatkozásában ideértve a külön jogszabályban meghatározott elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül átutalással történő fizetést is. A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó az eljárási illeték, az állami adó- és vámhatóságnál kezdeményezett eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj, az adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatáshoz kapcsolódó regisztrációs díj, az egyszerűsített foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteher-fizetési kötelezettség, valamint - ha végrehajtási eljárás alatt áll - a végrehajtói letéti számlára történő befizetés vonatkozásában az állami adó- és vámhatóságnál fennálló fizetési kötelezettségét
a) készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártyával), vagy
b) a külön jogszabályban meghatározott, az elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül POS terminál útján történő bankkártyás fizetés útján
is teljesítheti.
(1a) A pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezett adózó a fizetési kötelezettségét belföldi fizetési számlájáról történő átutalással, vagy készpénz-átutalási megbízással köteles teljesíteni. A pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezett adózó az állami adó- és vámhatóság felé fennálló fizetési kötelezettségét
a) készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártyával), vagy
b) a külön jogszabályban meghatározott, az elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül átutalással, illetőleg POS terminál útján történő bankkártyás fizetéssel
is teljesítheti.”

Az Art. 54. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, valamint a bekezdés kiegészül a következő g) ponttal:
(Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi)
„a) az általános forgalmiadó-alanynak minősülő, illetve az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adózó, valamint e törvények hatálya alá nem tartozó, de adószámmal rendelkező jogi személy, egyéb szervezet adózók nevét (elnevezését), adószámát, székhelyét, telephelyét; csoportos általános forgalmi adóalanyiságot választók esetén a csoport azonosító számot valamint a csoportképviselő és az egyéb csoporttagok nevét (elnevezését), adószámát, székhelyét, telephelyét, illetve a csoportos általános forgalmiadóalanyiságot engedélyező határozat jogerőre emelkedése napját; továbbá azt a tényt, hogy az általános forgalmiadó-alanynak minősülő adózó (ideértve a csoportos általános forgalmi adóalanyt is) az általános forgalmi adóról szóló törvény 88. § (1) bekezdés alapján az adómentes ingatlan értékesítés vagy bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt választotta, valamint az adókötelessé tétel időpontját,”
„g) a bizonytalan adójogi helyzet bejelentés alapjául szolgáló jegyzőkönyvet ellenjegyző ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő vagy okleveles adószakértő nevét, adóazonosító jelét, valamint az e jogállását eredményező hatósági nyilvántartási számát, továbbá a mulasztási bírság kiszabásáról jogerősen rendelkező határozat számát, ha terhére a bizonytalan adójogi helyzet nem jogszerűen megtett bejelentése miatt jogerősen mulasztási bírságot szabott ki; a közzétételre legkorábban a határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló kereset benyújtására előírt határidő leteltét követő 8. napon, a kereset benyújtása esetén legkorábban a bírósági eljárás jogerős befejezésének napját követően kerülhet sor.”

Az Art. 54. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a § a következő új (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról
a) a bíróságot;
b) a nyomozó hatóságot, ha a tájékoztatás a büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása érdekében szükséges;
c) a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által engedélyezett megkeresés alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot;
d) a rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó, valamint a terrorizmust elhárító szerveket e szervek vezetője által engedélyezett megkeresés alapján, ha a tájékoztatást a rendőrségi törvényben meghatározott feladata ellátása érdekében szükséges;
e) az Állami Számvevőszéket, a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szervet, az Európai Csalásellenes Hivatalt (OLAF), ha a tájékoztatás az ellenőrzéshez szükséges;
f) az adópolitikáért felelős minisztert, ha a tájékoztatás külön törvényben, illetve a 11. §-ban meghatározott feladata ellátásához szükséges;
g) a költségvetési fejezetet irányító szervet, ha a tájékoztatás az államháztartásról szóló törvény szerinti belső ellenőrzéshez szükséges;
h) a központi költségvetésből vagy Európai Uniós forrásból támogatást folyósító szervet, ha a tájékoztatás a támogatás igénylése, felhasználása, elszámolása jogszerűségének megállapításához szükséges;
i) a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséért felelős szervet a helyi önkormányzatokról szóló törvény 33/A. § (2a) bekezdés c) pontjában meghatározott körben.
(8) Az állami adó- és vámhatóság a NAV nyomozó hatóságát tájékoztatja az adótitokról a bűncselekmények megelőzése, az adott bűncselekmény felderítése és nyomozása során a bűnüldözési feladatok teljesítése érdekében, valamint a büntető eljárás megindítása vagy lefolytatása céljából.”

Az Art. 60. §-t megelőző alcím és a 60-70. §-ok helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„Behajtási jogsegély
60. § (1) A behajtási jogsegély teljesítésének az alábbi követelésekkel kapcsolatban van helye:
a) az Európai Unió tagállama által vagy nevében, illetve területi vagy közigazgatási alegysége - ideértve a helyi hatóságokat (helyi önkormányzatokat) is - által vagy nevében, valamint az Európai Unió nevében kivetett adó és illeték;
b) az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítések, intervenciók és egyéb intézkedések, ideértve az e tevékenységgel kapcsolatban behajtandó összegek;
c) a cukorágazat piacának közös szervezése keretében előírt lefölözések és egyéb díjak.
(2) A behajtási jogsegély rendelkezéseit alkalmazni kell továbbá a következő követelésekre is:
a) az (1) bekezdésben meghatározott követelésekkel összefüggő - az adó és illeték megállapítása, ellenőrzése (kivetése, közigazgatási vizsgálat végrehajtása) során az adóhatóság, illetékes közigazgatási hatóság által megállapított vagy e hatóság kérésére közigazgatási hatóság vagy bíróság által megerősített - közigazgatási szankció, bírság, pótlék, díj, pótdíj;
b) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott követeléshez kapcsolódó eljárásokhoz közigazgatási szerv vagy bíróság által kibocsátott igazolások (így különösen hatósági bizonyítvány) és hasonló okiratok díja;
c) az (1) bekezdésben és e bekezdés a)-b) pontjában meghatározott követelésekhez kapcsolódó kamatok és díjak.
(3) A behajtási jogsegély teljesítésének nincs helye a következő követelésekkel kapcsolatban:
a) az Európai Unió tagállamának, illetve területi vagy közigazgatási alegységének, továbbá közjogi társadalombiztosítási intézményének fizetendő kötelező társadalombiztosítási járulék,
b) a (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó díjak, ideértve a szerződéses jellegű (így különösen közüzemi) díjakat is,
c) büntető eljárás keretében megállapított büntetőjogi szankciók és a (2) bekezdés a) pontjának hatálya alá nem tartozó egyéb büntetőjogi szankciók.
Információkérés iránti megkeresés
61. § (1) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóság részére e hatóság kérelme alapján minden olyan információt rendelkezésre bocsát, amely a megkereső hatóság számára a 60. §-ban meghatározott követelése behajtásához szükséges lehet. Az információk rendelkezésre bocsátása érdekében a megkeresett magyar hatóság saját hatáskörben vagy megkeresés útján intézkedik mindazon közigazgatási eljárás megindítása iránt, amely az információk megszerzése érdekében szükséges.
(2) A magyar megkeresett hatóság megtagadhatja azon információ rendelkezésre bocsátását,
a) amelyet a hasonló belföldi követelés behajtásának (végrehajtásának) céljából az e követelésre vonatkozó jogszabályok alapján nem tudna megszerezni,
b) amely kereskedelmi, ipari vagy szakmai titkot fedne fel, illetve
c) amelynek felfedése Magyarország biztonságát sértené vagy egyéb módon közrendbe ütközne.
(3) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóság által kért információ rendelkezésre bocsátását nem tagadhatja meg kizárólag arra hivatkozva, hogy az információ hitelintézet, pénzügyi vállalkozás, vagy képviselőként, meghatalmazottként, bizományosként, ügynökként, vagyonkezelőként eljáró személy birtokában van, vagy egy személyben meglevő tulajdoni érdekeltségre vonatkozik.
Előzetes megkeresés nélküli információcsere
61/A. § A magyar megkeresett hatóság részére a megkereső hatóság által előzetes megkeresés nélküli információcsere keretében továbbított információ a 69/D. §-ban foglaltak szerint felhasználható.
Kézbesítés iránti megkeresés
62. § (1) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére intézkedik valamennyi olyan döntés és egyéb okirat- ideértve a bírósági okiratot is - címzett személynek történő kézbesítéséről, amely a megkereső tagállamból származik és a 60. §-ban meghatározott követelésre vagy annak behajtására vonatkozik. A kézbesítés iránti megkereséshez egységes formanyomtatványt kell mellékelni.
(2) A magyar megkeresett hatóság haladéktalanul tájékoztatja a megkereső hatóságot a kézbesítés érdekében megtett intézkedésről, így különösen a kézbesítés időpontjáról.
(3) A megkereső tagállam illetékes hatósága által a megkeresett tagállam joga szerint a Magyarország területén teljesített vagy nem a behajtási jogsegély keretében kezdeményezett kézbesítés nem érinti a magyar megkeresett hatóság kézbesítés iránti megkereséssel kapcsolatos eljárását.
(4) A magyar megkeresett hatóság a kézbesítés iránti megkeresést elutasítja, ha a megkereső hatóság a rendelkezésére álló kézbesítési eljárásokat nem merítette ki, kivéve ha
a) a megkereső hatóságnak nem áll módjában az okiratot a magyar jogszabályok szerint kézbesíteni, vagy
b) a megkereső hatóságnak az okirat ilyen kézbesítése aránytalan nehézséget okozna.
Behajtás iránti megkeresés
63. § (1) A megkereső hatóság behajtás iránti megkeresésével érvényesített követelését - a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel - a belföldi követeléssel azonos módon kell kezelni a behajtás iránti megkeresés teljesítése során.
(2) Ha a megkereső hatóság tagállamával kötött megállapodás eltérően nem rendelkezik, a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) nem köteles a megkereső hatóság behajtás iránti megkereséssel érvényesített követelésnek ugyanolyan elsőbbséget biztosítani, mint a belföldi hasonló követeléseknek. A végrehajtási cselekmények foganatosítása kizárólag a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) hatáskörébe tartozik, az önkormányzati adóhatóság vagy más magyar hatóság a végrehajtás foganatosítása céljából nem kereshető meg.
(3) A behajtás iránti megkeresés teljesítésének végrehajtást engedélyező egységes okirat alapján van helye, amely az e törvény végrehajtási eljárásról szóló rendelkezéseinek alkalmazása során végrehajtható okiratnak minősül.
(4) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső hatóság kérelmére a végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglalt követelés behajtása iránt e törvénynek a végrehajtási eljárásról szóló - a megkereséssel érvényesített követeléssel azonos, vagy ennek hiányában hasonló követelésre vonatkozó - rendelkezései alkalmazásával jár el. Ha a magyar jogszabályok alapján nincs a végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglalt követeléssel azonos vagy ahhoz hasonló belföldi követelés, a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a személyi jövedelemadó végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza.
(5) A megkereső hatóság a végrehajtást engedélyező egységes okiraton kívül más, a megkereső tagállamban a követeléssel kapcsolatban kiállított okiratot is továbbíthat a magyar megkeresett hatóság részére.
64. § (1) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglalt követelést (e § alkalmazásában: követelés) forintban hajtja be.
(2) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés beérkezése napjától a követelés fedezetét biztosító végrehajtási cselekmény foganatosításának napjáig, illetve a követelés megfizetésének napjáig az e törvényben meghatározott mértékű késedelmi pótlékot számít fel. A késedelmi pótlék felszámítására a nettó pótlékszámítás szabályai nem alkalmazhatók.
(3) A követelés megfizetésére a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) az e törvény fizetési könnyítésre vonatkozó rendelkezései szerint a kötelezett személy részére fizetési könnyítést engedélyezhet. A fizetési könnyítéssel kapcsolatos döntésről a magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóságot is értesíti.
(4) A magyar megkeresett hatóság a követelés és a (2)-(3) bekezdések alapján felszámított késedelmi pótlék végrehajtási eljárásban érvényesített összegét átutalja a megkereső hatóság részére.
65. § (1) A végrehajtást engedélyező eredeti okirattal, a végrehajtást engedélyező egységes okirattal, az ezen okiratokban érvényesített követeléssel, valamint a megkereső hatóság vagy a megkereső tagállam más illetékes szerve által történő kézbesítés érvényességével kapcsolatos jogorvoslati kérelmet a megkereső tagállam illetékes szervéhez kell előterjeszteni. A magyar megkeresett hatóság a behajtás iránti megkeresés teljesítése során bármely érdekelt fél ilyen tárgyú jogorvoslati kérelmét - joghatóság hiányában, érdemi vizsgálat nélkül - végzéssel elutasítja. A végzés indokolása azt is tartalmazza, hogy a jogorvoslati kérelmet a megkereső tagállam illetékes szervéhez kell benyújtani a megkereső tagállam jogszabályainak megfelelően.
(2) A megkereső tagállam illetékes hatósága tájékoztatja a magyar megkeresett hatóságot az (1) bekezdésben foglalt jogorvoslati kérelem beérkezéséről és a követelés jogorvoslati kérelemben nem vitatott összegéről.
(3) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső tagállam illetékes hatósága (2) bekezdésben foglalt tájékoztatása vagy az érdekelt személy azonos tartalmú tájékoztatása alapján a végrehajtási eljárást a megkereső tagállam illetékes szervének érdemi döntéséről szóló tájékoztatása beérkezéséig a jogorvoslati kérelemben vitatott követelés összege vonatkozásában felfüggeszti. A végrehajtási eljárás felfüggesztésének nincs helye, ha a megkereső tagállam illetékes hatósága a felfüggesztés mellőzését a mellőzés indokainak közlésével együtt kéri. A végrehajtási eljárás felfüggesztéséről vagy annak mellőzéséről az magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) végzéssel dönt, és e döntéséről értesíti a megkereső hatóságot és az érintett személyt is. Ha a megkereső tagállam illetékes szerve jogorvoslati kérelemnek részben vagy egészben helyt ad, a megkereső hatóság felel a végrehajtási eljárásban érvényesített összeg érintett személynek való visszatérítéséért és a behajtási megkeresés teljesítésével kapcsolatban a magyar jogszabályok alapján érvényesíthető kárért.
(4) Ha a megkereső hatóság vagy a megkereső tagállam illetékes szerve egyeztetési eljárást kezdeményez és ezen eljárás eredménye érintheti a behajtás iránti megkereséssel érvényesített követelést, a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) az egyeztetési eljárás eredményéről való tudomásszerzés napjáig a végrehajtási eljárást felfüggeszti. A végrehajtási eljárás felfüggesztéséről vagy annak mellőzéséről a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) végzéssel dönt, és erről értesíti a megkereső hatóságot és az érintett személyt is. A végrehajtási eljárás felfüggesztésének nincs helye, ha a megkereső hatóság (megkereső tagállam illetékes szerve) és a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) közös álláspontja szerint a végrehajtási eljárás csalás vagy fizetésképtelenség miatt különösen sürgős esetnek minősül.
(5) A végrehajtási eljárás felfüggesztésének időtartama alatt a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső hatóság kérésére, illetve ennek hiányában, ha annak e törvény szerinti feltételei fennállnak, biztosítási intézkedést foganatosíthat.
(6) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) hatáskörébe tartozik a behajtás iránti megkeresés alapján indult végrehajtási eljárással, valamint a kézbesítési megkeresés alapján teljesített kézbesítés érvényességével kapcsolatos jogorvoslati kérelem elbírálása. E jogorvoslati kérelmekkel kapcsolatos döntéséről a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a kérelmező személyt és a megkereső hatóságot is tájékoztatja.
66. § (1) A megkereső hatóság a behajtás iránti megkereséssel kapcsolatos releváns információt haladéktalanul továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére. A magyar megkeresett hatóság kellő gondossággal tájékoztatja a megkereső hatóságot a behajtás iránti megkereséssel kapcsolatos intézkedésről.
(2) A megkereső hatóság - a módosítás indokát is megjelölve - haladéktalanul tájékoztatja a magyar megkeresett hatóságot a behajtás iránti megkeresés módosításáról vagy a megkeresés visszavonásáról.
(3) Ha a behajtás iránti megkeresés módosítására a 65. § (1) bekezdés szerinti jogorvoslati kérelemben hozott döntés miatt kerül sor, a megkereső hatóság e döntést és a felülvizsgált végrehajtást engedélyező egységes okiratot továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére. A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) ezen okiratok beérkezése napját követően a módosított (felülvizsgált) végrehajtást engedélyező egységes okirat alapján jár el. Az ezen okiratok beérkezése napját megelőzően megkezdett, a módosított (felülvizsgált) végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglaltaknak megfelelő végrehajtási cselekmények és biztosítási intézkedések is foganatosíthatók, kivéve, ha a behajtás iránti megkeresés, illetve a végrehajtást engedélyező egységes okirat módosítására a végrehajtást engedélyező eredeti okirat vagy a végrehajtást engedélyező egységes okirat érvénytelensége miatt került sor.
(4) A módosított behajtás iránti megkeresés és a módosított végrehajtást engedélyező egységes okirat további módosítására a (2)-(3) bekezdésben, 65. § és 70. § 12. pontjában foglaltakat alkalmazni kell.
66/A. § (1) A magyar megkeresett hatóság a behajtás iránti megkeresést elutasítja, ha
a) a követelést vagy a végrehajtást engedélyező egységes okiratot a megkereső tagállamban vitatják, kivéve a 65. § (3) bekezdés második mondatának megfelelő eseteket, vagy
b) a megkereső tagállamban rendelkezésre álló behajtási eljárásokat a megkereső hatóság előzetesen nem merítette ki.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerint nincs helye a behajtás iránti megkeresés elutasításának, ha
a) a rendelkezésre álló információk alapján nyilvánvaló, hogy a megkereső tagállamban a végrehajtási eljárás nem vezet eredményre különösen azért, mert a megkereső tagállamban az adósnak nincs végrehajtás alá vonható vagyona és a megkereső hatóság tudomása szerint az adósnak Magyarország területén végrehajtás alá vonható vagyona van; vagy
b) a megkereső tagállamban a végrehajtási eljárás aránytalan nehézséggel járna.
Biztosítási intézkedésre irányuló megkeresés
67. § (1) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső hatóság kérelmére biztosítási intézkedést foganatosít, ha
a) a megkeresés beérkezésének időpontjában az adós vitatja a követelést, vagy
b) a végrehajtást engedélyező eredeti okiratot vagy a végrehajtást engedélyező egységes okiratot a megkereső hatóság még nem állította ki, vagy
c) a 149. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételek egyike fennáll,
és valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van.
(2) A biztosítási intézkedés iránti megkereséshez mellékelni kell a biztosítási intézkedés engedélyezése céljából kiállított, a behajtás iránti megkereséssel érvényesített követelésre vonatkozó okiratot, amely végrehajtható okiratnak minősül. Ha ilyen okirat nem áll rendelkezésre, a biztosítási intézkedést a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) végzésben rendeli el.
(3) A biztosítási intézkedés iránti megkereséshez a megkereső hatóság a (2) bekezdésben meghatározott okiraton kívül más, a megkereső tagállamban a behajtás iránti megkereséssel érvényesített követeléssel kapcsolatos okiratot is mellékelhet.
(4) A 63. § (1)-(2), (4) bekezdéseiben, 64. § (1) bekezdésében, 65. §-ban és 66. § (1)-(4) bekezdéseiben foglaltakat a biztosítási intézkedés iránti megkeresés teljesítése során megfelelően alkalmazni kell.
A megkeresés elutasítása
68. § (1) A magyar megkeresett hatóság a 60-67. § szerinti megkeresést elutasítja, ha
a) a megkeresés olyan követelésre vonatkozik, amelynek a megkereső tagállam joga szerinti esedékességi napja és a megkeresés beérkezésének napja között több mint öt naptári év telt el, vagy
b) a (2) és (3) bekezdésben foglalt esetekben a követelés esedékességének a megkeresés tagállambeli időpontjától számított több mint tíz naptári év eltelt, vagy
c) a követelés behajtása - az adós személy helyzete miatt - Magyarországon komoly gazdasági nehézséget okozna, feltéve, hogy a magyar jogszabályok szerint hasonló követelésre ez a behajtást kizáró ok külön jogszabály alapján alkalmazható lenne.
(2) Ha a megkereséssel érvényesített követelés összege az 1500 eurónak megfelelő pénzösszegnél kisebb, a magyar megkeresett hatóság a 63-67. § szerinti megkeresést elutasítja.
(3) Ha a kötelezett személy vagy más érdekelt személy a követeléssel vagy a végrehajtást engedélyező eredeti okirattal kapcsolatban jogorvoslati kérelmet nyújtott be, az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidő kezdőnapja az a nap, amelyen a megkereső tagállam illetékes hatósága (bírósága) megállapítja, hogy a követeléssel vagy a végrehajtást engedélyező eredeti okirattal kapcsolatban további jogorvoslatnak nincs helye.
(4) Ha a követeléssel kapcsolatban a megkereső tagállam illetékes hatósága fizetési könnyítést (halasztott fizetést vagy részletfizetést) engedélyezett, az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidő a fizetési könnyítés alapján előírt fizetési határidő lejárta napján kezdődik.
(5) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés elutasításáról, az ok megjelölésével tájékoztatja a megkereső hatóságot.
Egyéb közös rendelkezések
69. § (1) Az elévülési idő számítására a megkereső tagállam jogát kell alkalmazni.
(2) A megkereső hatóság és a magyar megkeresett hatóság tájékoztatja egymást a behajtás iránti vagy biztosítási intézkedésre irányuló megkereséssel érintett követeléssel kapcsolatos elévülési időt megszakító, felfüggesztő, meghosszabbító jogi tényekről (intézkedésekről).
69/A. § (1) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés alapján megteszi a megfelelő intézkedéseket a 64. § (4) bekezdésben meghatározott összegek és a 179. § szerint az eljárás adózót (személyt) terhelő költségeinek érvényesítése érdekében.
(2) Magyarország a behajtási jogsegély teljesítésével kapcsolatban felmerült költség megtérítése iránt a megkereső tagállammal (megkereső hatósággal) szemben igényt nem érvényesít és a megkereső tagállam (megkereső hatóság) ilyen igényét nem teljesíti. E rendelkezéstől eltérni kizárólag a (3) bekezdésben foglaltak, vagy a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső hatóság egyedi költségmegtérítési szabályairól szóló megállapodása alapján lehet. Egyedi költségmegtérítési megállapodásnak akkor van helye, ha a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső hatóság közös álláspontja szerint a behajtási jogsegély teljesítése a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos, illetve nagyon magas költséggel jár, vagy különleges nehézséget okoz.
(3) A megkereső tagállam felelős minden olyan költségért, veszteségért, kárért, amely a behajtási jogsegély keretében érvényesített követelés vagy a végrehajtást, illetve biztosítási intézkedést engedélyező eredeti okirat érvénytelensége miatti intézkedések következményeként merült fel.
69/B. § (1) A megkereső hatóság
a) az információkérés, a kézbesítés, a behajtás és a biztosítási intézkedés iránti megkeresést,
b) a végrehajtást engedélyező egységes okiratot, a biztosítási intézkedést engedélyező eredeti okiratot,
c) a 63. § (5) bekezdésben és a 65. §-ban meghatározott okiratot
formanyomtatvány használatával, elektronikus úton továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére, kivéve, ha ez gyakorlati okból nem megvalósítható.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a formanyomtatványhoz csatolt bármely más okirat, az okirat másolata, kivonata továbbítása esetén is.
(3) Lehetőség szerint a formanyomtatványokat kell alkalmazni a behajtási jogsegély teljesítése során a magyar megkeresett hatóság és a megkereső hatóság közötti, az (1) bekezdésben foglalt okiratok továbbításától eltérő kommunikációra is.
(4) A behajtási jogsegély teljesítése során megszerzett információ és megtett intézkedés érvényességét az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések megsértése nem érinti.
69/C. § (1) A megkereső hatóság az információkérés, a kézbesítés, a behajtás és a biztosítási intézkedés iránti megkeresést, a kézbesítés iránti megkeresés teljesítéséhez alkalmazott bármely formanyomtatványt és a végrehajtást engedélyező egységes okiratot magyar nyelven vagy magyar nyelvű fordítást mellékelve továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére.
(2) A kézbesítés iránti megkeresés alapján kézbesítendő okiratok a megkereső tagállam hivatalos nyelvén továbbíthatók a magyar megkeresett hatóság részére.
(3) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső szerv (megkereső tagállam illetékes hatósága) megállapodást köthet a behajtási jogsegély teljesítése során, illetve az (1) és (2) bekezdésben foglalt esetekben alkalmazandó nyelv(ek)ről.
(4) Az (1) bekezdésben foglalt okiratokat érvénytelennek kell tekinteni, ha továbbításukra az (1) bekezdésben, illetve a (3) bekezdés szerinti megállapodás esetén e megállapodásban foglaltak megsértésével került sor.
(5) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóságtól kérheti az (1) bekezdésben foglaltak megsértése esetén az okiratok magyar nyelvre, a (3) bekezdésben foglaltak megsértése esetén pedig az okiratok megállapodás szerinti nyelvre történő fordítását. A behajtási jogsegély teljesítésének ügyintézési határidejébe a magyar megkeresett hatóság kérelme továbbításának napja és a fordítás megérkezésének napja közötti időszak nem számít bele.
69/D. § (1) A behajtási jogsegély teljesítése során a magyar megkeresett hatóság által közölt, továbbított vagy szerzett információ adótitoknak minősül.
(2) Az (1) bekezdés szerinti információkat a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és más magyar közigazgatási hatóság kizárólag a 62. § (1)-(2) bekezdésekben meghatározott követelések végrehajtása, az ilyen követelésekkel kapcsolatos biztosítási intézkedések, valamint a társadalombiztosítási járulékok megállapításához és végrehajtásához használhatja fel. E rendelkezéstől eltérni és az információt más célra felhasználni kizárólag az információt szolgáltató tagállam kifejezett írásbeli engedélyével lehet.
(3) Az (1) bekezdés szerinti információkat a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és más magyar közigazgatási hatóság eljárása során a hasonló információra magyar jogszabályok szerint vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően használhatja fel bizonyítékként.
(4) A megkereső vagy megkeresett hatóság tagállamától eltérő tagállam illetékes hatósága (harmadik fél) részére a magyar megkeresett hatóság a behajtási jogsegély teljesítése során szerzett információt akkor továbbíthatja, ha megítélése szerint az információ a harmadik félnek a (2) bekezdésben meghatározott célból hasznos lehet, és az információt szolgáltató megkeresett vagy megkereső hatóság az információ továbbítását nem ellenezte. A magyar megkeresett hatóság az információ továbbítását megelőzően tájékoztatja az információt szolgáltató megkereső vagy megkeresett hatóságot az információ szolgáltatásának szándékáról, e hatóság a tájékoztatás beérkezésétől számított tíz munkanapon belül megküldött nyilatkozatában ellenezheti az információ továbbítását.
(5) A magyar megkeresett hatóság információt szolgáltató hatóságként akkor ellenzi az információ harmadik félnek való továbbítását, ha az nincs összhangban a behajtási jogsegély rendelkezéseivel. E bekezdés és a (4) bekezdés alkalmazásában információt szolgáltató megkeresett vagy megkereső hatóság az a hatóság, amelytől az információ eredetileg származik.
(6) Az (1) bekezdés szerinti információt kizárólag a CCN működtetéséhez és fejlesztéséhez szükséges mértékben lehet az Európai Bizottság Bizottsági Akkreditációs Hatósága által megfelelően akkreditált személy rendelkezésére bocsátani.
Más tagállamba irányuló megkeresés és előzetes megkeresés nélküli információcsere
69/E. § (1) Ha a magyar megkereső hatóság a behajtási jogsegély teljesítése iránt más tagállam illetékes hatóságát keresi meg, a 60-70. § rendelkezéseit az e §-ban foglaltak figyelembe vételével kell alkalmazni.
(2) A magyar megkereső hatóság a behajtás iránti jogsegélyt a 60. § (1) bekezdés a) és (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben az e törvény 4. § (1) bekezdése szerinti adóval, a 60. § (2) bekezdés a) és c) pontja szerinti esetben az e törvény szerinti bírsággal, pótlékkal, költséggel kapcsolatban alkalmazza.
(3) Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval kapcsolatban behajtási jogsegélyt felettes szerve útján, a magyar megkereső hatóság közvetítésével érvényesít.
(4) Ha az adó - ideértve az illetéket is - visszatérítése egy másik tagállamban letelepedett vagy ott tartózkodási hellyel rendelkező adózót (személyt) érint, a magyar megkereső hatóság tájékoztathatja a letelepedési hely vagy tartózkodási hely szerinti tagállam megkereső hatóságát a várható visszatérítésről (előzetes megkeresés nélküli információcsere). E rendelkezést az általános forgalmi adó visszatérítésével kapcsolatban nem lehet alkalmazni.
(5) A magyar megkereső hatóság által kezdeményezett behajtási jogsegély teljesítése során a megkeresett hatóság által vagy annak nevében tett olyan intézkedést, amely az elévülést a megkeresett tagállam joga és a magyar jogszabályok szerint is megszakítja vagy meghosszabbítja (felfüggeszti), az elévülési idő számítása során a magyar jog szerint elévülést megszakító, meghosszabbító (felfüggesztő) intézkedésnek kell tekinteni.
(6) Ha a megkeresett tagállam joga az elévülés megszakítását, meghosszabbítását (felfüggesztését) nem teszi lehetővé, akkor a magyar megkereső hatóság által kezdeményezett behajtási jogsegély teljesítése során a megkeresett hatóság által vagy nevében tett olyan intézkedést, amely a magyar jog szerint elévülést megszakító vagy meghosszabbító (felfüggesztő) intézkedésnek minősülne, az elévülési idő számítása során elévülést megszakító vagy meghosszabbító (felfüggesztő) intézkedésnek kell tekinteni.
69/F. § (1) A magyar megkeresett hatóság, a magyar megkereső hatóság a más tagállam megkeresett, illetve megkereső hatóságával megállapodást köthet, amely alapján a megkereső hatóság kijelölt (felhatalmazott) tisztviselője a behajtási jogsegély teljesítésének előmozdítása céljából:
a) jelen lehet a megkeresett tagállam közigazgatási hatóságának hivatalában a közigazgatási eljárás során;
b) jelen lehet a megkeresett tagállam területén végrehajtott közigazgatási eljárásokban (ideértve az adóhatósági ellenőrzéseket is);
c) segítheti a megkeresett tagállam tisztviselőit a megkeresett tagállamban bírósági eljárás során.
(2) Az (1) bekezdés szerinti együttműködés esetén a megkereső tagállam tisztségviselője Magyarországon, illetve a magyar megkereső hatóság tisztségviselője a megkeresett tagállamban a személyazonosságát a külön jogszabályban meghatározottak szerint, valamint eljárási jogosultságát (megbízólevéllel, vagy más hasonló okirattal) igazolni köteles.
Értelmező rendelkezések
70. § A 60-69/F. §-ok alkalmazásában:
1. behajtási jogsegély: az információkérés, a kézbesítés, a behajtás és a biztosítási intézkedés iránti megkereséssel kapcsolatos, 60-69/F. §-ban szabályozott eljárás;
2. megkereső hatóság: az Európai Unió tagállamának központi kapcsolattartó irodája, kapcsolattartó irodája vagy kapcsolattartó szerve, amely a behajtási jogsegéllyel érintett követeléssel kapcsolatban segítségnyújtás iránti megkeresést küld;
3. megkeresett hatóság: az Európai Unió tagállamának központi kapcsolattartó irodája, kapcsolattartó irodája vagy kapcsolattartó szerve, amelyhez behajtási jogsegély iránti megkereséssel fordulnak;
4. magyar illetékes hatóság: az adópolitikáért felelős miniszter;
5. magyar megkereső hatóság, magyar megkeresett hatóság: a behajtási jogsegéllyel kapcsolatban az állami adó- és vámhatóság Kormányrendeletben központi kapcsolattartó irodaként, kapcsolattartó irodaként, vagy kapcsolattartó szervként kijelölt szerve, szervezeti egysége az alábbiak figyelembevételével:
5.1. központi kapcsolattartó iroda: a behajtási jogsegély területén elsődlegesen felelős szerv az Európai Unió más tagállamával való kapcsolattartásért, valamint külön kifejezett felhatalmazás esetén felelős az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásért is;
5.2. kapcsolattartó iroda: a behajtási jogsegély területén belül a 60. §-ban meghatározott egy vagy több adó- vagy díjtípus, vagy kategória vonatkozásában felelős szerv az Európai Unió más tagállamával való kapcsolattartásért;
5.3. kapcsolattartó szerv: a központi kapcsolattartó szervtől és a kapcsolattartó irodától különböző hatóság, amely hatásköréhez kapcsolódóan vesz részt a behajtási jogsegéllyel kapcsolatos együttműködésben.
6. személy:
a) a természetes személy és a jogi személy;
b) a magyar jogszabályok alkalmazásában, valamint ha a más tagállam jogszabályai úgy rendelkeznek, a jogi személyiség nélküli jogképes személyegyesülés (társulás); továbbá
c) a magyar jogszabályok alkalmazásában az adózó, valamint a más tagállam joga szerint egyéb, bármilyen jellegű és formájú, jogi személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező jogi konstrukció, amely olyan eszközöket birtokol vagy kezel, amelyekre - beleértve az azokból származó jövedelmet is - a behajtási jogsegély hatálya alá tartozó adók bármelyikét kivetik.
7. elektronikus úton: adatok (információk) elektronikus berendezések segítségével történő feldolgozása (a digitális tömörítést is beleértve) és tárolása vezetékes vagy rádión keresztül történő továbbítás, optikai technológiák vagy más elektromágneses megoldás alkalmazásával.
8. CCN-hálózat: a közös kommunikációs hálózaton (CCN) alapuló, a megkereső és megkeresett hatóságok közötti a vám- és az adóügy területén a teljes körű elektronikus információtovábbításhoz az Európai Unió által kifejlesztett közös felület.
9. formanyomtatvány: az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010/24/EU tanácsi irányelv 26. cikke alapján az Európai Bizottság által elfogadott részletes szabályoknak megfelelő formanyomtatvány.
10. kézbesítés iránti egységes formanyomtatvány: olyan formanyomtatvány, amely legalább a következő információkat tartalmazza:
a) a címzett személy neve és címe, valamint az azonosítására szolgáló más lényeges adat;
b) a kézbesítés célja és a végrehajtására előírt határidő;
c) a formanyomtatványhoz mellékelt okirat bemutatása, valamint az érintett követelés jellege és összege;
d) annak a hatóságnak a neve (elnevezése), székhelye, egyéb postai vagy elektronikus címe
da) amely a formanyomtatványhoz mellékelt okirat vonatkozásában illetékes hatóság, valamint ha ettől eltér
db) amelytől a kézbesített okirattal vagy a fizetési kötelezettséggel kapcsolatos jogorvoslatokra vonatkozóan további tájékoztatás kérhető.
11. végrehajtást engedélyező eredeti okirat: olyan okirat, amely a végrehajtást a megkereső tagállamban teszi lehetővé.
12. végrehajtást engedélyező egységes okirat: olyan okirat, amely a megkereső államtól eltérő tagállamban való behajtási és biztosítási intézkedések kizárólagos alapját képezi. A végrehajtást engedélyező egységes okirat a végrehajtást engedélyező eredeti okirat lényeges tartalmi elemeit, valamint legalább a következő információkat tartalmazza:
a) az okirat azonosítása szempontjából szükséges információ, a követelés leírása (különösen a követelés jellege; az az időszak, amelyre a követelés vonatkozik; a végrehajtási eljárás szempontjából bármely jelentős időpont; a követelés összege és összetevői, mint a főkövetelés és a kamat);
b) az adós személy neve, valamint az azonosítását szolgáló más lényeges adat;
c) annak a hatóságnak a neve (elnevezése), székhelye, egyéb postai vagy elektronikus címe
ca) amely a végrehajtást engedélyező egységes okirathoz mellékelt okirat vonatkozásában illetékes hatóság, valamint ha ettől eltér
cb) amelytől a követeléssel vagy a fizetési kötelezettséggel kapcsolatos jogorvoslatokra vonatkozóan további tájékoztatás kérhető.”

Az Art. 92. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„92. § (1) Az ellenőrzés határideje - beleértve az ellenőrzés megkezdésének és befejezésének napját - 30 nap.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az ellenőrzés határideje:
a) bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés, illetőleg az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt ellenőrzés esetében 90 nap, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 120 nap,
b) központosított ellenőrzés esetében 120 nap,
c) állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés esetében 90 nap,
d) költségvetési támogatás kiutalását megelőző ellenőrzés esetében a kiutalásra nyitva álló határidő.
(3) Az ellenőrzési határidő kezdő napja a megbízólevél kézbesítésének, a kézbesítés mellőzése esetén a megbízólevél átadásának a napja.
(4) Amennyiben a felettes szerv, illetőleg a bíróság az ellenőrzés tekintetében új eljárást rendel el, az új eljárás ellenőrzési határidejének kezdő napja az új eljárás megkezdéséről szóló értesítés postára adásának a napja. Az új eljárást az azt elrendelő döntés vagy határozat jogerőre emelkedésének napjától számított 60 napon belül meg kell kezdeni.
(5) Csődeljárás esetén a csődeljárás kezdő időpontját megelőző időszakra vonatkozó, a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést a csődeljárás kezdő időpontjától számított 90 napon belül kell befejezni.
(6) Felszámolás esetén a tevékenységet lezáró adóbevallás(ok) utólagos ellenőrzését, valamint az azt megelőző időszak utólagos ellenőrzését a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül, egyszerűsített felszámolás esetén a felszámolást lezáró adóbevallás kézhezvételét követő 45 napon belül, de legfeljebb a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül kell befejezni. A felszámolást lezáró adóbevallások utólagos ellenőrzését a kézhezvételüktől, eltérő időpontban történő benyújtásuk esetén az egyes adókötelezettségekről szóló bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül, egyszerűsített felszámolás esetén 45 napon belül kell befejezni.
(7) Végelszámolás esetén a tevékenységet lezáró adóbevallások, a végelszámolást lezáró adóbevallások, a tevékenységet lezáró adóbevallások és a végelszámolást lezáró bevallások közötti időszakról benyújtott bevallás(ok) utólagos ellenőrzését, valamint a tevékenységet lezáró adóbevallások időszakait megelőző időszak utólagos ellenőrzését a végelszámolást lezáró adóbevallások kézhezvételétől, a végelszámolást lezáró adóbevallások eltérő időpontban történő benyújtása esetén a társasági adóról és osztalékadóról szóló adóbevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül, egyszerűsített végelszámolás esetén 45 napon belül kell befejezni.
(8) Amennyiben a felszámolást, vagy a végelszámolást lezáró adóbevallások önellenőrzéssel történő módosítására, illetve a 34. § szerint kijavítására vagy hiánypótlás elrendelésére kerül sor, a felszámolást, vagy a végelszámolást lezáró adóbevallások ellenőrzésének befejezésére nyitva álló határidőt a bevallás önellenőrzéssel történő módosításától, kijavításától, vagy a kijavítás tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedésétől, a határozat bírósági felülvizsgálata esetén a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől, vagy a hiánypótlás teljesítésétől, ennek elmaradása esetén a hiánypótlásra kitűzött határidő utolsó napjától kell számítani. Amennyiben felszámolás esetén a tevékenységet lezáró adóbevallások, vagy az azt megelőző időszak új eljárás keretében történő utólagos, vagy ismételt ellenőrzésére kerül sor, az ellenőrzés a felszámolás közzétételétől számított egy éven túl is befejezhető, illetve egyszerűsített felszámolás esetén az ellenőrzést a felszámolást lezáró adóbevallások kézhezvételétől, a felszámolást lezáró adóbevallások eltérő időpontban történő benyújtása esetén az egyes adókötelezettségekről szóló bevallás kézhezvételétől számított 45 napon belül kell befejezni.
(9) Abban az esetben, ha az adózó az ellenőrzést a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza, az akadály fennállásának időtartama, de legfeljebb 90 nap az ellenőrzés határidejébe nem számít bele. Az adóhatóság az akadály fennállásának időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja. Az adóhatóság az akadály észlelését követően haladéktalanul kötelezi az adózót az akadály megszüntetésére.
(10) Ha az adóhatóság az ellenőrzés során ügygondnok kirendelését kéri, belföldi jogsegélyt kér, illetőleg szakértőt rendel ki, az ügygondnok kirendelésére irányuló kérelem postára adásának napjától az ügygondnok kirendelése tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedésének napjáig, a belföldi jogsegélykérelem postára adásának napjától a válasz megérkezésének napjáig, de legfeljebb 30 napig, szakértő kirendelése esetén a kirendelő végzés jogerőre emelkedésének napjától a szakértői vélemény megérkezésének a napjáig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság a szünetelés időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja. Az adóhatóság a szünetelés kezdő és befejező időpontjáról az adózót értesíti.
(11) Ha az adóhatóság az adózó ellenőrzése során a tényállás tisztázása érdekében más adózó ellenőrzését rendeli el (kapcsolódó vizsgálat), a kapcsolódó vizsgálat időtartama az ellenőrzés határidejébe nem számít bele. Az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja. Az adóhatóság az adózót a kapcsolódó vizsgálat kezdő és befejező időpontjáról értesíti. A kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá esik az adózónál, vagy a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózónál már folyamatban lévő ellenőrzés, ha annak eredménye a tényállás tisztázásához szükséges. Ebben az esetben a kapcsolódó vizsgálat kezdő napjának az ellenőrzési határidő szüneteléséről szóló értesítés postára adásának napját kell tekinteni.
(12) Ha az adóhatóság az adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében nemzetközi egyezmény, illetve az Európai Unió adóügyi együttműködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot keres meg, az adózó megkeresésről történő értesítésének postára adásától, a külföldi adóhatóság válaszának megérkezésétől számított 8. napig eltelt időtartamot a megkereséssel érintett adó, illetve költségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság a külföldi adóhatóság megkeresésének időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja. Az adóhatóság az adózót a külföldi adóhatóság megkereséséről és a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséről értesíti. Amennyiben a külföldi adóhatóság a megkeresésétől számított 1 éven belül nem válaszol, az ellenőrzés a válasz hiányában is befejezhető, ha a tényállás egyébként tisztázott. Ebben az esetben az ellenőrzési határidő szünetelésének utolsó napja a külföldi adóhatóság megkeresésének postára adásának napjától számított 1 év utolsó napja.
(13) Az ellenőrzési határidőt indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság vezetője egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben, az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozó ügyben a felettes szerv által meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság felettes szerv által jóváhagyott, indokolt kérelmére az állami adó- és vámhatóság vezetője egyszer, legfeljebb 120 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóügyben a felettes szerv által meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság felettes szerv által jóváhagyott indokolt kérelmére az adópolitikáért felelős miniszter egyszer, legfeljebb 120 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja.
(14) Az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról végzésben kell dönteni.
(15) Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet. Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában az ellenőrzést a törvényben előírt módon és határidőben kell lezárni.
(16) Az adóhatóság az ellenőrzés vizsgálati programját oly módon határozza meg, hogy az ellenőrzésre előírt törvényi határidőt meg tudja tartani.”

Az Art. 93. § (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A helyszíni ellenőrzést az adóellenőr csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelen van. Az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az adózó alkalmazottja, próbavásárlás, fel nem fedett próbavásárlás esetén az értékesítésben közreműködő személy, elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújtó vagy egyéb, megrendelésen alapuló termékértékesítést folytató adózónál végzett próbavásárlás esetén a megrendelt termék kiszállításában közreműködő személy van jelen.
(5) Próbavásárlás esetén az ellenőrzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor kell igazolni, és ezzel egyidejűleg az eladó az áru visszavétele mellett a vételárat köteles visszatéríteni. Amennyiben a próbavásárlásra elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújtó vagy egyéb, megrendelésen alapuló termékértékesítést folytató adózónál kerül sor, és a kiszállított termékhez az értékesítéshez kapcsolódó bizonylatot nem mellékelték, az adóellenőr jogosult annak csomagolását megbontani és meggyőződni arról, hogy a bizonylatot az eladó a csomagoláson belül elhelyezte-e. A megrendelt termék kiszállításában közreműködő személy az ellenőrzés során hatósági tanúként közreműködik. Az adóhatóság a termék visszaszolgáltatására csak abban az esetben köteles, ha annak vételárát az eladó - az erre vonatkozó felszólítást követően - visszatérítette. Amennyiben az eladó a termék visszavételét és a vételár visszafizetését megtagadja, a vételár eljárási költségnek minősül, amelyet az eladó visel, illetve a terméket adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti.
(5a) Fel nem fedett próbavásárlás esetén az ellenőrzési jogosultságot - amennyiben az adóellenőr jogsértést nem állapít meg - a próbavásárlás befejezésekor nem kell igazolni, azt az adózó részére kézbesített jegyzőkönyv tanúsítja. Amennyiben az adóellenőr jogsértést állapít meg, az (5) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.”

Az Art. 104. § (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és ezzel egyidejűleg a § a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az ellenőrzés megállapítását az adóhatóság az adózóval, adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés esetén a jelen lévő alkalmazottal vagy az értékesítésben közreműködő személlyel ismerteti. Amennyiben az adóhatóság jogszabálysértést nem tárt fel, úgy az e tényt rögzítő jegyzőkönyvet próbavásárlás esetén az adózó részére postai úton kézbesíti, egyéb adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés esetén a jelen lévő alkalmazott vagy az értékesítésben közreműködő személy részére is átadhatja. Amennyiben próbavásárlásra elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújtó, vagy egyéb megrendelésen alapuló termékértékesítést folytató adózónál kerül sor, az adóhatóság az ellenőrzés megállapításairól szóló jegyzőkönyvet minden esetben az adózó részére kézbesíti. Ha az ellenőrzést azért nem lehet befejezni, mert az adózó vagy képviselője az ismertetésen nem vesz részt, vagy a jegyzőkönyvet nem veszi át, azt részére kézbesíteni kell.
(4) Az ellenőrzést legfeljebb az észrevétel kézbesítésétől, szóban előterjesztett észrevétel esetén annak jegyzőkönyvbe vételének napjától számított 15 napig lehet folytatni, ha az adózó észrevételei ezt indokolják (kiegészítő ellenőrzés). Az ellenőrzést az ellenőrzés befejezésétől számított 30 napon belül, az ok felmerülésétől számított 15 napig akkor is lehet folytatni, ha a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé (kiegészítő ellenőrzés). Az adóhatóság az adózót a kiegészítő ellenőrzésről a kiegészítő ellenőrzés kezdő napjának megjelölésével haladéktalanul értesíti. A kiegészítő ellenőrzésre előírt határidőt az ellenőrzést végző adóhatóság vezetője indokolt esetben egyszer, legfeljebb 15 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A kiegészítő ellenőrzésre előírt határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 15 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A kiegészítő ellenőrzésről kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni.
(4a) Ellenőrzésre a hatósági eljárásban is sor kerülhet, ha a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Az adóhatóság az adózót az ellenőrzésről az ellenőrzés kezdő napjának megjelölésével haladéktalanul értesíti. Az ellenőrzés határideje az értesítéstől számított 15 nap, amely nem hosszabbítható meg. Az adóhatóság a hatósági eljárásban végzett ellenőrzés befejezéséről az adózót az erről szóló jegyzőkönyvvel értesíti. A hatósági eljárásban végzett ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvre az adózó a kézbesítést (átadást) követő 8 napon belül észrevételt tehet. A hatósági eljárásban végzett ellenőrzés időtartama, valamint az erről szóló jegyzőkönyv kézbesítésétől (átadásától) az észrevétel beérkezéséig eltelt időtartam, észrevétel hiányában a jegyzőkönyv kézbesítésétől (átadásától) az észrevételezésre nyitva álló 8 napos időtartam a hatósági eljárás határidejébe nem számít bele.”

Az Art. a 119. § után a következő új alcímmel és új 119/A. §-sal egészül ki:
„Egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés
119/A. § (1) Az adóhatóság az adózónál, illetve az adózónak nem minősülő magánszemélynél - a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítása, ellenőrzése céljából - a szerződésben foglalt egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytathat le.
(2) Az adóhatóság az (1) bekezdés szerinti ellenőrzést folytat le akkor is, ha az állami adóhatóság a NAV nyomozóhatósági hatáskörrel felruházott szerve által feltárt adatok és bizonyítékok alapján bűncselekmény elkövetési értékének megállapítása céljából vizsgálja az egyes gazdasági események valódiságát.
(3) Az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés kiterjed a vizsgált gazdasági eseményekkel összefüggő adatok, tények, körülmények, iratok, nyilvántartások, így különösen a beszerzések és az értékesítések körülményeinek, a gazdasági esemény személyi és tárgyi feltételeinek, illetve a gazdasági esemény megtörténtét igazoló iratok valódiságának vizsgálatára.
(4) Az adóhatóság a (2) bekezdés alapján lefolytatott ellenőrzésről készült jegyzőkönyv egy példányát átadja a NAV - az állami adóhatósági ellenőrzés alapjául szolgáló adatokat és bizonyítékokat feltáró - nyomozóhatósági hatáskörrel felruházott szerve részére.
(5) Az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés során tett megállapítások alapján az adóhatóság elrendelheti az adózó, illetve az adózónak nem minősülő magánszemély bevallásainak utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzését is.
(6) Az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés akkor is lefolytatható, ha az ellenőrzéssel érintett időszakra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés van az adózónál, illetve az adózónak nem minősülő magánszemélynél folyamatban.
(7) Az ellenőrzés során feltárt adatokat az adóhatóság jogosult az adózóval közvetlen vagy közvetett szerződéses kapcsolatban állt vagy álló más adózó, illetve adózónak nem minősülő magánszemély ellenőrzésénél a tényállás tisztázása céljából felhasználni.
(8) Az ellenőrzés megállapításai alapján az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével elrendelheti, hogy az adózó iratait, nyilvántartásait, bevallásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, önellenőrizze. Amennyiben az adózó ennek határidőn belül nem tesz eleget, az adóhatóság a 172. § (20b) szerinti mulasztási bírsággal sújtja.”

Az Art. 132. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„132. § (1) Az adópolitikáért felelős miniszter kétfokú eljárásban az adózó (kérelmező) kérelmére az általa közölt - jövőben megkötendő jogügyletre vonatkozó - részletes tényállás alapján megállapítja az adózó (kérelmező) és az általa megvalósítandó jogügylettel közvetlenül érintett adózó(k) adókötelezettségét vagy annak hiányát, és amennyiben lehetséges, az adóalapot és az adót. Külföldi illetőségű személy feltételes adómegállapítás iránti kérelmét kizárólag belföldi képviselője útján terjesztheti elő. Feltételes adómegállapítás iránti kérelemként nem terjeszthető elő szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelem.
(2) Az adózó (kérelmező) a feltételes adómegállapítás iránti kérelmében kezdeményezheti a feltételes adómegállapítási eljárás során hozott határozat társasági adót érintő részeinek jövőbeli jogszabályváltozásra tekintet nélküli 3 éves időtartamra szóló alkalmazhatóságának megállapítását (a továbbiakban: tartós feltételes adómegállapítás), ha:
a) az adózónál az adóévet megelőző adóévben az átlagosan foglalkoztatottak létszáma legalább 200 fő, és/vagy
b) mérlegfőösszege az adóévet megelőző adóévben - az adóévben jogelőd nélkül alakult adózó esetén az adóévi várható mérlegfőösszeg - legalább 1 milliárd forint.
Amennyiben az adóévben jogelőd nélkül alakult adózó tényleges adóévi mérlegfőösszege nem éri el az eljárás kezdeményezésekor megjelölt várható mérlegfőösszeget, úgy a tartós feltételes adómegállapítás során hozott határozat - az adóévre vonatkozó beszámoló benyújtásának időpontjától kezdődően - csak a jövőbeli jogszabályváltozás(ok) figyelembevételével alkalmazható. Ez esetben a tartós feltételes adómegállapítás kezdeményezésekor megfizetett díj visszatérítésének nincs helye.
(3) A feltételes adómegállapítás az adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelező. A feltételes adómegállapítást érintő jövőbeli jogszabályváltozás, illetőleg a tényállás megváltozása (tartalmi változás) esetén - annak hatálybalépésétől, illetve időpontjától kezdődően - a feltételes adómegállapítás nem alkalmazható. A tartós feltételes adómegállapítás alkalmazhatóságát a jövőbeli jogszabályváltozás nem, csak a tényállás megváltozása (tartalmi változás) érinti.
(4) A határozathozatalra nyitva álló határidő az elsőfokú eljárásban a kérelem benyújtásától számított 60 nap, hiánypótlás esetén a hiánypótlástól számított 60 nap. A határidő 60 nappal meghosszabbítható. A feltételes adómegállapítás iránti kérelem az elsőfokú határozat meghozataláig visszavonható. Sürgősségi eljárásban történő elbírálásra irányuló kérelem előterjesztése esetén az elsőfokú eljárás ügyintézési határideje 30 nap, hiánypótlás esetén a hiánypótlástól számított 30 nap, amely legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható.
(5) Az (1) bekezdés szerinti kérelem az előírt nyomtatványon, csak ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő, vagy okleveles adószakértő ellenjegyzésével nyújtható be. A kérelemhez csatolni kell az adózó nyilatkozatát arról, hogy
a) a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak;
b) a kérelem vagy hasonló kérelme ügyében nem folyt és nem folyik tudomása szerint ellenőrzés, hatósági eljárás vagy bírósági eljárás.
Kutatás-fejlesztési tevékenység minősítését is igénylő feltételes adómegállapítás iránti kérelem esetén csatolni kell továbbá a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező hatóság előzetes minősítést tartalmazó határozatának másolati példányát.
(6) A kérelem díjköteles, a díj mértéke az ügylet tárgya értékének 1%-a, de legalább 1 millió, és legfeljebb 8 millió forint. Szerződéstípusra, illetőleg szerződéscsomagra vonatkozó kérelem esetén a díj 10 millió forint. Több, gazdasági célját tekintve egymással össze nem függő, de adójogi jogkövetkezményeik tekintetében hasonló vagy azonos, jövőben megkötendő jogügyletet tartalmazó kérelem (keretkérelem) esetén a díj mértéke jogügyletenként 8 millió forint. A tartós feltételes adómegállapítási kérelem elbírálásának a díja a feltételes adómegállapítás iránti kérelem adózóra irányadó mértékének háromszorosa, de legfeljebb 15 millió forint, a sürgősségi eljárásban történő elbírálásra irányuló kérelem díja a feltételes adómegállapítás iránti kérelem adózóra irányadó mértékének kétszerese. Amennyiben az adózó feltételes adómegállapítás iránti kérelmében tartós feltételes adómegállapítás iránti kérelmet is előterjeszt, a díj fizetésére a tartós feltételes adómegállapítási kérelem elbírálásának díjára irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(7) A kérelmet el kell utasítani, ha
a) az adózó nem teljesíti az e § (1)-(5) bekezdéseiben foglalt feltételeket,
b) az adózó által közölt adatok az adómegállapításhoz nem elegendőek;
c) alaposan lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerződést, ügyletet vagy cselekményt leplez, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik;
d) a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik;
e) a tényállás megegyezik az adózó egy korábbi, már elutasított feltételes adómegállapítás iránti kérelmének tényállásával;
f) az ügyben közigazgatási vagy bírósági eljárás van folyamatban;
g) a kérelem teljesítéséhez törvényi szabályozásra lenne szükség;
h) a kérelemből a hiánypótlás ellenére sem tűnnek ki az adómegállapítás szempontjából jelentős tények;
i) a feltételes adómegállapítás külföldi jog értelmezését igényli.
A kérelem elutasítása esetén az adópolitikáért felelős miniszter a befizetett díj 75%-ának visszautalásáról a határozat jogerőre emelkedését követően haladéktalanul intézkedik.
(8) Ha az adózó - a hiánypótlási felhívás ellenére - a díjat hiánytalanul nem fizette meg, az eljárás megszüntetésére kerül sor.
(9) A feltételes adómegállapítás tárgyában hozott határozattal szemben bírósági felülvizsgálatnak nincs helye.
(10) A feltételes adómegállapítás iránti kérelemmel érintett jogügylettel összefüggésben ellenőrzés nem rendelhető el a kérelem benyújtásától a feltételes adómegállapítási eljárás során hozott határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap elteltéig, ha a kérelemben feltüntetett szerződést vagy egyéb jogügyletet az adózó (kérelmező) a kérelem adópolitikáért felelős miniszterhez történő benyújtását követően már megvalósította vagy a kérelemmel érintett jogügylet folyamatos teljesítésű jogügyletnek minősül.
(11) Az adópolitikáért felelős miniszter
a) a feltételes adómegállapítás iránti kérelem előzetes eljárásjogi szempontú vizsgálata során a (7) bekezdés f) pontjában foglalt adatokkal összefüggésben megkeresi, illetve
b) a feltételes adómegállapítás során hozott határozat kiadmányozását megelőzően, a kérelem tárgyát képező jogügylet vonatkozásában megkeresheti
az állami adóhatóságot. Az állami adóhatóság az a) pontban foglalt megkeresést 5 napon belül teljesíti. A megkeresés időtartama a feltételes adómegállapítás iránti eljárás határidejébe nem számít bele.”

Az Art. 161. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a § a következő (9a)-(9d) bekezdésekkel egészül ki:
„(9) Az adók módjára behajtandó köztartozásra az adóhatóság fizetési könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti, illetőleg - a szabálysértési helyszíni bírság kivételével - nem minősítheti behajthatatlannak.
(9a) Amennyiben az adók módjára behajtandó köztartozásra irányuló fizetési könnyítés, mérséklés (elengedés) iránti kérelmet az adóhatósághoz terjesztik elő, úgy az adóhatóság a kérelmet annak beérkezésétől számított 5 napon belül megküldi a behajtást kérő részére. Az adóhatóság a kérelem megalapozottságát érdemben nem vizsgálja.
(9b) Amennyiben az adók módjára behajtandó köztartozásra irányuló fizetési könnyítés, illetve mérséklés (elengedés) iránti kérelmet a köztartozás jogosultjához (behajtást kérőhöz) nyújtották be, úgy erről - a kérelem megküldésével egyidejűleg - a jogosult (behajtást kérő) haladéktalanul értesíti az adóhatóságot.
(9c) A végrehajtás szünetelésére a 160. § (4)-(6) bekezdésében foglaltak irányadóak.
(9d) A köztartozás jogosultja a kérelemre hozott döntésről annak jogerőre emelkedését követően - amennyiben lehetséges elektronikus úton - értesíti az adóhatóságot. A köztartozás jogosultja a kérelmet elbíráló döntés megküldésével tájékoztatja az adóhatóságot a fizetési könnyítési, mérséklési (elengedési) kérelem elbírálását követően behajtandó köztartozás pontos összegéről, illetve - fizetési könnyítés engedélyezése esetén - a végrehajtás szünetelésének időtartamáról. Amennyiben a részére engedélyezett fizetési könnyítés vagy mérséklés alapján fizetési kötelezettségét az adós teljesítette, a követelés jogosultja (behajtást kérő) a megkeresést visszavonja, nem teljesítés esetén ennek tényéről és a még behajtandó összegről az adóhatóságot tájékoztatja, amely a végrehajtása iránt intézkedik.”

Az Art. 172. § (7)-(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A bejelentkezési, bejelentési, változás-bejelentési, bevallási, adatszolgáltatási, pénzforgalmi számlanyitási, bizonylat kiállítási kötelezettség elmulasztása esetén a mulasztási bírság megállapításával egyidejűleg az adóhatóság az adózót - határidő tűzésével - teljesítésre hívja fel. A kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidő tűzésével megállapítani, ha a teljesítésre kötelező, előző határozatban előírt határidőt az adózó elmulasztotta. A kötelezettség teljesítése esetén az e bekezdés előző mondata alapján kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető. Amennyiben az adózó felszámolás vagy végelszámolás alatt áll és a mulasztási bírság megállapításakor már nincsen lehetősége a teljesítésre, az e bekezdés első mondata szerinti felhívást az adóhatóság mellőzi.
(7a) Ha az adózó a számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére vonatkozó kötelezettségét az állami adóhatóság 174/A. § szerinti első felszólításában szereplő határidőn belül nem teljesíti, az állami adóhatóság 1 millió forintig terjedő mulasztási bírságot állapít meg az adózó terhére.
(8) Adóköteles tevékenységet adószám nélkül folytatókra kiszabott mulasztási bírság esetén az adóhatóság a bírságot kiszabó, valamint az árukészlet lefoglalása tárgyában hozott határozatát az adózóval kihirdetés útján közli, és a határozat a közlés időpontjától kezdve a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Amennyiben az adóhatóság nem él a lefoglalás lehetőségével, a határozatot az általános szabályok szerint közli az adózóval.
(8a) Az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az üzlethelyiség nélkül végzett tevékenység esetén üzletlezárást helyettesítő bírságot állapít meg, ha az adózó
a) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott,
b) igazolatlan eredetű árut forgalmaz,
c) az adóköteles tevékenysége során (piaci árusítóhely, mozgóbolt stb.) az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el számla- vagy nyugtakibocsátási kötelezettségét.
A fenti jogsértések ismételt elkövetése esetén az üzletlezárást helyettesítő bírságot ismételten (alkalmanként) meg kell állapítani. A kiszabható bírság felső határa magánszemély adózó esetében 200 ezer forint, más adózó esetén 500 ezer forint.
(9) Az ellenőrzés, az üzletlezárás, illetve a végrehajtási eljárás akadályozásáért az (1) bekezdés l) pontja alapján adózónak nem minősülő magánszemély is szankcionálható. Ha törvény az üzletlezárás alkalmazását kizárja vagy az adózó az üzletlezárás foganatosítását meghiúsítja, valamint a lezárt üzletet kinyitja, a mulasztási bírság felső határa az üzletlezárás határozatban meghatározott napjai számának, illetve a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.”

Az Art. 172. § (19)-(20) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és ezzel egyidejűleg a § a következő (20a)-(20b) bekezdéssel egészül ki:
„(19) Ha az adózó igazolatlan eredetű árut forgalmaz, terhére az adóhatóság az áru forgalmi értékének 40%-áig terjedő, de legalább magánszemély adózó esetében 200 ezer forintig, más adózó esetében 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.
(20) Ha a magánszemély adózó a 31. § (4) bekezdése szerinti, a személyi jövedelemadó bevallás késedelmes benyújtására vonatkozó bejelentést tesz, a bevallási késedelem miatt mulasztási bírság a bevallás naptári éve november 20. napjáig nem szabható ki, kivéve, ha az adózó bevallását november 20-a előtt nyújtja be és késedelmét igazoltan nem menti ki.
(20a) Az adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget. Amennyiben az adózó iratmegőrzési kötelezettségének a nyomdai úton előállított számla, nyugta megőrzésének elmulasztásával nem tesz eleget, függetlenül attól, hogy a számla, illetve nyugta felhasználása ténylegesen megtörtént-e, a kiszabható mulasztási bírság összege magánszemély esetén 200 ezer forint, más adózó esetében 500 ezer forint és a hiányzó számlák, illetve nyugták számának szorzata által meghatározott összegig terjedhet.
(20b) Ha az e bekezdés a)-b) pont szerinti személy az adóhatóság felhívása ellenére iratait, nyilvántartásait, bevallásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően - a megadott határidőben - nem rendezi, pótolja, javítja, illetőleg önellenőrzi
a) az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés során a magánszemély adózó, illetve az adózónak nem minősülő magánszemély a vizsgált gazdasági eseményekhez kapcsolódó számlák nettó értékének 10%-áig, más adózó a vizsgált gazdasági eseményekhez kapcsolódó számlák nettó értékének 50%-áig, de mindkét esetben legfeljebb 1 millió forintig,
b) minden más esetben, az adózó 1 millió forintig,
terjedő mulasztási bírsággal sújtható.”

Az Art. a következő 189. §-sal egészül ki:
„189. § (1) A 177/B. § és az államháztartásról szóló törvény 33. § (14a) bekezdésének - az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel történő - hatályon kívül helyezését azokra a szerződésekre kell először alkalmazni, amelyekhez kapcsolódóan a központi költségvetés terhére még nem történt meg az állami viszontgarancia kifizetése.
(2) Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított 34. § (7) bekezdését, 87. § (3) bekezdését, 92. §-át, 93. § (1) bekezdését, 104. § (4)-(4a) bekezdését 124. § (1)-(2) bekezdéseit, 161. § (1) bekezdését, 164. § (13) bekezdését, 170. § (6) bekezdését, 172. § (19)-(20b) bekezdését, 175. § (9) bekezdését megállapító rendelkezéseket a 2012. január 1-jén vagy azt követően indult eljárásokban kell először alkalmazni.
(3) Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított 3. számú melléklet G. pont 8. alpontja szerinti adatszolgáltatást először 2013. évben kell teljesíteni.
(4) Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított Art. 28. § (1) bekezdését a 2011. adóévről benyújtandó egyszerűsített bevallással kapcsolatban is alkalmazni kell.
(5) Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított 3. számú melléklet G. pont 7. alpontját 2012. január 1-jén vagy azt követően létesített vagy megszüntetett ügyfélkapu vonatkozásában kell alkalmazni, azzal, hogy az okmányiroda a 2012. január 1-jén ügyfélkapuval rendelkező személyek adatait 2012. március 31-ig - elektronikus úton - megküldi az állami adóhatóság részére.
(6) A 3. számú melléklet N) pontjának - az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel történő - hatályon kívül helyezését 2012. január 1-jétől kell alkalmazni, azzal, hogy az ezt megelőző időszakokra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatosan mulasztási bírság kiszabásának nincs helye.
(7) Az állami adóhatóság a 2012. január 1-jét megelőző időszakra benyújtott 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás adatait és az abban bekövetkezett változásokkal összefüggő, az 52. § (7) bekezdés b) pont bc) alpontjában előírt adatszolgáltatási kötelezettséget a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján teljesíti a magánnyugdíj-pénztár felé.
(8) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a 2012. január 1-jét megelőző időszakra benyújtott 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás adatait és az abban bekövetkezett változásokkal összefüggő, 3. számú melléklet P) pontjában előírt adatszolgáltatási kötelezettséget a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján teljesíti az állami adóhatóság részére. E bekezdés irányadó az állami adóhatóság 52. § (7) bekezdés h) pontja szerinti adatszolgáltatás vonatkozásában is.
(9) A 2012. január 1-jét követően az állami adóhatóság a 72. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hitelező képviseleti minőségéhez kötődő teendőket a 2012. január 1-jét megelőző időszak vonatkozásában látja el.
(10) A Nemzeti Adó- és Vámhivatal az adóztatási szerve által a bejelentés alapján vezetett nyilvántartását és a vámszervének hatáskörébe tartozó személyekről vezetett nyilvántartását 2012. június 30-ig összevonja.
(11) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított rendelkezéseit kell alkalmazni a 2012. január 1-jén jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá e rendelkezések hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható.
(12) Az adózónak e törvénynek egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított rendelkezéseinek hatálybalépését követően - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az azt megelőző időszakra teljesítendő bejelentési, adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét e törvénynek egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított rendelkezéseinek hatálybalépését megelőző napon hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(13) E törvénynek a bizonytalan adójogi helyzet bejelentésére irányadó rendelkezéseit a 2011. december 31-ét követően benyújtott adóbevallásra (ide nem értve az önellenőrzést) lehet alkalmazni. Az olyan adómegállapítási időszakra vonatkozó bejelentést, amelyre vonatkozó adóbevallási határidő 2012. január 1-jét megelőzően lejárt, az adózó - a 33/A. § (1) bekezdésében a bejelentés megtételére előírt határidőtől függetlenül, de az azonosításához és az adóbevallás azonosításához szükséges adatokat is feltüntetve - legkésőbb a bejelentés hatálya alá tartozó adóbevallás benyújtásának napján írásban is megteheti, ha a bevallást 2012. január 31-ig benyújtja az állami adó és vámhatóságnak; e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem benyújtásának nincs helye. A 2011. január 1-jét megelőzően lezárult adómegállapítási időszakra vonatkozó bejelentés hatálya alá tartozó adóbevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést az adózónál kötelező lefolytatni. A kötelező ellenőrzést az adóhatóság a bejelentés alapjául szolgáló jegyzőkönyv benyújtását követő 60 napon belül megkezdi.”

Az Art.

Hatályát veszti az Art.