Hatályos állapot
Közlönyállapot
1997.10.06. - 1997.12.31.
1998.01.01. - 1998.03.30.
1998.03.31. - 1998.09.29.
1998.09.30. - 1998.12.31.
1999.01.01. - 1999.12.31.
2000.01.01. - 2000.12.31.
2001.01.01. - 2001.05.16.
2001.05.17. - 2001.06.30.
2001.07.01. - 2001.12.31.
2002.01.01. - 2002.06.28.
2002.06.29. - 2002.12.31.
2003.01.01. - 2003.02.14.
2003.02.15. - 2003.06.29.
2003.06.30. - 2003.10.03.
2003.10.04. - 2003.10.31.
2003.11.01. - 2003.12.31.
2004.01.01. - 2004.04.30.
2004.05.01. - 2004.10.31.
2004.11.01. - 2004.12.31.
2005.01.01. - 2005.02.17.
2005.02.18. - 2005.08.31.
2005.09.01. - 2005.10.31.
2005.11.01. - 2005.12.31.
2006.01.01. - 2006.03.28.
2006.03.29. - 2006.07.31.
2006.08.01. - 2006.10.04.
2006.10.05. - 2006.12.31.
2007.01.01. - 2007.02.14.
2007.02.15. - 2007.10.06.
2007.10.07. - 2007.12.31.
2008.01.01. - 2008.03.14.
2008.03.15. - 2008.04.05.
2008.04.06. - 2008.04.30.
2008.05.01. - 2008.10.03.
2008.10.04. - 2008.12.31.
2009.01.01. - 2009.03.29.
2009.03.30. - 2009.08.21.
2009.08.22. - 2009.09.30.
2009.10.01. - 2009.12.03.
2009.12.04. - 2009.12.31.
2010.01.01. - 2010.03.18.
2010.03.19. - 2010.12.31.
2011.01.01. - 2011.03.02.
2011.03.03. - 2011.03.24.
2011.03.25. - 2011.08.10.
2011.08.11. - 2011.12.31.
2012.01.01. - 2012.04.01.
2012.04.02. - 2012.04.30.
2012.05.01. - 2012.06.30.
2012.07.01. - 2012.08.31.
2012.09.01. - 2012.10.11.
2012.10.12. - 2012.12.31.
2013.01.01. - 2013.03.30.
2013.03.31. - 2013.03.31.
2013.04.01. - 2013.07.31.
2013.08.01. - 2013.12.31.
2014.01.01. - 2014.03.14.
2014.03.15. - 2014.03.22.
2014.03.23. - 2014.09.04.
2014.09.05. - 2014.12.31.
2015.01.01. - 2015.03.26.
2015.03.27. - 2015.03.31.
2015.04.01. - 2015.12.31.
2016.01.01. - 2016.04.02.
2016.04.03. -
Hatályos állapot
Impresszum Cégünkről, kapcsolat Adatvédelem Oldaltérkép

Email: lexpraxis@menedzserpraxis.hu

Telefon: 06 1 880 76 00

2016 @ Minden jog fenntartva
Menedzser Praxis Kft.

KÉRDEZEK
HÍRLEVÉL
MAGYARÁZATOK ÉS IRATMINTÁK
SZÍNEZŐS

168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 101. §-ában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:

Korkedvezményre jogosultság 2000. január 1-je előtt

Korkedvezményre jogosultság 2001. január 1-je előtt

Korkedvezményre jogosultság 2003. január 1-je előtt

Korkedvezményre jogosultság 2005. január 1-je előtt

Korkedvezményre jogosultság 2007. január 1-je előtt

Hatáskör, illetékesség

1. §
(1) Az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest (Tny. 7. §) kétévi korkedvezményben részesül
a) az a férfi, aki legalább tíz és az a nő, aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá
b) az, aki legalább hat éven át egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben dolgozott.
(1) A társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó ellátások megállapításával kapcsolatos jogszabályban meghatározott feladatokat
a) az igénylő lakóhelye, illetve a foglalkoztató vagy egyéb szerv székhelye (telephelye) szerint illetékes regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság,
b) hozzátartozói nyugellátás esetén, ha az elhunyt jogszerző a c) pontban nem említett saját jogú nyugellátásban részesült, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság,
b) hozzátartozói nyugellátás esetén, ha az elhunyt jogszerző saját jogú nyugellátásban - ide nem értve a rehabilitációs járadékot - részesült, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság
c) - ha a jogosult a Magyar Államvasutak Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MÁV Zrt.) vagy a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: GYSEV Zrt., együtt a MÁV Zrt.-vel: Vasutak) dolgozója volt, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző a vasutas nyugdíj-megállapító és -folyósító szerv által megállapított nyugellátásban részesült - a vasutas nyugdíj-megállapító és -folyósító szerv [az a)-c) pontban meghatározott szervek a továbbiakban együtt: nyugdíj-megállapító szerv]
látja el.
(1) A társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó ellátások megállapításával kapcsolatos jogszabályban meghatározott hatósági hatáskörökben
a) az igénylő lakóhelye, illetve a foglalkoztató vagy egyéb szerv székhelye (telephelye) szerint illetékes regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság,
b) hozzátartozói nyugellátás esetén, ha az elhunyt jogszerző saját jogú nyugellátásban - ide nem értve a rehabilitációs járadékot - részesült, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság
jár el első fokon.
(1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ellátások megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben első fokon
a) ha hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző saját jogú nyugellátásban részesült, ide nem értve a rehabilitációs járadékot, vagy ha az elhunyt jogán hozzátartozói nyugellátás megállapítására már sor került - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság,
b) az a) pontban nem említett esetben az igénylő lakóhelye, illetve a foglalkoztató vagy egyéb szerv székhelye (telephelye) szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság
jár el.
(1) A társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ellátások megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben - a (2) és a (3) bekezdésben vagy más jogszabályban foglalt kivételekkel - első fokon az igénylő lakóhelye, illetve a foglalkoztató vagy egyéb szerv székhelye (telephelye) szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jár el.
(1) A társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ellátások megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben - a (2) bekezdésben vagy más jogszabályban foglalt kivételekkel - első fokon az igénylő lakóhelye, illetve a foglalkoztató vagy egyéb szerv székhelye (telephelye) szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jár el.
(1) A társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ellátások megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben - a (2) és (3) bekezdésben, valamint más jogszabályban foglalt kivételekkel - első fokon az igénylő lakóhelye, illetve a foglalkoztató vagy egyéb szerv székhelye (telephelye) szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jár el.
(1) A társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ellátások megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben - a (2) és (3) bekezdésben, valamint más jogszabályban foglalt kivételekkel - első fokon az igénylő lakóhelye, tartózkodási helye, illetve a foglalkoztató vagy egyéb szerv székhelye (telephelye) szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jár el.
(1) A társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ellátások megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben - a (2) és (3) bekezdésben, valamint más jogszabályban foglalt kivételekkel - első fokon az igénylő lakóhelye, tartózkodási helye, illetve a foglalkoztató vagy egyéb szerv székhelye (telephelye) szerint illetékes általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv jár el.
(2) A korkedvezmény további egy-egy év
a) a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb öt-, nőnél négyévi, illetőleg
b) az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett minden újabb háromévi
munka után.
(2) A szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények alapján járó nyugellátás megállapításával kapcsolatos hatósági feladatokat
a) a Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság,
b) hozzátartozói nyugellátás esetén, ha az elhunyt jogszerző a magyar jogszabályok szerint a c) pontban nem említett saját jogú nyugellátásban részesült, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság,
c) - ha az egyezményben részt vevő másik ország területén megszerzett szolgálati időt Magyarországon megszerzett szolgálati idő követte, és a nyugellátás megállapítása előtti utolsó jogviszony alapján a nyugdíjigény elbírálására a vasutas nyugdíj-megállapító és -folyósító szerv, vagy a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok nyugdíj-megállapító szerve az illetékes - a nyugellátás megállapítására irányuló igényt az e pont szerinti nyugdíj-megállapító szerv
c) - ha az egyezményben részt vevő másik ország területén megszerzett szolgálati időt Magyarországon megszerzett szolgálati idő követte, és a nyugellátás megállapítása előtti utolsó jogviszony alapján a nyugdíjigény elbírálására a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok nyugdíj-megállapító szerve az illetékes - a nyugellátás megállapítására irányuló igényt az e pont szerinti nyugdíj-megállapító szerv
látja el.
(2) A szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények alapján járó nyugellátás megállapításával kapcsolatos hatósági hatáskörökben, valamint a külföldön élő vagy tartózkodó személy esetén a nyugellátás megállapításával kapcsolatos hatósági hatáskörökben első fokon
a) a Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság,
b) ha a jogosult, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző a magyar jogszabályok szerint saját jogú nyugellátásban részesült, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság
jár el.
(2) A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá tartozó hatósági ügyekben, a szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények alapján járó nyugellátás megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben, valamint a külföldön élő vagy tartózkodó személy esetén a nyugellátás megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben első fokon
a) - ha hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző a magyar jogszabályok szerint saját jogú nyugellátásban részesült, ide nem értve a rehabilitációs járadékot, vagy ha az elhunyt jogán hozzátartozói nyugellátás megállapítására már sor került - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság,
b) az a) pontban nem említett esetben a Központi Nyugdíjnyilvántartó és Informatikai Igazgatóság
jár el.
(2) A Központi Nyugdíjnyilvántartó és Informatikai Igazgatóság jár el első fokon a társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ellátások megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben - a (3) bekezdésben vagy más jogszabályban foglalt kivételekkel -, ha
a) a hatósági ügy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá tartozik,
b) a nyugellátást vagy más ellátást szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmény alkalmazásával kell megállapítani,
c) a kérelmező magyarországi lakóhellyel nem rendelkezik,
d) az öregségi nyugdíjra jogosult személy, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző utolsó biztosítással járó jogviszonya fegyveres szervvel, a Magyar Honvédséggel vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattal fennállt szolgálati viszony volt, vagy
e) fegyveres szerv hivatásos állományú tagjának, volt tagjának a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 19. §-a alapján rögzített nyugdíjat kell megállapítani (a továbbiakban: nyugdíjrögzítés).
(2) A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jár el első fokon a társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ellátások megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben, ha
a) a hatósági ügy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá tartozik,
b) a nyugellátást vagy más ellátást szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmény alkalmazásával kell megállapítani,
c) a kérelmező magyarországi lakóhellyel nem rendelkezik,
c) a kérelmező magyarországi lakóhellyel és tartózkodási hellyel nem rendelkezik,
d) az öregségi nyugdíjra jogosult személy, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző utolsó biztosítással járó jogviszonya fegyveres szervvel, a Magyar Honvédséggel vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattal fennállt szolgálati viszony volt,
e) fegyveres szerv hivatásos állományú tagjának, volt tagjának a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 19. §-a alapján rögzített nyugdíjat kell megállapítani (a továbbiakban: nyugdíjrögzítés),
f) az elhunyt jogszerző öregségi nyugdíjban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesült, kivéve, ha a jogosult a hozzátartozói nyugellátás összegét a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 18. § (3) bekezdése alapján kéri megállapítani, vagy
f) az elhunyt jogszerző öregségi nyugdíjban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban átmeneti bányászjáradékban részesült, kivéve, ha a jogosult a hozzátartozói nyugellátás összegét a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 18. § (3) bekezdése alapján kéri megállapítani,
f) az elhunyt jogszerző öregségi nyugdíjban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesült, kivéve, ha a jogosult a hozzátartozói nyugellátás összegét a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 18. § (3) bekezdése alapján kéri megállapítani,
g) az elhunyt jogszerző után hozzátartozói nyugellátás megállapítására már sor került.
g) az elhunyt jogszerző után hozzátartozói nyugellátás megállapítására már sor került, vagy
g) az elhunyt jogszerző után hozzátartozói nyugellátás megállapítására már sor került,
h) a hozzátartozói nyugellátást a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvény 18. § (4) bekezdése vagy a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 13. § (3a) bekezdése alapján kell megállapítani.
h) a hozzátartozói nyugellátást a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvény 18. § (4) bekezdése vagy a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 13. § (3a) bekezdése alapján kell megállapítani, vagy
i) az öregségi nyugdíjra jogosult személy, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző korábban szolgálati viszonyban állt valamelyik nemzetbiztonsági szolgálattal.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a 2000. január 1-je előtt megszerzett korkedvezményes időre kell alkalmazni.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a 2001. január 1-je előtt megszerzett korkedvezményes időre kell alkalmazni.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a 2003. január 1-je előtt megszerzett korkedvezményes időre kell alkalmazni.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a 2005. január 1-je előtt megszerzett korkedvezményes időre kell alkalmazni.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a 2007. január 1-je előtt megszerzett korkedvezményes időre kell alkalmazni.
(3) Kivándorolt, külföldön élő vagy tartózkodó személy esetén a nyugellátás megállapításával kapcsolatos hatósági feladatokat
a) a Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság,
b) - ha a jogosult, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző a magyar jogszabályok szerint a c) pontban nem említett saját jogú nyugellátásban részesült - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság,
b) - ha a jogosult, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző a magyar jogszabályok szerint saját jogú nyugellátásban részesült - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság,
c) - ha a jogosult, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző a Vasutak dolgozója volt - a vasutas nyugdíj-megállapító és -folyósító szerv
látja el.
(3) A szolgálati viszonyban álló személyek nyugdíjügyében a külön jogszabály szerinti eseteken túl akkor is a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok nyugdíj-megállapító szerve jár el, ha a Magyarországon megszerzett szolgálati időt megelőzően az igénylő szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezménnyel érintett országban szerzett szolgálati idejét is figyelembe kell venni.
(3) A szolgálati viszonyban álló személyek nyugdíjügyében a külön jogszabály szerinti eseteken túl akkor is a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok nyugdíj-megállapító szerve jár el, ha a Magyarországon megszerzett szolgálati időt megelőzően az igénylő szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezménnyel érintett országban szerzett szolgálati idejét is figyelembe kell venni.
(3) A szolgálati viszonyban álló személyek nyugdíjügyében a külön jogszabály szerinti eseteken túl akkor is a Magyar Honvédség, illetve az Információs Hivatal nyugdíj-megállapító szerve jár el, ha a Magyarországon megszerzett szolgálati időt megelőzően az igénylő szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezménnyel érintett országban szerzett szolgálati idejét is figyelembe kell venni.
(3) A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jár el első fokon a hozzátartozói nyugellátások megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben, ha
a) az elhunyt jogszerző öregségi nyugdíjban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesült, kivéve, ha a jogosult a hozzátartozói nyugellátás összegét a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 18. § (3) bekezdése alapján kéri megállapítani, vagy
b) az elhunyt jogszerző után hozzátartozói nyugellátás megállapítására már sor került.
(3) A Tny. 22/A. §-a szerinti növelés megállapítására irányuló eljárásban, ha a kérelmező magyarországi lakóhellyel nem rendelkezik, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, egyéb esetben a kérelmező lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jár el első fokon.
(3) A Tny. 22/A. §-a szerinti növelés megállapítására irányuló eljárásban,
a) ha a kérelmező magyarországi lakóhellyel nem rendelkezik, vagy a kérelmezőnek, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerzőnek a növelés során figyelembevételre kerülő utolsó biztosítással járó jogviszonya fegyveres szervvel, a Magyar Honvédséggel vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattal fennállt szolgálati viszony volt, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság,
a) ha a kérelmező magyarországi lakóhellyel és tartózkodási hellyel nem rendelkezik, vagy a kérelmezőnek, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerzőnek a növelés során figyelembevételre kerülő utolsó biztosítással járó jogviszonya fegyveres szervvel, a Magyar Honvédséggel vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattal fennállt szolgálati viszony volt, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság,
b) az a) pontban nem említett esetben a kérelmező lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jár el első fokon.
b) az a) pontban nem említett esetben a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jár el első fokon.
b) az a) pontban nem említett esetben a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv jár el első fokon.
(4) Az 1997. január 1-je előtt korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett személyek öregségi nyugdíjkorhatára - függetlenül az igényérvényesítés időpontjától - nő esetében az 55., férfi esetében pedig a 60. betöltött életév.
(4) Az, aki 1997. január 1-je előtt az akkor hatályos rendelkezések szerint korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett, erre az ellátásra - függetlenül az igényérvényesítés időpontjától - nő az 55., férfi a 60. életévének betöltését alapul véve jogosult.
2. §
(1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza.
(2) Az 1. számú mellékletben felsorolt munkakörben, munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagként eltöltött időt a korkedvezményre jogosultság szempontjából abban az esetben is számításba kell venni, ha ezt az időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet. A külföldön eltöltött időnek csak azt a tartamát lehet számításba venni, amelynek során az igénylő bányában föld alatt dolgozott a jegyzékben felsorolt munkakörben.
(2) Az 1. számú mellékletben felsorolt munkakörben eltöltött időt korkedvezményre jogosultság szempontjából akkor is számításba kell venni, ha ezt az időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet. A külföldön eltöltött időnek csak azt a tartamát lehet számításba venni, amelynek során az igénylő bányában föld alatt dolgozott a jegyzékben felsorolt munkakörben.
(2) Az 1. számú mellékletben felsorolt munkakörben eltöltött időt korkedvezményre jogosultság szempontjából akkor is számításba kell venni, ha ezt az időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet. A korkedvezményre jogosultság szempontjából a külföldön eltöltött időnek csak azt a tartamát lehet figyelembe venni, amelynek során az igénylő bányában föld alatt dolgozott a jegyzékben felsorolt munkakörben, továbbá ha a munkáltató a munkavállalóját külföldi kiküldetés keretében - az 1. számú melléklet szerinti jegyzékben felsorolt munkakörben (munkahelyen) - foglalkoztatta.
(3) A korkedvezményre jogosító különböző munkakörökben eltöltött időket egybe kell számítani. Az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett munka alapján figyelembe vehető idő minden harminc napját ötven nappal kell a korkedvezményre jogosító egyéb munkakörben eltöltött időhöz hozzászámítani.
(4) A táppénzes állományban (betegszabadságon) eltöltött időt abban az esetben lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, ha az igénylő keresőképtelenségének bekövetkezésekor korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozott.
(5) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az abban használt meghatározástól eltérő megjelölésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha
a) az eltérő megjelölés a jegyzékben felsorolt munkakörnek szűkített meghatározása, vagy
b) az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör - a munkaköri leírásból megállapíthatóan - a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos.
2. §   A nyugellátásokkal, valamint a külön jogszabályban meghatározott ellátások folyósításával kapcsolatos feladatokat
a) a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság,
b) a Vasutak nyugdíjasai, illetve - hozzátartozói nyugellátás esetén - ezek hozzátartozói vonatkozásában a MÁV Zrt. Nyugdíj Igazgatóság [az a)-b) pontban meghatározott szervek a továbbiakban együtt: nyugdíjfolyósító szerv]
látja el.
2. §   A nyugellátások, valamint a külön jogszabályban meghatározott ellátások folyósításával kapcsolatos feladatokat a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (a továbbiakban: nyugdíjfolyósító szerv) látja el.
3. §   Az egyeztetési eljárásban és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek által nyilvántartott adatokról szóló hatósági bizonyítvány kiadására irányuló eljárásban
a) a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jár el első fokon, ha az ügyfélnek nincs magyarországi lakóhelye, vagy az ügyfél az egyeztetési eljárás során jelzi, hogy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek vagy szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmény hatálya alá tartozó, külföldön szerzett szolgálati idővel rendelkezik, illetve erről a szolgálati időről, jogosultsági időről szóló hatósági bizonyítvány kiállítása iránti kérelemben tájékoztatást kér,
a) a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jár el első fokon, ha
aa) az ügyfélnek nincs magyarországi lakóhelye,
ab) az ügyfél az egyeztetési eljárás során jelzi, hogy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek vagy szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmény hatálya alá tartozó, külföldön szerzett szolgálati idővel rendelkezik, illetve erről a szolgálati időről, jogosultsági időről szóló hatósági bizonyítvány kiállítása iránti kérelemben tájékoztatást kér,
ac) az ügyfél szolgálati viszonyban áll fegyveres szervvel, a Magyar Honvédséggel vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattal, vagy
ad) az ügyfél korábban szolgálati viszonyban állt valamelyik nemzetbiztonsági szolgálattal;
b) az a) pontban nem említett esetben az ügyfél lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jár el első fokon.
b) az a) pontban nem említett esetben az ügyfél lakóhelye szerint illetékes általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv jár el első fokon.
3. §   A rehabilitációs szakértői szerv rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj esetén külön jogszabály szerint komplex minősítést végez.
3. §
(1) Korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében szereplő és a menetrendszerű tömegközlekedésben (személyszállításban) járművezetői munkakörben eltöltött időt akkor kell korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, ha a járművezető bármely munkáltatónál vagy vállalkozóként 1992. március 1-je előtt forgalomba állított járműtípust vezetett, illetőleg ezen oktatott.
(2) Azokat, akik 1992. március 1-je előtt egyéb utazó és forgalmi munkakörben tengelyen eltöltött idővel korkedvezményre jogot szereztek, az továbbra is megilleti, de az említett időpont után ezen munkakörökben további korkedvezményt nem szerezhetnek.
(3) Az 1992. február 29-ét követően forgalomba állított járműtípus esetében az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet alapján a Közlekedési Főfelügyelet, illetőleg az általa kijelölt szerv - az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézettel egyeztetett - szakvéleményt ad arra vonatkozóan, hogy az adott járműtípus vezetése korkedvezményre jogosító járművezetői munkakörben végzett munkának minősül-e.
(3) Az 1992. február 29-ét követően forgalomba állított járműtípus esetében az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet alapján a Közlekedési Főfelügyelet, illetőleg az általa kijelölt szerv - a Fodor József Országos Közegészségügyi Központtal egyeztetett - szakvéleményt ad arra vonatkozóan, hogy az adott járműtípus vezetése korkedvezményre jogosító járművezetői munkakörben végzett munkának minősül-e.
(4) A Közlekedési Főfelügyelet a korkedvezményre jogosultságra vonatkozó szakvéleményét köteles a jármű forgalomba állításával megegyező időpontban az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak megküldeni.
4. §
(1) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a Tny. 1. § (3) bekezdésben említett szerveknél - korábban a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél (a továbbiakban: fegyveres szerv) -
a) hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött szolgálati időt,
b) nem hivatásos szolgálatban vagy más állam hadseregében eltöltött és az a) pont szerinti hivatásos szolgálatba beszámított időt.
(2) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a fegyveres szerveknél továbbszolgáló állományban 1960. december 17-e után eltöltött időt is.
(3) Továbbszolgáló állományban 1960. december 18-a előtt eltöltött időt, valamint a katonai szolgálatban eltöltött időt abban az esetben lehet a korkedvezményre jogosultság szempontjából számításba venni, ha az igénylő e szolgálatát megelőző és követő harminc napon belül az 1. számú mellékletben felsorolt munkakörben dolgozott.
5. §
(1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében a polgári repülésnél felsorolt munkakörben azt a naptári évet lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, amelyben az igénylő repülési óraszáma legalább 200 óra. A repülési óraszám megállapításánál a légügyi hatóság külön megbízása alapján végzett repülési órák számát is figyelembe kell venni. Nem vonatkoznak ezek a rendelkezések a légiforgalmi irányító munkakörben töltött időre.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál a ténylegesen repüléssel töltött órák számát
a) a berepüléseket, hatósági műszaki ellenőrző repüléseket, repüléstechnikai vizsgáztatásokat végző dolgozónál, a helikopter személyzeténél, valamint a vitorlázórepülőnél négyszeresen,
b) az a) pontban nem említett különleges (mezőgazdasági, erdővédelmi, egészségügyi, vízügyi stb.) repülési feladatokat ellátó dolgozónál, valamint a légitaxi személyzeténél kétszeresen
kell figyelembe venni.
(3) Ejtőernyősnél - az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően - korkedvezményre jogosító időnek azt a naptári évet kell tekinteni, amelyben légi járműből legalább ötven ugrást hajtott végre, vagy ejtőernyős ugrással, illetve ejtőernyősök ugrásának az előkészítésével kapcsolatos repülési óraszáma legalább huszonöt.
(4) A táppénzes állományban (betegszabadságon) töltött idő minden naptári napjára annyi repülési órát (ejtőernyős ugrást) kell számítani, mint amennyi a naptári év többi napjára átlagosan esik.
(5) A repülési (ejtőernyős) szakképzés idejét - tényleges tartamára tekintet nélkül - ötévi korkedvezményre jogosító időként kell figyelembe venni.
6. §   A fegyveres szerveknél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt polgári repülési munkakörnek megfelelő beosztásban hivatásos állományban eltöltött időt a hivatásos állományúak szolgálati idejének a számítására vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni.
6. §   A fegyveres szerveknél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt polgári repülési munkakörnek megfelelő beosztásban hivatásos állományban eltöltött időt korkedvezményre jogosító időként a hivatásos állományúak szolgálati idejének számítására vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni.
7. §
(1) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetője - a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben - engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörben eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény hatálya az üzemre nem terjed ki.
(1) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetője - a Szociális és Családügyi Minisztériummal egyetértésben - engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörben eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény hatálya az üzemre nem terjed ki.
(1) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság - a Szociális és Családügyi Minisztérium véleményére is figyelemmel - engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörben eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény ágazati hatálya az üzemre nem terjed ki.
(1) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság - a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium véleményére is figyelemmel - engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörben eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény ágazati hatálya az üzemre nem terjed ki.
(2) Ha a munkakör azonosítása tekintetében vita merül fel, az azonosítás kérdésében az illetékes minisztérium és az adott munkakör szerint illetékes szakmai (ágazati) érdekképviselet(ek), szakszervezet(ek) központi szerve(i) véleményének a meghallgatásával az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetője dönt.
(2) Ha a munkakör azonosítása tekintetében vita merül fel, az azonosítás kérdésében az illetékes minisztérium és az adott munkakör szerint illetékes szakmai (ágazati) érdekképviselet(ek), szakszervezet(ek) központi szerve(i) véleményének a meghallgatásával az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság dönt.

Tizenharmadik havi nyugdíj

7/A. §   A tizenharmadik havi nyugdíj első részletét a március hónapra járó nyugellátással együtt kell folyósítani.

Előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj

Az öregségi nyugdíj, valamint az előrehozott és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj

Az öregségi nyugdíj

8. §   Az előrehozott öregségi nyugdíj, illetve a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj megállapítása során, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-a (1) bekezdésének e)-f) pontja szerinti személy esetén a biztosítási jogviszony megszűnése napjának azt a napot megelőző naptári napot kell tekinteni, amelytől kezdődően a nyugellátást megállapítják.
8. §
(1) Az előrehozott öregségi nyugdíj, illetve a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj megállapítása során, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-a (1) bekezdésének e)-f) pontja szerinti személy esetén a biztosítási jogviszony megszűnése napjának azt a napot megelőző naptári napot kell tekinteni, amelytől kezdődően a nyugellátást megállapítják.
(1) A nyugdíjrögzítést hivatalból, a 2011. december 31-én hatályos szabályok megfelelő alkalmazásával kell elvégezni.
(2) Az előrehozott öregségi nyugdíjra és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapítása, valamint a Tny. 18/A. § (3) bekezdése szerinti csökkentés mértékének megállapítása során szolgálati időként kell figyelembe venni a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának időtartamát.
(2) A nyugdíjrögzítés elvégzéséhez az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és az Információs Hivatal a nyugdíjmegállapító szerv részére a természetes személyazonosító adatok helyett kapcsolati kódot közöl.
(3) Az előrehozott öregségi nyugdíjra és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra való jogszerzés időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a jogosult a jogosultság megszerzéséhez szükséges életkort betöltötte és a szolgálati időt megszerezte.

A tizenharmadik havi nyugdíj megállapítása

7/A. §
(1) A Tny. 6/A. § (2) bekezdése szerinti tizenharmadik havi nyugellátás összegének meghatározásánál a tárgyév november havi nyugellátás összegének
a) a nem társadalombiztosítási ellátás,
b) az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggéssel járó emelés,
c) a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék,
d) az 1991. évi XII. törvény alapján megszüntetett nyugdíjkiegészítés helyébe lépő pótlék
nélküli összegét kell figyelembe venni.
(2) Az özvegyi és a szülői nyugdíj megosztása esetén a jogosultakat a folyósított nyugdíjrész alapulvételével megállapított tizenharmadik havi nyugellátás illeti meg.
(3) A szociálpolitikai vagy szociális biztonsági egyezmény alapján megállapított nyugellátás esetén a tizenharmadik havi nyugellátás a magyar szerződő felet terhelő nyugdíjrész, illetve nyugdíj után jár.
(4) A tizenharmadik havi nyugdíj összegének kiszámításánál a Tny. 62. § (5) bekezdése szerinti esetleges kiegészítő emelés november hónapra jutó összegét is figyelembe kell venni.
(5) A tizenharmadik havi nyugellátás folyósításáról a folyósító szervek minden év november hónapjában külön utalással intézkednek.

Kedvezmények az előrehozott öregségi nyugdíjnál

8. §
(1) Azt a nőt illeti meg a kedvezmény [Tny. 9. § (3) bekezdés], aki gyermeket szült, továbbá azt a nyugdíjigénylőt, aki kiskorút legalább 10 éven át - folyamatosan vagy megszakításokkal - saját háztartásában nevelt. Háztartásban nevelt gyermekként kell figyelembe venni azt a gyermeket is, aki - tanulmányai folytatása, gyógykezelése stb. miatt - tartózkodik átmenetileg háztartáson kívül.
(2) A kedvezmény külön-külön megilleti a gyermeket szülő nőt és a gyermeket felnevelő személyt. A kedvezményt azonban ugyanazon gyermek után ugyanazon személy csak egy jogcímen veheti igénybe.
(3) A nevelt és örökbefogadott gyermek után is jár a kedvezmény, ide nem értve a hivatásos nevelőszülő gondozásában lévő gyermeket.
(4) A gyermek születésének tényét anyakönyvi kivonattal, a tartós betegségét, illetőleg fogyatékosságát pedig a családi pótlék igénylésére vonatkozó rendelkezésekben meghatározott módon, orvosi igazolással, a 10 éven át történő nevelés tényét pedig a nyugdíjigénylő nyilatkozatával kell bizonyítani.
(5) A tartósan beteg, illetőleg fogyatékos gyermek utáni kedvezmény számításánál a gyermekenkénti 1,5 évet 1 év 183 napként kell számításba venni.
(6) A tartósan beteg, illetve fogyatékosnak minősülő gyermek utáni kedvezményt [Tny. 9. § (4) bekezdés] a Tny. 9. § (3) bekezdésében foglalt 3 éven felül kell alkalmazni.
9. §   Az előrehozott öregségi nyugdíj esetén a Tny. 10. § és a Tny. 18. § (4) bekezdés szerint alkalmazott nyugdíjcsökkentésnél a 30 napot el nem érő, hiányzó szolgálati időt (töredékidőt) számításon kívül kell hagyni.
9. §
(1) A Tny. 10. §-a szerinti csökkentést a Tny. 12. §-a alapján megállapított öregségi nyugdíj összegére kell végrehajtani.
(1) A Tny. 18/A. § (3) bekezdése szerinti csökkentést a Tny. 12. §-a alapján megállapított öregségi nyugdíj összegére kell végrehajtani.
(2) Az előrehozott öregségi nyugdíj esetén a Tny. 10. § és a Tny. 18. § (4) bekezdés szerint alkalmazott nyugdíjcsökkentésnél a 30 napot el nem érő, hiányzó szolgálati időt (töredékidőt) számításon kívül kell hagyni.
(2) Az előrehozott öregségi nyugdíj esetén a Tny. 18/A. § (3) bekezdése szerint alkalmazott nyugdíjcsökkentésnél a 30 napot el nem érő, hiányzó szolgálati időt (töredékidőt) számításon kívül kell hagyni.
9/A. §   Az öregségi teljes, illetve résznyugdíj, az előrehozott öregségi nyugdíj és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj megállapítása során a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés e)-f) pontja szerinti jogviszonyban álló személy esetén a biztosítási jogviszony megszűnése napjának azt a napot megelőző naptári napot kell tekinteni, amelytől kezdődően a nyugellátást megállapítják.
9/A. §   Az öregségi teljes, illetve résznyugdíj megállapítása során a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés e)-f) pontja szerinti jogviszonyban álló személy esetén a biztosítási jogviszony megszűnése napjának azt a napot megelőző naptári napot kell tekinteni, amelytől kezdődően a nyugellátást megállapítják.

Kedvezmények az előrehozott és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjnál

9/A. §
(1) A Tny. 11/A. §-ának (1) bekezdése szerinti kedvezmény azt a nőt illeti meg, aki gyermeket szült, továbbá azt a nyugdíjigénylőt, aki kiskorú gyermeket legalább tíz éven át - folyamatosan vagy megszakításokkal - saját háztartásában nevelt. A nyugdíjigénylő háztartásában nevelt gyermekeként kell figyelembe venni azt a gyermekét is, aki - iskolai tanulmányai folytatása avagy gyógykezelése stb. miatt - átmenetileg tartózkodik háztartáson kívül. A kedvezmény az örökbefogadott és a nevelt gyermek után is jár, ide nem értve a hivatásos nevelőszülő gondozásában lévő gyermeket.
(2) A kedvezmény külön-külön megilleti a gyermeket szülő nőt és a gyermeket felnevelő személyt is. A kedvezményt azonban ugyanazon gyermek után ugyanazon személy csak egy jogcímen veheti igénybe.
(3) A gyermek születésének tényét anyakönyvi kivonattal, a tartós betegségét, illetőleg fogyatékosságát pedig a családi pótlék igénylésére vonatkozó rendelkezések szerinti módon, orvosi igazolással, a gyermek tíz éven át saját háztartásban történő nevelésének tényét a nyugdíjigénylő nyilatkozatával kell bizonyítani.
(3) A gyermek születésének tényét anyakönyvi kivonattal, a tartós betegségét, illetőleg fogyatékosságát pedig a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségekről és fogyatékosságokról rendelkező külön jogszabály szerinti szakorvosi igazolással, a gyermek tíz éven át saját háztartásban történő nevelésének tényét a nyugdíjigénylő nyilatkozatával kell bizonyítani.
(4) A Tny. 11/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti tartósan beteg, illetőleg fogyatékosnak minősülő gyermek utáni kedvezmény számításánál a gyermekenkénti másfél évet 1 év 183 napként kell számításba venni.
(5) A tartósan beteg, illetőleg fogyatékosnak minősülő gyermek utáni kedvezményre a Tny. 11/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozás nem vonatkozik.
(6) A Tny. 10. §-a (2) bekezdésének alkalmazásánál a Tny. 11/A. §-a szerinti kedvezmények időtartamát is szolgálati időként kell figyelembe venni.

Az öregségi nyugdíj mértéke és legkisebb összege

10. §   Az öregségi nyugdíjra jogosult magán-nyugdíjpénztári tag társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése esetén a Tny. 12. § (6) bekezdése szerinti öregségi nyugdíjat akkor kell megállapítani, ha a magánnyugdíjpénztár - a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 24. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - továbbítja a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek
a) a magán-nyugdíjpénztári tag visszalépési kérelmét, és
b) a magánnyugdíjpénztár igazolását arról, hogy a kérelmező a visszalépés feltételeinek megfelel.
10. §   Ha a nyugdíjigénylő nem kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot és nyugdíjazásakor vagy már azt megelőzően is saját döntése alapján kérte az egyéni számláján lévő összegnek a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz történő átutalását, és a nyugdíj igénylésekor ezt a tényt bizonyítja, öregségi nyugdíjának összegét úgy kell megállapítani, mintha biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulékot fizetett volna [19-21. §-ok, illetőleg a Tny. 12. § (1) bekezdés, a Tny. 20. § (1) bekezdés].
11. §   Az 1997. december 31-ét követő és 1999. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj [Tny. 12. § (3) bekezdése] legkisebb összege havi 13 700 forint.
11. §   Az 1998. december 31-ét követő és 2000. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj [Tny. 12. § (3) bekezdése] legkisebb összege havi 15 350 forint.
11. §   Az 1999. december 31-ét követő és 2001. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj [Tny. 12. § (3) bekezdése] legkisebb összege havi 16 600 forint.
11. §   A 2000. december 31-ét követő, de 2002. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj [Tny. 12. § (3) bekezdése] legkisebb összege havi 18 310 forint.
11. §   A 2001. december 31-ét követő, de 2003. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj [Tny. 12. § (3) bekezdése] legkisebb összege havi 20 100 forint.
10/A. §   Ha az átmeneti járadékban vagy rendszeres szociális járadékban részesülő személy öregségi nyugdíjra válik jogosulttá, az öregségi teljes vagy résznyugdíjának havi összege nem lehet kevesebb annál az összegnél, mint amely az öregségi teljes vagy résznyugdíj megállapítása kezdő időpontjának hónapjában átmeneti járadék, illetve rendszeres szociális járadék címén megillette, vagy megillette volna.
11. §   A 2002. december 31-ét követő, de 2004. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj [Tny. 12. § (3) bekezdése] legkisebb összege havi 21 800 forint.
11. §   A 2003. december 31-ét követő, de 2005. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege [Tny. 12. § (3) bekezdése] havi 23 200 forint.
11. §   A 2004. december 31-ét követő, de 2006. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege [Tny. 12. § (3) bekezdése] havi 24 700 forint.
11. §   A 2005. december 31-ét követő, de 2007. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege [Tny. 12. § (3) bekezdése] havi 25 800 forint.
11. §   A 2006. december 31-ét követő, de 2008. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege [Tny. 12. § (3) bekezdése] havi 26 830 forint.
11. §   A 2007. február 14-ét követő, de 2008. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege [Tny. 12. § (3) bekezdése] havi 27 130 forint.
11. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2009. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege [Tny. 12. § (3) bekezdése] havi 28 500 forint.
11. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2010. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege [Tny. 12. § (3) bekezdése] havi 28 500 forint.
11. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2010. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 forint.
11. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2011. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 forint.
11. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2012. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 forint.
11. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2013. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 forint.
11. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2014. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 forint.
11. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2015. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 forint.
11. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2016. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 forint.
11. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2017. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 forint.
11/A. §
(1) Ha az öregségi nyugdíjas baleseti rokkantsági nyugdíjra is jogosult
a) baleseti rokkantsági nyugdíjának megállapítása napjától az öregségi nyugdíját szüneteltetni kell, vagy
b) az öregségi nyugdíj mellett a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenés mértékének megfelelő baleseti járadékot kell megállapítani.
b) az öregségi nyugdíj mellett a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenés, illetve egészségkárosodás mértékének megfelelő baleseti járadékot kell megállapítani.
(2) A Tny. 6. § (3) bekezdésének alkalmazásánál a szüneteltetett nyugellátás újbóli folyósítása esetén a nyugellátást a szüneteltetés időtartama alatti emelésekkel növelt összegben kell folyósítani.
11/B. §   Ha az 1998. december 31-ét követő és 2000. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 45 000 forintnál több
a 45 001-51 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
az 51 001-58 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
az 58 001-64 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
a 64 001-71 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
a 71 001-77 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
a 77 001-90 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
a 90 001-103 000 forint közötti átlagkereset harminc százalékát,
a 103 001-116 000 forint közötti átlagkereset húsz százalékát,
a 116 000 forint feletti átlagkereset tíz százalékát
kell a saját jogú nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.
11/B. §
(1) A Tny. 17. §-ának alkalmazásánál a járulékfizetési felső határ személyi jövedelemadóval csökkentett összegét a 14. § (6) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.
(1) A járulékfizetési felső határ - Tny. 13. §-ának (1) bekezdése szerint csökkentett - összegét a 15. § megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.
(2) Ha a 2003. december 31-ét követő és 2005. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 128 000 forintnál több,
a 128 001-146 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
a 146 001-165 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
a 165 001-183 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
a 183 001-202 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
a 202 001-220 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
a 220 001-257 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát
a 257 000 forint feletti átlagkereset harminc százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
(2) Ha a 2004. december 31-ét követő és 2006. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 150 000 forintnál több
a) a 150 001-171 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
b) a 171 001-193 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
c) a 193 001-214 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
d) a 214 001-236 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
e) a 236 001-257 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
f) a 257 001-301 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
g) a 301 000 forint feletti átlagkereset harminc százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
(2) Ha a 2005. december 31-ét követő és 2007. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 174 000 forintnál több,
a) a 174 001-198 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
b) a 198 001-223 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
c) a 223 001-248 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
d) a 248 001-273 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
e) a 273 001-298 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
f) a 298 001-349 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
g) a 349 000 forint feletti átlagkereset harminc százalékát
kell a sajátjogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
(2) Ha a 2006. december 31-ét követő és 2008. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 202 000 forintnál több,
a) a 202 001-230 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
b) a 230 001-259 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
c) a 259 001-289 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
d) a 289 001 -318 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
e) a 318 001-347 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
f) a 347 000 forint feletti átlagkereset negyven százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
(2) Ha a 2007. december 31-ét követő és 2009. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 227 000 forintnál több,
a) a 227 001-258 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
b) a 258 001-291 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
c) a 291 001-324 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
d) a 324 001 forint feletti átlagkereset hatvan százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
(2) Ha a 2008. december 31-ét követő és 2010. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 258 000 forintnál több,
a) a 258 001-293 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
b) a 293 001-331 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
c) a 331 001 forint feletti átlagkereset hetven százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
(2) Ha a 2009. december 31-ét követő és 2011. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 289 000 forintnál több, akkor
a) a 289 001-328 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
b) a 328 001-370 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
c) a 370 000 forint feletti átlagkereset hetven százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
(2) Ha a 2010. december 31-ét követő és 2012. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 330 000 forintnál több, akkor
a) a 330 001-374 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
b) a 374 001-422 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
c) a 422 001 forint feletti átlagkereset hetven százalékát
kell a sajátjogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
(2) Ha a 2011. december 31-ét követő és 2013. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 372 000 forintnál több,
a) a 372 001-421 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
b) a 421 001 forint feletti átlagkereset nyolcvan százalékát
kell a sajátjogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
12. §
(1) A Tny. 18. § (2b)-(2c) bekezdése szerinti, kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett jogosultsági időnek
a) az 1997. december 31-ét követően a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-i) pontjában, valamint (2)-(3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban;
a) az 1997. december 31-ét követően a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-i) pontjában, valamint (2)-(3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban - ideértve az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatást, az egyszerűsített foglalkoztatást és a Tbj. 1998. január 1-je és 1999. december 31-e között hatályos 7. § (2) bekezdése szerinti biztosítási időt is -;
a) az 1997. december 31-ét követően a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-i) pontjában, valamint (2) és (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban - ideértve az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatást, az egyszerűsített foglalkoztatást, a szakmunkástanuló és a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlatát, továbbá a Tbj. 1998. január 1-je és 1999. december 31-e között hatályos 7. § (2) bekezdése szerinti biztosítási időt is -;
b) az 1998. január 1-jét megelőzően
1. az a) pont szerinti jogviszonyban,
2. a kisiparosként,
3. a magánkereskedőként,
4. az alkalmi fizikai munkát végzőként,
5. a szerződéses üzemeltetésű üzlet biztosított vezetőjeként,
6. a gépjárművezető-képző munkaközösség tagjaként,
7. a gazdasági munkaközösség tagjaként,
8. az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként,
8. az ipari szövetkezet tagjaként, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként,
9. a kisszövetkezet tagjaként,
10. a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagként,
10. a mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezet tagjaként, mezőgazdasági szakszövetkezeti tagként,
11. a mezőgazdasági szakcsoport tagjaként,
12. az egyéni gazdálkodóként,
13. a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személyként,
14. a külföldi munkavállalóként,
15. a külföldi munkavállaló előadóművészként,
16. az ügyvédi munkaközösség tagjaként,
17. a jogtanácsosi munkaközösség tagjaként,
18. a szabadalmi ügyvivői iroda vagy társaság tagjaként,
19. a közjegyzőként,
20. az önálló bírósági végrehajtóként,
21. a szerzői jogvédelem alá tartozó személyes alkotótevékenységet, előadóművészi tevékenységet folytatóként,
22. a munkaviszonyban nem álló előadóművészként, valamint
23. a 29. § (8) bekezdése, a 36. §, a 41. § és a 44. § (2) bekezdése alapján
szerzett szolgálati idő minősül.
(2) A Tny. 18. § (2a)-(2d) bekezdése alapján megállapított öregségi teljes nyugdíj összegét valamennyi megszerzett szolgálati idő alapján kell megállapítani.
(3) Ha a Tny. 18. § (2a)-(2d) bekezdése szerinti öregségi teljes nyugdíjat a jogosult súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére is tekintettel állapítják meg, a kérelemhez csatolni kell az ápolási díjat megállapító határozat másolatát, valamint - ha a határozatból a hozzátartozói viszony nem állapítható meg - be kell mutatni a hozzátartozói viszonyt igazoló közokiratot vagy csatolni kell annak másolatát.
(3) A Tny. 18. § (2b) bekezdésének alkalmazása során gyermekgondozási segélyben eltöltött idővel szerzett jogosultsági időnek minősül a háromévesnél fiatalabb gyermek gondozásával a 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati idő is. A Tny. 18. § (2b) és (2c) bekezdésének alkalmazása során súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett jogosultsági időnek minősül a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos, tizenkét évesnél fiatalabb, vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermek gondozásával a 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati idő is.
(3) A Tny. 18. § (2a)-(2d) bekezdésének alkalmazása során
a) a gyermekgondozási segélyben eltöltött idővel egy tekintet alá esik a háromévesnél fiatalabb gyermek gondozásával a 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati idő,
a) a gyermekgondozást segítő ellátásban eltöltött idővel egy tekintet alá esik a háromévesnél fiatalabb gyermek gondozásával a 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati idő,
b) a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel egy tekintet alá esik a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos, tizenkét évesnél fiatalabb, vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermek gondozásával a 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati idő.
(4) Ha az öregségi teljes nyugdíjat a Tny. 18. § (2d) bekezdésében foglaltakra is tekintettel állapítják meg, be kell mutatni a hozzátartozói viszonyt igazoló közokiratot vagy csatolni kell annak másolatát.
(5) Ha a kérelmező hatósági nyilvántartásban szereplő adatokat nem igazol, a nyugdíj-megállapító szerv a kérelem elbírálásához szükséges adatok szolgáltatása iránti kérelemmel fordul az adatokról nyilvántartást vezető hatósághoz.
11/C. §   Ha az 1999. december 31-ét követő és 2001. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 55 000 forintnál több
az 55 001-62 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
a 62 001-70 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
a 70 001-78 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
a 78 001-86 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
a 86 001-93 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
a 93 001-109 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
a 109 001-125 000 forint közötti átlagkereset harminc százalékát,
a 125 001-141 000 forint közötti átlagkereset húsz százalékát,
a 141 000 forint feletti átlagkereset tíz százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
11/D. §   Ha a 2000. december 31-ét követő és 2002. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 65 000 forintnál több
a 65 001-75 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
a 75 001-84 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
a 84 001-93 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
a 93 001-103 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
a 103 001-112 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
a 112 001-131 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
a 131 001-149 000 forint közötti átlagkereset harminc százalékát,
a 149 001-168 000 forint közötti átlagkereset húsz százalékát,
a 168 000 forint feletti átlagkereset tíz százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
11/E. §   Ha a 2001. december 31-ét követő és 2003. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 80 000 forintnál több,
a 80 001-91 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
a 91 001-103 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
a 103 001-114 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
a 114 001-126 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
a 126 001-137 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
a 137 001-160 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
a 160 001-183 000 forint közötti átlagkereset harminc százalékát,
a 183 000 forint feletti átlagkereset húsz százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
11/F. §   A Tny. 17. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint, ha a 2002. december 31-ét követő és 2004. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 100 000 forintnál több
a 100 001-114 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
a 114 001-129 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,
a 129 001-143 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,
a 143 001-158 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,
a 158 001-172 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,
a 172 001-201 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát,
a 201 001 forint feletti átlagkereset harminc százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.

A nyugdíjnövelés

12. §   A nyugdíjnövelés Tny. 12. § (4) és Tny. 21. § (2) bekezdése szerinti összegének meghatározásánál a 30 napot el nem érő töredékidőt számításon kívül kell hagyni.
13. §   A Tny. 22/A. §-a szerinti emelésről - az 1. § (1) bekezdésének a) pontja, illetve (2) bekezdésének a) pontja szerinti - regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság határoz, a kérelmet az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani.
13. §
(1) A nyugdíj összegének meghatározásánál annál, aki 1981. január 1-je előtt bármilyen, 1981. január 1-je és 1990. december 31-e között kizárólag fizikai (illetve az akkor hatályos jogszabályok szerint annak minősített) munkakörben a nyugdíjjogosultság megszerzése után a nyugdíj igénybevétele nélkül az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől legalább egy évet tovább dolgozott, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő szolgálati idejének minden 30 napjára pótlékként nyugdíjának 0,3-0,3 százaléka illeti meg.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál az öregségi nyugdíjkorhatár nőknél az 55., férfiaknál a 60. életév betöltése.

A havi átlagkereset meghatározása

14. §
(1) A Tny. 13. § alapján a Tny. 22. § (1) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott kereset (jövedelem) megállapításánál a baleseti járadékot a nyugdíjjárulék köteles kereset, jövedelem összegén felül akkor is figyelembe kell venni, ha a naptári évre számított kereset, jövedelem ezzel a járulékfizetési felső határösszeget meghaladja.
(1) A Tbj. 34. §-ának (1) bekezdése szerint megállapodást kötő személy e minőségben eltöltött idejére a nyugellátás megállapításánál az az összeg számít keresetnek, amely után nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizet.
(1) A Tbj. 34. §-ának (1) bekezdése szerint megállapodást kötő személy e minőségben eltöltött idejére a nyugellátás megállapításánál az az összeg számít keresetnek, amely után nyugdíjjárulékot, illetve a 2012. január 1-jét megelőző időszakra nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulékot fizet.
(2) Ha a havi átlagkereset megállapításánál figyelembe vehető keresettel, jövedelemmel azonos időre baleseti rokkantsági nyugdíj járt, erre az időtartamra a 4. fokozatú baleseti járadéknak megfelelő összeget kell figyelembe venni.
(2) Ha a nyugdíjigénylőt 1997. január 1-je előtt főfoglalkozásában a teljes (törvényes) munkaidőnél rövidebb időben foglalkoztatták, a mellékfoglalkozásból származó keresetet is figyelembe kell venni a havi átlagkereset meghatározásánál.
(3) Ha a nyugdíjigénylőt 1997. január 1-je előtti időben főfoglalkozásában a teljes (törvényes) munkaidőnél rövidebb időben foglalkoztatták, a mellékfoglalkozásból származó keresetet is figyelembe kell venni a havi átlagkereset meghatározásánál.
(3) A Tny. 13. §-a alapján a Tny. 22. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontjaiban meghatározott kereset (jövedelem) megállapításánál a baleseti járadékot a nyugdíjjárulék-köteles kereset, jövedelem összegén felül akkor is figyelembe kell venni, ha a naptári évre számított kereset, jövedelem ezzel a járulékfizetési felső határösszeget meghaladja.
(3) A 2013. január 1-jét megelőző időszakra a Tny. 22. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontjaiban meghatározott kereset (jövedelem) megállapításánál a baleseti járadékot a nyugdíjjárulék-köteles kereset, jövedelem összegén felül akkor is figyelembe kell venni, ha a naptári évre számított kereset, jövedelem ezzel a járulékfizetési felső határösszeget meghaladja.
(4) A háztartási alkalmazottként töltött időre keresetként az 1992. április 1-jét megelőző időre havi 3500 forint, az 1992. március 31-ét követő időre az 1992. január 1-jén érvényes minimális bér összege, havi 8000 forint, 1993. február 28. napját követően pedig a nyugdíj megállapításának napját megelőző naptári hónapban érvényes - külön jogszabályban általánosan meghatározott - minimális bér összege képez nyugdíjalapot. Az 1992. március 1-je előtti időszakra keresetnek minősülő, jogszabályban meghatározott összeget, valamint azt a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmet, amelyet az említett időpontot megelőzően hatályos rendelkezések meghatározott összegben szabályoztak, a magánszemélyek jövedelemadójával csökkenteni nem kell.
(4) A háztartási alkalmazottként eltöltött időre keresetként az 1992. április 1-jét megelőző időre havi 3500 forintot, az 1992. március 31-ét követő időre a külön jogszabályban meghatározott - a jogviszony fennállása alatt - érvényes minimálbért kell figyelembe venni, amelyet a személyi jövedelemadó levonására vonatkozó rendelkezések szerint csökkenteni kell, majd az így meghatározott kereseteket évenként a Tny. 22. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez igazítani.
(4) Az 1992. március 1-je előtti időszakra keresetként azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet az ezen időpontot megelőzően hatályos rendelkezések adott személyi körre nézve - így különösen a háztartási alkalmazottakra, egyéni gazdálkodókra - az ott meghatározott összegben jövedelemként határoztak meg azzal, hogy e kereseti összegeket a magánszemélyek jövedelemadójával csökkenteni nem kell. Az 1992. február 29-ét követő ilyen időszakra keresetként - ha tényleges jövedelemmel a nyugdíjigénylő nem rendelkezik - a külön jogszabályban meghatározott, az adott jogviszony fennállása alatt érvényes minimálbért kell figyelembe venni, amelyet a magánszemélyek jövedelemadójának levonására vonatkozó rendelkezések szerint csökkenteni kell. Az így meghatározott kereseteket évenként a Tny. 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez igazítani.
(4) Ha a havi átlagkereset megállapításánál figyelembe vehető keresettel, jövedelemmel azonos időre baleseti rokkantsági nyugdíj járt, erre az időtartamra a 4. fokozatú baleseti járadéknak megfelelő összeget kell figyelembe venni.
(5) A (4) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára nézve is, amelyet az igénylő szigorított javító-nevelő munkában töltött, vagy amely alatt a szakszövetkezeti tag 1992. március 1-je előtt társadalombiztosítási járulékot fizetett.
(5) A Tny. 22. §-a (1) bekezdésének i) pontja alkalmazásánál annak a bevételnek a 6 százalékát kell keresetként, jövedelemként figyelembe venni, amely bevétel 20 százaléka után a mezőgazdasági őstermelő a 8,5 százalékos nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíjbiztosítási járulékot, illetőleg a 9,5 százalékos nyugdíjbiztosítási járulékot is magában foglaló nyugdíjjárulékot megfizette.
(5) A Tbj. 30/A. § (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő esetén - a Tny. 22. § (1) bekezdés i) pontjának alkalmazásánál - annak a bevételnek a 6 százalékát kell keresetként, jövedelemként figyelembe venni, amely bevétel 20 százaléka után a mezőgazdasági őstermelő a 8,5 százalékos mértékű, nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíjbiztosítási járulékot, illetve a 9,5 százalékos mértékű, nyugdíjbiztosítási járulékot is magában foglaló nyugdíjjárulékot megfizette. A 2005. október 1-je és 2009. december 31-e közötti időszakban a felszolgálási díj, illetőleg a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló 81 százalékát kell a havi átlagkereset meghatározásánál keresetként, jövedelemként figyelembe venni.
(5) A Tbj. 30/A. § (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő esetén - a Tny. 22. § (1) bekezdés i) pontjának alkalmazásánál - annak a bevételnek a 6 százalékát kell keresetként, jövedelemként figyelembe venni, amely bevétel 20 százaléka után a mezőgazdasági őstermelő a 8,5 százalékos mértékű, nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíjbiztosítási járulékot, illetve a 9,5 százalékos mértékű, nyugdíjbiztosítási járulékot is magában foglaló nyugdíjjárulékot megfizette. A felszolgálási díj, illetőleg a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló 81 százalékát kell a havi átlagkereset meghatározásánál keresetként, jövedelemként figyelembe venni.
(5) A Tbj. 30/A. § (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő esetén - a Tny. 22. § (1) bekezdés i) pontjának alkalmazásánál - annak a bevételnek a 6 százalékát kell keresetként, jövedelemként figyelembe venni, amely bevétel 20 százaléka után a mezőgazdasági őstermelő a nyugdíjjárulékot megfizette. A felszolgálási díj, illetőleg a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló 81 százalékát kell a havi átlagkereset meghatározásánál keresetként, jövedelemként figyelembe venni.
(6) A havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásról szóló rendelkezések alapján járó és 1987. december 31-e utáni és 1998. január 1-je előtti időre eső keresetkiegészítést csökkenteni kell a magánszemélyek jövedelemadójának kizárólag ezen keresetekre eső képzett összegével. A személyi jövedelemadó képzett összegét a munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. Az 1988. január 1-je és 1997. december 31-e közötti időre eső keresetekből az adó kiszámításánál naptári évenként
a) az 1988. január 1-je és 1990. december 31-e közötti keresetből 12 000 forintot;
b) az 1991-ben elért kereset alapján kiszámított adó összegéből 3000 forintot;
c) az 1993-ban elért kereset alapján kiszámított adó összegéből 2400 forintot;
d) az 1994-ben elért keresetből egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén tíz százalékot;
e) az 1995-ben elért kereset alapján megállapított adó összegéből az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékát;
f) az 1997-ben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forintot;
g) az 1998-ban elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20%-át, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 4200 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25%-át
kell levonni, de a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő kiadásokat és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.
(6) A havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásról szóló rendelkezések alapján járó és 1987. december 31-e utáni és 1998. január 1-je előtti időre eső keresetkiegészítést csökkenteni kell a magánszemélyek jövedelemadójának kizárólag ezen keresetekre eső képzett összegével. A személyi jövedelemadó képzett összegét a munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. Az 1987. december 31-ét követő időre eső keresetekből az adó kiszámításánál naptári évenként
a) az 1988. január 1-je és 1990. december 31-e közötti keresetből 12 000 forintot;
b) az 1991-ben elért kereset alapján kiszámított adó összegéből 3000 forintot;
c) az 1993-ban elért kereset alapján kiszámított adó összegéből 2400 forintot;
d) az 1994-ben elért keresetből egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén tíz százalékot;
e) az 1995-ben elért kereset alapján megállapított adó összegéből az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékát;
f) az 1997-ben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forintot;
g) az 1998-ban elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20%-át, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 4200 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25%-át;
h) az 1999-ben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát
h) az 1999-ben és 2000-ben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát
h) az 1999-2002. években elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát
(7) Az 1996. december 31-ét követően az adott naptári éven belül egyidejűleg fennállt, több biztosítási jogviszony esetén, ha távollét vagy egyéb ok miatt a jogviszonyokban eltérő azoknak a napoknak a száma (osztószám), amelyre az igénylőnek keresete volt, a biztosításban töltött napok számát csökkenteni kell az osztószámként figyelembe nem vehető napok számával. Az egyidejűleg fennállt több biztosítási jogviszonyban elért nyugdíjalapot képező kereset megállapításánál az említettek szerint csökkentett napokat kell figyelembe venni.
i) a 2003. évben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát
j) a 2004. évben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9000 forintot
j) a 2004-2005. években elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9000 forintot
j) a 2004-2006. években elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9000 forintot
j) a 2004-2007. években elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9000 forintot
kell levonni, de a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő kiadásokat és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.
(6) Az öregségi nyugdíj összegének meghatározásánál a Tny. 22. §-ának (2) bekezdésében meghatározott ellátásokat, juttatásokat keresetként a 15. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell számításba venni.
(7) Ha az 1992. március 1-je előtt hatályos jogszabályok egyes személyek - így különösen a háztartási alkalmazottak, egyéni gazdálkodók - esetén a járulékalapul szolgáló jövedelmet az elért jövedelemtől függetlenül konkrét összegben állapították meg, erre az időszakra keresetként ezt az összeget kell figyelembe venni azzal, hogy e keresetet a 15. § szerint csökkenteni nem kell. Az 1992. február 29-ét követő ilyen időszakra keresetként - ha tényleges jövedelemmel a nyugdíjigénylő nem rendelkezik - a külön jogszabályban meghatározott, az adott jogviszony fennállása alatt érvényes minimálbért kell figyelembe venni, és a 15. § szerint csökkenteni kell.
(8) A Tny. 39. §-a szerint számított arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évenkénti keresethez tartozó osztószámként - a Tny. 22. § (7)-(8) bekezdéseinek alkalmazásával - a biztosításban töltött napok számát kell figyelembe venni.
(8) A (7) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára nézve is, amelyet az igénylő szigorított javító-nevelő munkában töltött, vagy amely alatt a szakszövetkezeti tag 1992. március 1-je előtt társadalombiztosítási járulékot fizetett.
(9) A (6) bekezdés h) pontjának, továbbá a 16. § (2) bekezdés d) pontjának az alkalmazásánál a 2002. évben elért keresetekre képzett adó összegéből további
a) 6000 forintot kell levonni, ha a nyugellátás megállapítására 2002. szeptember 1-jét követő, de október 2-át megelőző,
b) 12 000 forintot kell levonni, ha a nyugellátás megállapítására 2002. október 1-jét követő, de november 2-át megelőző,
c) 18 000 forintot kell levonni, ha a nyugellátás megállapítására 2002. november 1-jét követő, de december 2-át megelőző,
d) 24 000 forintot kell levonni, ha a nyugellátás megállapítására 2002. december 1-jét követő
időponttól kezdődően kerül (került) sor.
(9) A bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját, kérelemre, annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító munkakörben, és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. A gazdálkodó szervezet, illetőleg a korkedvezményre jogosító tevékenység megszűnése esetén az azonos tevékenységet folytató bányaüzemnél, ennek hiányában a bányászat ágazati irányítását ellátó miniszter által - az illetékes érdek-képviseleti szerv véleményének meghallgatásával - meghatározott bányaüzemnél azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét kell figyelembe venni. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe. A kereseti átlag megállapításánál az azonos munkakörben foglalkoztatottak nyugdíjjárulék-köteles keresetét, jövedelmét kell figyelembe venni.
(9) A bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját, kérelemre, annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító munkakörben, és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. A gazdálkodó szervezet, illetőleg a korkedvezményre jogosító tevékenység megszűnése esetén az azonos tevékenységet folytató bányaüzemnél, ennek hiányában a bányászati ügyekért felelős miniszter által - az illetékes érdek-képviseleti szerv véleményének meghallgatásával - meghatározott bányaüzemnél azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét kell figyelembe venni. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe. A kereseti átlag megállapításánál az azonos munkakörben foglalkoztatottak nyugdíjjárulék-köteles keresetét, jövedelmét kell figyelembe venni.
(10) A Tny. 22. §-a (1) bekezdésének i) pontja alkalmazásánál annak a bevételnek a 6 százalékát kell keresetként, jövedelemként figyelembe venni, amely bevétel 20%-a után a mezőgazdasági őstermelő a 8,5 százalékos nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíjbiztosítási járulékot megfizette.
(10) Ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján, de legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.
(10) Ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Foglalkoztatási Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján, de legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.
(10) Ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Nemzeti Munkaügyi Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján, de legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.
(10) Ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Nemzeti Munkaügyi Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján, de a 2013. január 1-jét megelőző időszakra legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.
(10) Ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembevételre kerülő munkakörben, ennek hiányában ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által közölt - kereset országos átlaga alapján, de a 2013. január 1-jét megelőző időszakra legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.
(11) A havi átlagkereset meghatározása során a kereseti (jövedelmi) adatokat a nyugdíjbiztosítás nyilvántartása alapján kell számításba venni. A nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő keresetre (jövedelemre) vonatkozó adatokat a foglalkoztatónak, illetve jogutódjának az egykorú munkaügyi, bérszámfejtési, könyvelési nyilvántartásai alapján kiállított írásbeli igazolásával, ennek hiányában más egykorú okirattal - így különösen a Tbj. 47. §-ának (3) bekezdése vagy 50. §-ának (6) bekezdése szerinti foglalkoztatói igazolással, a személyi jövedelemadó megállapításához a foglalkoztató által kiadott igazolással, a kereset (jövedelem) kifizetését, elszámolását igazoló bizonylattal, munkakönyvvel, személyijövedelemadó-bevallással - lehet igazolni.
15. §
(1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 34. §-a (1) bekezdése szerint megállapodást kötő személy e minőségben eltöltött idejére öregségi nyugdíjának megállapításánál keresetnek az az összeg számít, amely után járulékot fizet.
(1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 34. §-a (1) bekezdése szerint megállapodást kötő személy e minőségben eltöltött idejére öregségi nyugdíjának megállapításánál keresetnek az az összeg számít, amely után nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizet.
(1) A havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időponttól elért (kifizetett) nyugdíjjárulék alapjául szolgáló bruttó keresetet, jövedelmet naptári évenként a Tny. 13. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és (4) bekezdésében foglaltak szerint csökkenteni kell.
(1) A havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időponttól elért (kifizetett) nyugdíjjárulék alapjául szolgáló bruttó keresetet, jövedelmet naptári évenként a Tny. 22. § (6) bekezdés a) pontjában és (7) bekezdésében foglaltak szerint csökkenteni kell.
(2) Ha a szociálpolitikai egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - az Országos Munkaügyi Módszertani Központ által közölt - kereset országos átlaga alapján kell meghatározni.
(2) Ha a szociálpolitikai egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - az Országos Munkaügyi Kutató- és Módszertani Központ által közölt - kereset országos átlaga alapján kell meghatározni.
(2) Ha a szociálpolitikai egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Foglalkoztatási Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján kell meghatározni.
(2) Ha a szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Foglalkoztatási Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján kell meghatározni.
(2) Ha a szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Szociális és Foglalkoztatási Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján kell meghatározni.
(2) Az (1) bekezdés szerint kiszámított keresetet, jövedelmet, továbbá az 1987. december 31-ét követően megállapított baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásról szóló rendelkezések alapján járó 1987. december 31-e utáni és 1998. január 1-je előtti időre eső keresetkiegészítést csökkenteni kell a személyi jövedelemadó e keresetekre eső képzett összegével. Az adó, illetve az alapjául szolgáló kereset kiszámításánál a (4)-(5) bekezdésben foglaltakon felül további, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő tételeket és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.
(2) Az (1) bekezdés szerint kiszámított - a 2009. december 31-e utáni időponttól elért (kifizetett) nyugdíjjárulék alapjául szolgáló bruttó kereset, jövedelem esetében a keresetek, jövedelmek (1) bekezdés szerint csökkentett összege és az ezen összegre számított, a személyi jövedelemadó szabályai szerinti adóalap-kiegészítés együttes összegének megfelelő - keresetet, jövedelmet, továbbá az 1987. december 31-ét követően megállapított baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó 1987. december 31-e utáni és 1998. január 1-je előtti időre eső keresetkiegészítést csökkenteni kell a személyi jövedelemadó e keresetekre eső képzett összegével. Az adó, illetve az alapjául szolgáló kereset kiszámításánál a (4)-(5) bekezdésben foglaltakon felül további, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő tételeket és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.
(2) Az (1) bekezdés szerint kiszámított - a 2009. december 31-e utáni időponttól elért (kifizetett) nyugdíjjárulék alapjául szolgáló bruttó kereset, jövedelem esetében a keresetek, jövedelmek (1) bekezdés szerint csökkentett összege és a 2010. január 1-je és 2012. december 31-e közötti időszakra az ezen összegre számított, a személyi jövedelemadó szabályai szerinti adóalap-kiegészítés együttes összegének megfelelő - keresetet, jövedelmet, továbbá az 1987. december 31-ét követően megállapított baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó 1987. december 31-e utáni és 1998. január 1-je előtti időre eső keresetkiegészítést csökkenteni kell a személyi jövedelemadó e keresetekre eső képzett összegével. Az adó, illetve az alapjául szolgáló kereset kiszámításánál a (4)-(5) bekezdésben foglaltakon felül további, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő tételeket és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.
(3) A 2000. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugdíjak esetében a bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját, kérelemre, annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító munkakörben és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. A gazdálkodó szervezet, illetőleg a korkedvezményre jogosító tevékenység megszűnése esetén az azonos tevékenységet folytató bányaüzemnél, ennek hiányában a bányászat ágazati irányítását ellátó miniszter által - az illetékes érdek-képviseleti szerv véleményének meghallgatásával - meghatározott bányaüzemnél azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét kell figyelembe venni. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe.
(3) A 2001. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugdíjak esetében a bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját, kérelemre, annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító munkakörben és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. A gazdálkodó szervezet, illetőleg a korkedvezményre jogosító tevékenység megszűnése esetén az azonos tevékenységet folytató bányaüzemnél, ennek hiányában a bányászat ágazati irányítását ellátó miniszter által - az illetékes érdek-képviseleti szerv véleményének meghallgatásával - meghatározott bányaüzemnél azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét kell figyelembe venni. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe.
(3) A 2003. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugdíjak esetében a bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját, kérelemre, annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító munkakörben és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. A gazdálkodó szervezet, illetőleg a korkedvezményre jogosító tevékenység megszűnése esetén az azonos tevékenységet folytató bányaüzemnél, ennek hiányában a bányászat ágazati irányítását ellátó miniszter által - az illetékes érdek-képviseleti szerv véleményének meghallgatásával - meghatározott bányaüzemnél azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét kell figyelembe venni. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe.
(3) A 2005. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugdíjak esetében a bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját, kérelemre, annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító munkakörben és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. A gazdálkodó szervezet, illetőleg a korkedvezményre jogosító tevékenység megszűnése esetén az azonos tevékenységet folytató bányaüzemnél, ennek hiányában a bányászat ágazati irányítását ellátó miniszter által - az illetékes érdek-képviseleti szerv véleményének meghallgatásával - meghatározott bányaüzemnél azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét kell figyelembe venni. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe.
(3) A 2005. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugdíjak esetében a bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját, kérelemre, annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító munkakörben és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. A gazdálkodó szervezet, illetőleg a korkedvezményre jogosító tevékenység megszűnése esetén az azonos tevékenységet folytató bányaüzemnél, ennek hiányában a bányászat ágazati irányítását ellátó miniszter által - az illetékes érdek-képviseleti szerv véleményének meghallgatásával - meghatározott bányaüzemnél azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét kell figyelembe venni. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe. A kereseti átlag megállapításánál az azonos munkakörben foglalkoztatottak nyugdíjjárulék-köteles keresetét, jövedelmét kell figyelembe venni.
(3) A 2007. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugdíjak esetében a bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját, kérelemre, annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító munkakörben és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. A gazdálkodó szervezet, illetőleg a korkedvezményre jogosító tevékenység megszűnése esetén az azonos tevékenységet folytató bányaüzemnél, ennek hiányában a bányászat ágazati irányítását ellátó miniszter által - az illetékes érdek-képviseleti szerv véleményének meghallgatásával - meghatározott bányaüzemnél azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét kell figyelembe venni. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe. A kereseti átlag megállapításánál az azonos munkakörben foglalkoztatottak nyugdíjjárulék-köteles keresetét, jövedelmét kell figyelembe venni.
(3) A bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját, kérelemre, annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító munkakörben és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. A gazdálkodó szervezet, illetőleg a korkedvezményre jogosító tevékenység megszűnése esetén az azonos tevékenységet folytató bányaüzemnél, ennek hiányában a bányászat ágazati irányítását ellátó miniszter által - az illetékes érdek-képviseleti szerv véleményének meghallgatásával - meghatározott bányaüzemnél azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét kell figyelembe venni. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe. A kereseti átlag megállapításánál az azonos munkakörben foglalkoztatottak nyugdíjjárulék-köteles keresetét, jövedelmét kell figyelembe venni.
(3) A (2) bekezdés szerinti keresetet a következők szerint kell megállapítani:
a) a naptári évben elért (az ebben az évben kifizetett adóköteles jutalom és adóköteles év végi részesedés nélküli) kereset, továbbá az átlagszámítási, illetőleg a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó és 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadék, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásról szóló rendelkezések alapján járó, az 1998. január 1-je előtti időre kifizetett keresetkiegészítés összegét el kell osztani a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt, majd
a) a naptári évben elért (2010. január 1-jét megelőzően elért kereset esetén az adott évben kifizetett adóköteles jutalom és adóköteles év végi részesedés nélküli) kereset, továbbá az átlagszámítási, illetőleg a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó és 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadék, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásról szóló rendelkezések alapján járó, az 1998. január 1-je előtti időre kifizetett keresetkiegészítés összegét el kell osztani a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt, majd
a) a naptári évben elért (2010. január 1-jét megelőzően vagy 2012. december 31-ét követően elért kereset esetén az adott évben kifizetett adóköteles jutalom és adóköteles év végi részesedés nélküli) kereset, továbbá az átlagszámítási, illetőleg a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó és 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadék, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásról szóló rendelkezések alapján járó, az 1998. január 1-je előtti időre kifizetett keresetkiegészítés összegét el kell osztani a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt, majd
b) az egy napra eső keresetet meg kell szorozni 365-tel (szökőévben 366-tal), és a szorzathoz hozzá kell adni a naptári évben kifizetett adóköteles jutalom (jutalomrész) és év végi részesedés összegét,
b) az egy napra eső keresetet meg kell szorozni 365-tel (szökőévben 366-tal), és 2010. január 1-jét megelőzően elért kereset esetén a szorzathoz hozzá kell adni a naptári évben kifizetett adóköteles jutalom (jutalomrész) és év végi részesedés összegét,
b) az egy napra eső keresetet meg kell szorozni 365-tel (szökőévben 366-tal), és 2010. január 1-jét megelőzően vagy 2012. december 31-ét követően elért kereset esetén a szorzathoz hozzá kell adni a naptári évben kifizetett adóköteles jutalom (jutalomrész) és év végi részesedés összegét,
c) majd - a (4)-(5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - meg kell határozni az így kiszámított összegre eső, az adott évben hatályos adótábla szerint megállapított adóösszeget, majd ezt el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal),
d) az egy napra eső adóösszeget meg kell szorozni a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt, és
e) ezzel az összeggel kell a naptári évi, tényleges keresetet csökkenteni, majd
f) az így kiszámított összeghez hozzá kell adni az adott naptári évben elért, adóalapot nem képező, de nyugdíjjárulék-köteles egyéb keresetet, valamint az átlagszámítási időszak alatt folyósított és 1988. január 1-je előtti időponttól megállapított baleseti járadék adott naptári évre szóló összegét.
(4) A keresetre vonatkozó adatokat a munkáltató nyilvántartása alapján kiállított igazolással vagy a munkavállaló birtokában lévő egykorú okirattal kell igazolni.
(4) A havi átlagkereset meghatározása során a kereseti (jövedelmi) adatokat a nyugdíjbiztosítás nyilvántartása alapján kell számításba venni. A nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő keresetre (jövedelemre) vonatkozó adatokat a foglalkoztatónak, illetve jogutódjának az egykorú munkaügyi, bérszámfejtési, könyvelési nyilvántartásai alapján kiállított írásbeli igazolásával, ennek hiányában más egykorú okirattal - így különösen a Tbj. 47. § (3) bekezdése vagy 50. § (1) bekezdése szerinti foglalkoztatói igazolással, a magánszemélyek jövedelemadójának megállapításához a foglalkoztató által kiadott igazolással, a kereset (jövedelem) kifizetését, elszámolását igazoló bizonylattal, munkakönyvvel, személyijövedelemadó-bevallással - lehet igazolni.
(4) Az adott évben elért, a (3) bekezdés b) pontja szerint éves szintre számított keresetből
a) 1988-1990. évben évente 12 000 forintot,
b) 1994. évben 10 százalékot
le kell vonni, és az erre eső, az adott évben hatályos adótábla szerint megállapított adóösszeget kell a (3) bekezdés b) pontja szerint számított keresetből a (3) bekezdés c)-e) pontja szerint levonni.
(5) Az éves szintű keresetekhez tartozó adó - (3) bekezdés c) pontja szerinti - meghatározása során az adott évben elért kereset alapján kiszámított adó összegéből
a) 1991. évben 3000 forintot,
b) 1993. évben 2400 forintot,
c) 1995. évben az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékát,
d) 1997. évben a kereset 20 százalékát, de legfeljebb 43 200 forintot,
e) 1998. évben a kereset 20 százalékát, de legfeljebb 50 400 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíj-rendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát,
f) 1999-2001. évben a kereset 10 százalékát, de évente legfeljebb 36 000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíj-rendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát,
g) 2002. évben a kereset 18 százalékát, de legfeljebb 60 000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíj-rendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát,
h) 2003. évben a kereset 18 százalékát, de legfeljebb 108 000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíj-rendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát,
i) 2004-2007. évben a kereset 18 százalékát, de évente legfeljebb 108 000 forintot,
j) 2008-ban a kereset 18 százalékát, de legfeljebb 136 080 forintot
j) 2008-2009. évben a kereset 18 százalékát, de legfeljebb 136 080 forintot
k) 2010. évben a (2) bekezdésnek az adóalap-kiegészítésre vonatkozó rendelkezésére is figyelemmel megállapított kereset 17 százalékát, de legfeljebb 181 200 forintot
l) 2011. évben a (2) bekezdésnek az adóalap-kiegészítésre vonatkozó rendelkezésére is figyelemmel megállapított kereset 16 százalékát, de legfeljebb 145 200 forintot
kell levonni.
(6) Az (1)-(5) bekezdés alapján meghatározott naptári évi kereseteket, valamint - ha az 1988. január 1-je előtti keresetet is figyelembe kell venni - a Tny. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti kereseteket a 2. számú mellékletben foglalt szorzószámok figyelembevételével kell növelni. A tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó szorzószámok hatálybalépéséig - a tárgyévet megelőző évi nyugdíj-megállapításhoz tartozó szorzószámok figyelembevételével - a Tny. 73. §-a szerint előleget kell megállapítani.
(6) Az (1)-(5) bekezdés alapján meghatározott naptári évi kereseteket, valamint - ha az 1988. január 1-je előtti keresetet is figyelembe kell venni - a Tny. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti kereseteket a 2. számú mellékletben foglalt szorzószámok figyelembevételével kell növelni. A tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó szorzószámok hatálybalépéséig - a tárgyévet megelőző évi nyugdíj-megállapításhoz tartozó szorzószámok figyelembevételével - előleget kell megállapítani, ebben az esetben a nyugdíj-megállapítás ügyintézési határideje a tárgyévi szorzószámok hatálybalépését követő tizedik munkanapon jár le.
(6) Az (1)-(5) bekezdés alapján meghatározott naptári évi kereseteket, valamint - ha az 1988. január 1-je előtti keresetet is figyelembe kell venni - a Tny. 22. § (8) bekezdése szerinti kereseteket a 2. számú melléklet szerinti valorizációs szorzószámok (a továbbiakban: valorizációs szorzószámok) figyelembevételével kell növelni. A tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépéséig - a tárgyévet megelőző évi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok figyelembevételével - előleget kell megállapítani.
(6) Az (1)-(5) bekezdés alapján meghatározott naptári évi kereseteket, valamint - ha az 1988. január 1-je előtti keresetet is figyelembe kell venni - a Tny. 22. § (8) bekezdése szerinti kereseteket a 2. számú melléklet szerinti valorizációs szorzószámok figyelembevételével kell növelni. A tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépéséig - a tárgyévet megelőző évi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok figyelembevételével - előleget kell megállapítani.
16. §
(1) A havi átlagkereset kiszámításánál az 1987. december 31-ét követő időre a Tny. 22. §-ban foglaltak alkalmazásával kell a keresetet naptári évenként meghatározni. Az így kiszámított összeghez kell naptári évenként hozzáadni az adóalapot nem képező, de nyugdíjjárulék-köteles egyéb keresetet és az 1988. január 1-je előtti időponttól megállapított baleseti járadékot.
(1) Az öregségi nyugdíj alapját képező átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy az átlagszámítási időszak alatt elért - a Tny. 22. §-a, illetve e rendelet 14. §-a és 15. §-ának (2) bekezdése szerint figyelembe veendő - keresetnek a 15. § (6) bekezdése szerint számított együttes összegét el kell osztani az ez idő alatt biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek figyelembe vett keresete, jövedelme volt. Az így kapott napi átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel és el kell osztani 12-vel.
(2) Ha a biztosítottnak nem volt naptári évenként 365 (szökőévben 366) napi keresete, a naptári évre eső keresetet a következők szerint kell megállapítani:
a) a naptári évben elért (az ebben az évben kifizetett adóköteles jutalom és adóköteles év végi részesedés nélküli) kereset, továbbá az átlagszámítási, illetőleg a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó és 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadék, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó az 1998. január 1-je előtti időre kifizetett keresetkiegészítés összegét el kell osztani a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt, majd
b) az egy napra eső keresetet meg kell szorozni 365-tel (szökőévben 366-tal) és a szorzathoz hozzá kell adni a naptári évben kifizetett adóköteles jutalom (jutalomrész) és év végi részesedés összegét;
c) az így képzett évi keresetből 1988. január 1. és 1990. december 31. között naptári évenként 12 000 forintot, 1994-ben pedig egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén tíz százalékot le kell vonni;
d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget [az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adó 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, 1997-re a 14. § (6) bekezdés f) pont, 1998-ra pedig a g) pont szerint csökkenteni kell], amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);
d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget [az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. évben elért keresetre képzett adó összegéből pedig a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot kell levonni], amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);
d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget (az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. és a 2000. években elért keresetekre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát kell levonni), amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);
d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget (az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999-2002. években elért keresetekre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát kell levonni), amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);
d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget (az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. és a 2002. közötti években elért keresetekre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2003. évben elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát kell levonni), amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);
d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget (az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. és a 2001. közötti években, valamint a 2002. január 1.-augusztus 31. közötti időszakban elért keresetekre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2002. szeptember 1.-december 31. közötti időszakban és a 2003. évben elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2004. évben elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot kell levonni), amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);
d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget (az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. és a 2001. közötti években, valamint a 2002. január 1.-augusztus 31. közötti időszakban elért keresetekre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2002. szeptember 1.-december 31. közötti időszakban és a 2003. évben elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2004-2005. években elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot kell levonni), amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);
d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget (az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. és a 2001. közötti években, valamint a 2002. január 1.-augusztus 31. közötti időszakban elért keresetekre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2002. szeptember 1.-december 31. közötti időszakban és a 2003. évben elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2004-2006. években elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot kell levonni), amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);
d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget (az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. és a 2001. közötti években, valamint a 2002. január 1.-augusztus 31. közötti időszakban elért keresetekre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2002. szeptember 1.-december 31. közötti időszakban és a 2003. évben elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2004-2007. években elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot kell levonni), amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);
e) az egy napra eső adóösszeg figyelembevételével ki kell számítani a ténylegesen elért keresetre eső adóösszeget (ezt úgy kell kiszámítani, hogy az egy napra eső adóösszeget meg kell szorozni a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt), és
f) ezzel az összeggel kell a naptári évi keresetet csökkenteni, majd
g) az így kiszámított összeghez hozzá kell adni az adott naptári évben elért, adóalapot nem képező, de nyugdíjjárulék-köteles egyéb keresetet;
h) az a)-g) pontok szerint megállapított naptári évi keresetekhez hozzá kell adni az átlagszámítási időszak alatt folyósított és 1988. január 1-je előtti időponttól megállapított baleseti járadék naptári évre szóló összegét, majd
i) az a)-h) pontok alapján meghatározott naptári évi kereseteket a Tny. 13. § (2) bekezdés szerint kell növelni a 2. számú mellékletben foglalt szorzószámok figyelembevételével;
j) ha az igénylőnek az 1988. január 1-je és a nyugdíj megállapítása közötti időszak fele részében nem volt keresete, az 1988. január 1-je előtti időből kell a hiányzó napokra eső keresetet figyelembe venni. Az 1988. január 1-je előtti időben elért keresetet a magánszemélyek jövedelemadójával csökkenteni nem kell, azonban ezeket a kereseteket is növelni kell a 2. számú mellékletben foglalt szorzószámok figyelembevételével.
(2) A Tny. 39. §-a szerint számított arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évi keresethez tartozó osztószámként - a Tny. 22. §-a (7)-(8) bekezdéseinek alkalmazásával - azokat a napokat, amelyekre az igénylőnek keresete, jövedelme volt, arányosítás nélkül kell figyelembe venni.
(2) A Tny. 39. §-a szerint számított arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évi keresethez tartozó osztószámként - a Tny. 22. § (10) bekezdésének alkalmazásával - azokat a napokat, amelyekre az igénylőnek keresete, jövedelme volt, arányosítás nélkül kell figyelembe venni.
(3) Ha a nyugdíjazás évében (a továbbiakban: töredékév) elért keresetet is figyelembe kell venni, az erre az időre eső és nyugdíjalapot képező keresetet a (2) bekezdés a)-i) pontjában foglaltak megfelelő alkalmazásával kell kiszámítani.
(3) Az 1996. december 31-ét követően az adott naptári éven belül egyidejűleg fennállt több biztosítási jogviszony esetén osztószámként csak azok a napok vehetők figyelembe, amelyekre az igénylőnek az egyidejűleg fennállt több biztosítási jogviszony mindegyikében volt keresete.
(4) Az öregségi nyugdíj alapját képező átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a Tny. 13. § (1) bekezdés szerinti átlagszámítási időszak alatt elért keresetet és ez alatt az időszak alatt kifizetett év végi részesedés, jutalom, jutalék prémium együttes összegét el kell osztani ez idő alatt biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek keresete volt. Az így kapott napi átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel és el kell osztani 12-vel.
(5) Az öregségi nyugdíj összegének meghatározásánál a Tny. 22. § (2) bekezdése alapján a gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást, a munkanélküli járadékot, nyugdíj előtti munkanélküli segélyt keresetként - az (1)-(4) bekezdés, valamint a 14. § (6) bekezdés megfelelő alkalmazásával - kell a keresettel azonos időre számításba venni.
(5) Az öregségi nyugdíj összegének meghatározásánál a Tny. 22. § (2) bekezdése alapján a gyermekgondozási segélyt, a gyermeknevelési támogatást, az ápolási díjat, a munkanélküli járadékot, a nyugdíj előtti munkanélküli segélyt keresetként - az (1)-(4) bekezdés, valamint a 14. § (6) bekezdés megfelelő alkalmazásával - kell a keresettel azonos időre számításba venni.
(6) A Tny. 22. § (7) bekezdésének alkalmazásánál a gyermekgondozási díjat, valamint a sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítők esetében a nyugdíjjárulék alapját képező összeget, továbbá a gyermekgondozási díj folyósítása, illetőleg a sorkatonai (polgári) szolgálat időtartamát figyelmen kívül kell hagyni.
17. §
(1) A 14-16. §-ok rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a volt mezőgazdasági szövetkezeti tag átlagkeresetének kiszámításánál is az 1993. január 1-je előtti naptári évekre vonatkozóan azzal az eltéréssel, hogy az osztószám megállapításánál a 40. § (6) bekezdésben felsorolt, továbbá - ha munkanap jóváírás nem történt - azok a napok nem vehetők figyelembe, amelyeken a tag
a) gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben részesült,
b) keresőképtelen volt, de betegségi segélyt, táppénzt nem kapott,
c) jogszabály alapján kötelezően engedélyezett fizetés nélküli szabadságon volt,
d) hatósági idézés alapján állampolgári kötelezettségét teljesítette,
e) házastársa, szülője, gyermeke temetése miatt volt távol.
(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tag 1988. január 1-je és 1992. december 31-e közötti keresetére vonatkozó adóösszeg kiszámításánál az elismert szolgálati idő minden 30 napjára eső keresetet egyhavi keresetnek kell tekinteni.
(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tag 1993. január 1-je előtti szolgálati idejének minden 30 napjára eső keresetet egy havi keresetnek kell tekinteni, és - az 1988. január 1-je előtti időszakban elért kereset kivételével - ugyanarra az időtartamra ezt a keresetet kell figyelembe venni a személyi jövedelemadó összegének meghatározásánál is. A naptári évenként figyelembe vehető szolgálati idő naptári napjainak száma, az osztószám, továbbá a Tny. 22. §-ának (5) bekezdése szerint szükséges napok száma nem haladhatja meg a szövetkezeti tagsági jogviszony időtartamát.
(3) Az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag nem a szövetkezetben, hanem egyéb - biztosítással járó - jogviszony keretében dolgozott, azt a keresetet kell számításba venni, amely után egyéb biztosítással járó jogviszonya alapján nyugdíjjárulékot fizetett.
17/A. §   A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról rendelkező 1998. évi LXVII. törvény 2012. december 31-én hatályos 22. § (6) bekezdése szerinti megállapodás alapján, a külföldi foglalkoztatás 1996. december 31-e és 1999. január 1-je közötti időtartama alatti keresetnek nyugdíjalapkénti figyelembevételére, valamint ezen időtartam szolgálati időként történő beszámítására csak az előírt (vállalt) járulékfizetési kötelezettség teljesítése esetén van lehetőség azzal, hogy a szolgálati idő megállapításánál a Tny. 37. § (4) bekezdését és 38. § (1) bekezdés g) pontját alkalmazni kell. Az említett szolgálati idő és kereset figyelembevételével nyugellátás - az egyéb jogosultsági feltételek megléte esetén is - legkorábban a járulék megfizetésének napjától állapítható meg.
17/B. §   A 2001-ben folyósított gyermekgondozási díjaknak az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 2007. június 30-án hatályos 42. § (9) bekezdése alapján 2002. január 23-ig kifizetett különbözetét - a nyugdíjjárulék- és tagdíjfizetési kötelezettség megállapításánál - 2001. évi jövedelemnek kell tekinteni.

A rokkantsági nyugdíj

18. §
(1) A Tny. 23. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazása szempontjából nem dolgozik rendszeresen az, aki
a) a munkakörére megállapított teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik, ha pedig már a megrokkanást megelőzően is rövidebb munkaidőben dolgozott, akkor, ha munkaideje a megrokkanását követően tovább csökken; vagy
b) az igény bejelentését megelőző 180 nap alatt keresőképtelensége miatt megszakításokkal legalább hetvenkét napon át nem dolgozott.
(1) A Tny. 23. § (1) bekezdése c) pontjának, 25. § (4) bekezdésének, 27. § (1) bekezdése b)-c) pontjának, 30. § (1) bekezdésének, 33. § (1)-(2) bekezdésének és 35. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem dolgozik rendszeresen az, aki a munkakörére megállapított teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik, ha pedig már a megrokkanást megelőzően is rövidebb munkaidőben dolgozott, akkor, ha munkaideje a megrokkanását követően tovább csökken.
(1) A Tny. 23. § (1) bekezdése c) pontjának, 25. § (4) bekezdésének, 27. § (1) bekezdése b) pontjának, 30. § (1) bekezdésének, 33. § (1)-(2) bekezdésének és 35. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem dolgozik rendszeresen az, aki a munkakörére megállapított teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik, ha pedig már a megrokkanást megelőzően is rövidebb munkaidőben dolgozott, akkor, ha munkaideje a megrokkanását követően tovább csökken.
(2) A keresetet abban az esetben lehet a megrokkanás előtti keresetnél lényegesen kevesebbnek tekinteni, ha annak a magánszemélyek jövedelemadójával csökkentett és a Tny. 22. § (3) bekezdés szerint emelt összege legalább húsz százalékkal kevesebb a nyugdíj alapját képező átlagkeresetnél.
(2) A Tny. 23. § (1) bekezdése c) pontjának, 27. § (1) bekezdése b)-c) pontjának és 33. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazása szempontjából a keresetet a megrokkanás előtti keresetnél lényegesen kevesebbnek kell tekinteni, ha annak a személyi jövedelemadóval csökkentett összege legalább húsz százalékkal kevesebb a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a Tny. 13. § (2) bekezdés szerint növelt összegénél.
(2) A Tny. 23. § (1) bekezdése c) pontjának, 27. § (1) bekezdése c) pontjának és 33. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazása szempontjából a keresetet a megrokkanás előtti keresetnél lényegesen kevesebbnek kell tekinteni, ha annak a személyi jövedelemadóval csökkentett összege legalább húsz százalékkal kevesebb a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a Tny. 13. § (2) bekezdés szerint növelt összegénél.
(3) A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultságnak nem akadálya, ha az igénylő külföldön rendszeresen dolgozik, illetőleg keresete van.
(3) A Tny. 25. § (4) bekezdésének, 30. § (1) bekezdésének és 35. § (2) bekezdésének alkalmazása során lényegesen kevesebbnek kell tekinteni a keresetet akkor, ha a keresetek közötti különbség legalább húsz százalék.
18/A. §   A Tny. 24. §-a (3) bekezdésének a) pontja alkalmazásánál a rokkantsági résznyugdíjra jogosultságot nem érinti, ha a tíz évi szolgálati idő megszerzésére az ott meghatározott életév betöltését követően került sor.
18/B. §   A Tny. 25. § (2) bekezdés alkalmazásánál az alacsonyabb korcsoportban előírt szolgálati idő megszerzése esetén a szolgálati idő folyamatosságának e korcsoporthoz tartozó legmagasabb életkor betöltésének napja és a megrokkanás időpontja között kell fennállnia.
18/B. §
(1) A Tny. 25. § (2) bekezdés alkalmazásánál az alacsonyabb korcsoportban előírt szolgálati idő megszerzése esetén a szolgálati idő folyamatosságának e korcsoporthoz tartozó legmagasabb életkor betöltésének napja és a megrokkanás időpontja között kell fennállnia.
(2) Ha az egészségkárosodás az előtt következett be, hogy az igénylő szolgálati időt szerzett volna, a Tny. 36/A. § (1) bekezdés cb) alpontja szerinti feltételt azt az időpontot megelőző négy naptári hónapra kell vizsgálni, amelytől kezdődően az igénylő a rokkantsági nyugdíj megállapítását kéri.
(2) A Tny. 36/A. § (1) bekezdés cb) alpontjában és 36/E. § (1) bekezdés bb) alpontjában meghatározott jogosultsági feltétel vizsgálata során az a négyhavi, járulékalapot képező tényleges jövedelem, illetőleg járulékalap vehető figyelembe, amely után - a járulékfizetési felső határ figyelmen kívül hagyásával - nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség állt fenn, majd e kereset, jövedelem összegét el kell osztani néggyel. Az így számított havi átlagot kell a folyósítás kezdő napját magában foglaló hónapban ténylegesen elért (kifizetett) kereset, jövedelem összegével összehasonlítani.
19. §
(1) A rokkantsági nyugdíj mértéke, illetőleg összege a III. rokkantsági csoportban a harmincötödik életév betöltése előtt bekövetkezett megrokkanás esetén:
   
   
Szolgálati idő, év A havi átlagkereset %-ban
   
   
2 évnél kevesebb 51,0
2   51,5
3   52,0
4   52,5
5   53,0
6   53,5
7   54,0
8   54,5
9   55,0
10   55,5
11   56,0
12   56,5
13   57,0
14   57,5
15   58,0
16   58,5
17   59,0
18   59,5
19   60,0
20   60,5
21   61,0
22   61,5
23   62,0
24   62,5
25   63,0
     
(2) A rokkantsági nyugdíj mértékének a megállapításánál a ténylegesen megszerzett és nem a Tny. 25. § (3) bekezdése szerint számított szolgálati időt kell alapul venni. E rendelkezést a 20-21. §-ok tekintetében is alkalmazni kell.
20. §   A rokkantsági nyugdíj mértéke, illetőleg összege a III. rokkantsági csoportban a harmincötödik életév betöltése után bekövetkezett megrokkanás esetén:
           
Szolgálati A havi átlagkereset százaléka
idő, év 35-39 40-44 45-49 50-54 55-61
  éves életkorban bekövetkezett megrokkanás esetén
           
10 54,0 51,0 46,5 42,0 37,5
11 56,0 53,0 48,5 44,0 39,5
12 56,5 55,0 50,5 46,0 41,5
13 57,0 57,0 52,5 48,0 43,5
14 57,5 57,5 54,5 50,0 45,5
15 58,0 58,0 56,5 52,0 47,5
16 58,5 58,5 58,5 54,0 49,5
17 59,0 59,0 59,0 56,0 51,5
18 59,5 59,5 59,5 58,0 53,5
19 60,0 60,0 60,0 60,0 55,5
20 60,5 60,5 60,5 60,5 57,5
21 61,0 61,0 61,0 61,0 59,5
22 61,5 61,5 61,5 61,5 61,5
23 62,0 62,0 62,0 62,0 62,0
24 62,5 62,5 62,5 62,5 62,5
25 63,0 63,0 63,0 63,0 63,0
           
21. §   A rokkantsági nyugdíj mértéke, illetőleg összege a III. rokkantsági csoportban a harmincötödik életév betöltése után bekövetkezett megrokkanás esetén, korkedvezményre jogosító munkakörben szerzett nyolcévi vagy ennél hosszabb szolgálati idő alapján:
           
Szolgálati A havi átlagkereset százaléka
idő, év 35-39 40-44 45-49 50-54 55-61
  éves életkorban bekövetkezett megrokkanás esetén
           
8 54,5 51,5 47,0 42,5 38,0
9 55,0 53,5 49,0 44,5 40,0
10 55,5 55,5 51,0 46,5 42,0
11 56,0 56,0 53,0 48,5 44,0
12 56,5 56,5 55,0 50,5 46,0
13 57,0 57,0 57,0 52,5 48,0
14 57,5 57,5 57,5 54,5 50,0
15 58,0 58,0 58,0 56,5 52,0
16 58,5 58,5 58,5 58,5 54,0
17 59,0 59,0 59,0 59,0 56,0
18 59,5 59,5 59,5 59,5 58,0
19 60,0 60,0 60,0 60,0 60,0
20 60,5 60,5 60,5 60,5 60,5
21 61,0 61,0 61,0 61,0 61,0
22 61,5 61,5 61,5 61,5 61,5
23 62,0 62,0 62,0 62,0 62,0
24 62,5 62,5 62,5 62,5 62,5
25 63,0 63,0 63,0 63,0 63,0
           
22. §   Ha az igénylő a harmincötödik életévének a betöltése után, de negyvenötödik életéve betöltését megelőzően rokkant meg, és a Tny. 25. § (2) bekezdés szerint jogosult rokkantsági nyugdíjra, ennek összegét tízévi, illetőleg korkedvezményes munkával szerzett jogosultság esetén nyolcévi szolgálati idő alapján kell megállapítani.
22. §
(1) Ha az igénylő a harmincötödik életévének betöltése után, de negyvenötödik életéve betöltését megelőzően rokkan meg, a rokkantsági nyugdíj összegét a Tny. 25. § (2) bekezdés, vagy a Tny. 25. § (3) bekezdés szerinti jogosultság esetén is a ténylegesen megszerzett szolgálati idő alapján kell - a 20-21. §-ok szerint - megállapítani.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy rokkantsági nyugdíjának összegét, ha nem rendelkezik legalább 10 év - korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött legalább 8 év - szolgálati idővel, tízévi, illetőleg nyolcévi szolgálati idő alapján kell megállapítani.
(3) Ha a Tny. 39. §-ban előírt arányos beszámítás miatt a biztosított szolgálati ideje a 20. § alkalmazása során nem éri el a 10 évet, illetve a 21. § alkalmazása során a 8 évet, a rokkantsági nyugdíj összegét úgy kell meghatározni, hogy a havi átlagkeresetnek a 10, illetőleg 8 évhez tartozó 20-21. §-ok szerinti százalékos mértékét annyiszor kell további 2 százalékponttal csökkenteni, ahány év a 10, illetőleg 8 év szolgálati időből hiányzik.
22/A. §   A rokkantsági nyugdíj összegének meghatározásánál a 10. §-ban foglaltakat is alkalmazni kell.
22/A. §   A magán-nyugdíjpénztári tagságnak a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 23. § (1) bekezdésének d) pontja alapján történő megszűnése esetén a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult személy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépését az Mpt. 24. §-ának (7) bekezdésében meghatározott időpontig kezdeményezheti. Ha a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat igénylő a visszalépés bejelentését a magánnyugdíjpénztár igazolásával bizonyítja, a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj összegét a Tny. 12. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani, illetőleg módosítani.
22/A. §   A magán-nyugdíjpénztári tagságnak az Mpt. 23. § (1) bekezdésének d) pontja alapján történő megszűnése esetén a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult személy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépését az Mpt. 24. §-ának (7) bekezdésében meghatározott időpontig kezdeményezheti. Ha a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat igénylő a visszalépés bejelentését a magánnyugdíjpénztár igazolásával bizonyítja, a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj összegét a Tny. 12. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani, illetőleg módosítani.

A rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

23. §   Az 1997. december 31-ét követő és 1999. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege [Tny. 29. § (6) bekezdése] az I. rokkantsági csoportban havi 14 900 forint, a II. rokkantsági csoportban 14 400 forint, a III. rokkantsági csoportban 13 700 forint.
23. §   Az 1998. december 31-ét követő és 2000. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege [Tny. 29. § (6) bekezdése] az I. rokkantsági csoportban havi 16 700 forint, a II. rokkantsági csoportban 16 130 forint, a III. rokkantsági csoportban 15 350 forint.
23. §   Az 1999. december 31-ét követő és 2001. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege [Tny. 29. § (6) bekezdése] az I. rokkantsági csoportban havi 18 040 forint, a II. rokkantsági csoportban 17 420 forint, a III. rokkantsági csoportban 16 600 forint.
23. §   A 2000. december 31-ét követő, de 2002. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 18 310 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 19 220 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 19 900 forint.
23. §   A 2001. december 31-ét követő, de 2003. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 20 100 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 21 080 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 21 830 forint.
23. §   A 2002. december 31-ét követő, de 2004. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 21 800 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 22 850 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 23 670 forint.
23. §
(1) A 2003. december 31-ét követő, de 2005. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege [Tny. 29. § (6) bekezdés] a III. rokkantsági csoportban havi 23 200 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 24 290 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 25 160 forint.
(2) A rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a 10/A. §-ban foglaltakat is alkalmazni kell.
23. §   A 2004. december 31-ét követő, de 2006. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege [Tny. 29. § (6) bekezdés] a III. rokkantsági csoportban havi 24 700 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 25 850 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 26 800 forint.
23. §   A 2005. december 31-ét követő, de 2007. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege [Tny. 29. § (6) bekezdés] a III. rokkantsági csoportban havi 25 800 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 26 960 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 27 950 forint.
23. §
(1) A 2005. december 31-ét követő, de 2007. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege [Tny. 29. § (6) bekezdés] a III. rokkantsági csoportban havi 25 800 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 26 960 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 27 950 forint.
(1) A 2006. december 31-ét követő, de 2008. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege [Tny. 29. § (6) bekezdés] a III. rokkantsági csoportban havi 26 830 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 28 040 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 29 070 forint.
(1) A 2007. február 14-ét követő, de 2008. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege [Tny. 29. § (6) bekezdés] a III. rokkantsági csoportban havi 27 130 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 28 340 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 29 370 forint.
(1) A 2007. december 31-ét követő, de 2009. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege [Tny. 29. § (6) bekezdés] a III. rokkantsági csoportban havi 28 500 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 29 800 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 30 850 forint.
(1) A 2007. december 31-ét követő, de 2010. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege [Tny. 29. § (6) bekezdés] a III. rokkantsági csoportban havi 28 500 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 29 800 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 30 850 forint.
(1) A 2007. december 31-ét követő, de 2010. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 28 500 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 29 800 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 30 850 forint.
(1) A 2007. december 31-ét követő, de 2011. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 28 500 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 29 800 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 30 850 forint.
(1) A 2007. december 31-ét követő, de 2012. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 28 500 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 29 800 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 30 850 forint.
(2) A rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a 10/A. §-ban foglaltakat is alkalmazni kell.
23/A. §   A Tny. 31. §-a (3) bekezdésének alkalmazásánál az állapotváltozás időpontja az állapotváltozásnak a jogszabályban meghatározott orvosszakértői szervek által megállapított napja, ennek hiányában az orvosi vizsgálat - állapotrosszabbodás esetén azonban legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentésének - napja.
23/A. §   A Tny. 31. §-a (3) bekezdésének alkalmazásánál az állapotváltozás időpontja az állapotváltozásnak a jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerv által megállapított napja, ennek hiányában az orvosi vizsgálat - állapotrosszabbodás esetén azonban legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentésének - napja.
23/A. §   A Tny. 36/D. §-a (4) bekezdésének, illetve 36/G. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál az állapotváltozás időpontja az állapotváltozásnak a jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerv által megállapított napja, ennek hiányában az orvosi vizsgálat - állapotrosszabbodás esetén azonban legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentésének - napja.
23/A. §   A Tny. 36/D. § (5) bekezdésének, illetve 36/G. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál az állapotváltozás időpontja az állapotváltozásnak a jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerv által megállapított napja, ennek hiányában az orvosi vizsgálat - állapotrosszabbodás esetén azonban legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentésének - napja.
23/A. §   A Tny. 36/D. § (5) bekezdésének, illetve 36/G. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál az állapotváltozás időpontja az állapotváltozásnak a rehabilitációs szakértői szerv által megállapított napja, ennek hiányában az orvosi vizsgálat - állapotrosszabbodás esetén azonban legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentésének - napja.
23/A. §   A Tny. 36/D. § (5) bekezdésének, illetve 36/G. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál az állapotváltozás időpontja az állapotváltozásnak a rehabilitációs szakértői szerv szakhatósági állásfoglalásában megállapított napja, ennek hiányában az orvosi vizsgálat - állapotrosszabbodás esetén azonban legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentésének - napja.
23/A. §   A Tny. 36/D. § (5) bekezdésének és 36/G. § (4) bekezdésének alkalmazása során az állapotváltozás időpontja az állapotváltozásnak a rehabilitációs szakértői szerv szakhatósági állásfoglalásában megállapított napja.

A rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnése, a módosítás és a feléledés

24. §
(1) Ha a rokkantsági nyugdíjas az orvosi szakvélemény szerint már nem rokkant, a rokkantsági nyugdíjat az arról szóló határozat keltét követő második hónap első napjától kell megszüntetni. Ha pedig a rokkantsági nyugdíjra jogosultság a nyugdíjasként elért kereset összegére tekintettel szűnik meg [Tny. 30. § (1) bekezdés], a megszüntetésről e tény megállapítását követő hónap első napjától kell gondoskodni.
(1) Ha a felülvizsgálat szerint a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas rehabilitációja javasolt, vagy egészségkárosodása már nem éri el a jogosultsághoz szükséges mértéket, a nyugellátást a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság a megszüntető határozat keltét követő második hónap első napjától szünteti meg, kivéve, ha a nyugdíjas részére ezt megelőző időponttól kezdődően olyan ellátást állapít meg, amelynek jogosultsági feltételei a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra való egyidejű jogosultságot kizárják.
(1) Ha a felülvizsgálat szerint a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas rehabilitációja javasolt, vagy egészségkárosodása már nem éri el a jogosultsághoz szükséges mértéket, a nyugellátást a nyugdíjbiztosítási igazgatóság a megszüntető határozat keltét követő második hónap első napjától szünteti meg, kivéve, ha a nyugdíjas részére ezt megelőző időponttól kezdődően olyan ellátást állapít meg, amelynek jogosultsági feltételei a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra való egyidejű jogosultságot kizárják.
(2) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság új igényként történő elbírálásánál [Tny. 30. § (3) bekezdés] a korábbi nyugdíjazásnál figyelembe vett és a nyugdíjasként szerzett szolgálati időt kell figyelembe venni. Nem szolgálati idő azonban a biztosításban töltött időnek az a tartama, amely alatt a rokkantsági nyugdíjasnak keresete, jövedelme után nyugdíjjárulékot nem kellett fizetnie.
(2) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság új igényként történő elbírálásánál [Tny. 30. § (3) bekezdés] a korábbi nyugdíjazásnál figyelembe vett és a nyugdíjasként szerzett szolgálati időt kell figyelembe venni.
(2) Ha a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a nyugdíjasként elért kereset összegére tekintettel kell megszüntetni, a megszüntetésről e tény megállapítását követő hónap első napjától a nyugdíjfolyósító szerv határozatban intézkedik.
(2) A Tny. 36/D. § (1) bekezdésének, valamint 36/G. § (1) bekezdésének alkalmazása során a hat egymást követő hónap alatt elért kereseteket, jövedelmeket havonta kell - a Tny. 13. § (1) bekezdés a)-b) pontja szerint - a személyi jövedelemadóval és a járulékokkal csökkenteni, majd ezek átlagát kell a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj megszűnésének elbírálásakor figyelembe venni. A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultság nem szűnik meg, ha a folyamatos kereső tevékenység a hat hónapot nem éri el. A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset kilencven százalékának növelése során azokat a rendszeres nyugdíjemeléseket kell figyelembe venni, amelyek a nyugdíjas számára folyósított rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra is vonatkoztak. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó esetében a kereset-vizsgálatot a 85. § (5) bekezdése szerint bejelentett kereseti, jövedelmi adatok alapján kell elvégezni.
(2) A Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontjának és 36/G. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása során a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultság nem szűnik meg, ha hat egymást követő hónap bármelyikében kereső tevékenység folytatása hiányában nem volt figyelembe vehető kereset, jövedelem. Ebben az esetben a hat egymást követő hónap számítása a keresőtevékenység folytatásának hónapjától újra kezdődik. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó esetében a kereset-vizsgálatot a 85. § (5) bekezdése szerint bejelentett kereseti, jövedelmi adatok alapján kell elvégezni.
(3) A nyugdíjasra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése hónapjának első napjától a rokkantsági nyugdíjat a Tny. 30. §-ának (1) bekezdése alapján megszüntetni nem lehet.
(3) Ha a Tny. 36/D. §-ának (2) bekezdése, illetve 36/G. §-ának (2) bekezdése alapján előírt felülvizsgálat a jogosultsági feltételek hiányát állapítja meg, a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat az ellátás folyósítása felfüggesztésének kezdő időpontjától kell megszüntetni.
(3) Ha a Tny. 36/D. §-ának (2) bekezdése, illetve 36/G. §-ának (2) bekezdése alapján előírt felülvizsgálat a jogosultsági feltételek hiányát állapítja meg, a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat az ellátás folyósítása felfüggesztésének kezdő időpontjától kell megszüntetni. Ha a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a kereső tevékenység miatt kell megszüntetni, a megszüntetésről - e tény megállapítását követő hónap első napjától - a nyugdíjfolyósító szerv határozatban intézkedik.
(3) Ha a Tny. 36/D. §-ának (2) bekezdése, illetve 36/G. §-ának (2) bekezdése alapján előírt felülvizsgálat a jogosultsági feltételek hiányát állapítja meg, a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat az ellátás folyósítása felfüggesztésének kezdő időpontjától kell megszüntetni. Ha a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a kereső tevékenység miatt kell megszüntetni, a megszüntetésről - e tény megállapítását követő hónap első napjától - a nyugdíjfolyósító szerv intézkedik.
(4) A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság új igényként történő elbírálásánál a korábbi nyugdíjazásnál figyelembe vett és a nyugdíjasként szerzett szolgálati időt kell figyelembe venni.
(4) A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság új igényként történő elbírálásánál a korábbi nyugdíjazásnál figyelembe vett és az 1997. január 1-jét megelőzően nyugdíjasként szerzett szolgálati időt kell figyelembe venni.
(5) Az irányadó korhatár betöltése után a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a Tny. 36/D. §-a, illetve 36/G. §-a alapján megszüntetni nem lehet.
(6) A Tny. 36/D. §-a (5) bekezdésének, illetve 36/G. §-a (4) bekezdésének alkalmazása során a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj mértékét a Tny. 31. §-ának (3) bekezdése szerint kell megállapítani.
(7) Azoknál a III. csoportba tartozó rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személyeknél, akiknél a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat 2008. január 1-jét megelőző időponttól kezdődően állapították meg, a nyugellátásnak a Tny. 36/D. § (1) bekezdése, valamint 36/G. § (1) bekezdése szerinti, kereső tevékenység miatti megszüntetése során a 2008. december 31-ét követően szerzett kereset, jövedelem vehető figyelembe.
25. §   A Tny. 31. § (3) bekezdés alkalmazásánál a rokkantsági nyugdíj orvosi vizsgálat alapján állapotjavulás miatt történő csökkentéséről az orvosi vizsgálat napját követő második hónap első napjától kell gondoskodni. Ha pedig az orvosi vizsgálat állapotrosszabbodást állapított meg, a felemelt összegű rokkantsági nyugdíjat a vizsgálat napját követő hónap első napjától kell megállapítani.
25. §   A Tny. 31. § (3) bekezdés alkalmazásánál a rokkantsági nyugdíj - orvosi vizsgálat alapján állapotjavulás miatt történő - csökkentéséről (leszállításáról) a 23/A. § (2) bekezdésében meghatározott időpontot követő második hónap első napjától kell intézkedni. Állapotrosszabbodás esetén a felemelt összegű rokkantsági nyugdíjat a 23/A. § (2) bekezdésében említett időpontot követő hónap első napjától kell megállapítani.
25. §   A Tny. 31. § (3) bekezdés alkalmazásánál a rokkantsági nyugdíj - orvosi vizsgálat alapján állapotjavulás miatt történő - csökkentéséről (leszállításáról) a 23/A. §-ban meghatározott időpontot követő második hónap első napjától kell intézkedni. Állapotrosszabbodás esetén a felemelt összegű rokkantsági nyugdíjat a 23/A. §-ban említett időpontot követő hónap első napjától kell megállapítani.
25. §   A Tny. 36/D. §-a (4) bekezdésének, illetve 36/G. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál a rokkantsági nyugdíj - orvosi vizsgálat alapján állapotjavulás miatt történő - csökkentéséről (leszállításáról) a 23/A. §-ban meghatározott időpontot követő második hónap első napjától kell intézkedni. Állapotrosszabbodás esetén a felemelt összegű rokkantsági nyugdíjat a 23/A. §-ban említett időpontot követő hónap első napjától kell megállapítani.
25. §   A Tny. 36/D. § (5) bekezdésének, illetve 36/G. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál a rokkantsági nyugdíj - orvosi vizsgálat alapján állapotjavulás miatt történő - csökkentéséről (leszállításáról) a 23/A. §-ban meghatározott időpontot követő második hónap első napjától kell intézkedni. Állapotrosszabbodás esetén a felemelt összegű rokkantsági nyugdíjat a 23/A. §-ban említett időpontot követő hónap első napjától kell megállapítani.
25. §   A Tny. 36/D. § (5) bekezdésének és 36/G. § (4) bekezdésének alkalmazása során a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj állapotjavulás miatt történő csökkentéséről (leszállításáról) a szakhatósági állásfoglalás kiadásának napját követő második hónap első napjától kell intézkedni. Állapotrosszabbodás esetén - az igényérvényesítésre vonatkozó határidő figyelembevételével - a felemelt összegű rokkantsági nyugdíjat az állapotváltozás időpontját követő hónap első napjától kell megállapítani.
26. §   A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultságnál a Tny. 33. § (2) bekezdésben biztosított kedvezményt az azbesztózisból eredő ötven százalékos mértékű munkaképesség-csökkenés esetén is alkalmazni kell [1997. évi LXXXIII. törvény 59. § (3) bekezdés].
27. §
(1) A baleseti rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál [Tny. 34. § (1) bekezdés] a kötelező egészségbiztosítás szolgáltatásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 59. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kereseteket a Tny. 13. § (1) bekezdése alapján a személyi jövedelemadónak ezen összegekre képzett összegével csökkenteni kell.
(1) A baleseti rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál [Tny. 34. § (1) bekezdés] a kötelező egészségbiztosítás szolgáltatásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 59. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kereseteket a Tny. 13. § (1) bekezdése alapján csökkenteni kell.
(2) A Tbj. 5. § (1) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott személy baleseti rokkantsági nyugdíját az ellátás megállapítása napját megelőző naptári hónapban érvényes minimálbér alapján kell megállapítani.
28. §   Az 1997. december 31-ét követő és 1999. január 1-je előtti időponttól a Tny. 34. §-a szerinti baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege az I. rokkantsági csoportban havi 15 000 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 14 500 forint, a III. rokkantsági csoportban havi 13 800 forint.
28. §   Az 1998. december 31-ét követő és 2000. január 1-je előtti időponttól a Tny. 34. §-a szerinti baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege az I. rokkantsági csoportban havi 16 800 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 16 240 forint, a III. rokkantsági csoportban havi 15 460 forint.
28. §   Az 1999. december 31-ét követő és 2001. január 1-je előtti időponttól a Tny. 34. §-a szerinti baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege az I. rokkantsági csoportban havi 18 150 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 17 540 forint, a III. rokkantsági csoportban havi 16 700 forint.
28. §   A 2000. december 31-ét követő, de 2002. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 18 420 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 19 350 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 20 020 forint.
28. §   A 2001. december 31-ét követő, de 2003. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 20 210 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 21 230 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 21 960 forint.
28. §   A 2002. december 31-ét követő, de 2004. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 21 910 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 23 010 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 23 810 forint.
28. §
(1) A 2003. december 31-ét követő, de 2005. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 23 290 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 24 460 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 25 310 forint.
(2) A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a 10/A. §-ban foglaltakat is alkalmazni kell.
28. §   A 2004. december 31-ét követő, de 2006. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 24 800 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 26 050 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 26 950 forint.
28. §   A 2005. december 31-ét követő, de 2007. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 25 870 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 27 170 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 28 110 forint.
28. §
(1) A 2005. december 31-ét követő, de 2007. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 25 870 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 27 170 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 28 110 forint.
(1) A 2006. december 31-ét követő, de 2008. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 26 900 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 28 260 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 29 230 forint.
(1) A 2007. február 14-ét követő, de 2008. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 27 200 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 28 560 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 29 530 forint.
(1) A 2007. december 31-ét követő, de 2009. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 28 600 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 30 000 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 31 000 forint.
(1) A 2007. december 31-ét követő, de 2010. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 28 600 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 30 000 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 31 000 forint.
(1) A 2007. december 31-ét követő, de 2011. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 28 600 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 30 000 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 31 000 forint.
(1) A 2007. december 31-ét követő, de 2012. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 28 600 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 30 000 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 31 000 forint.
(2) A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a 10/A. §-ban foglaltakat is alkalmazni kell.
28/A. §   A Tny. 35. § (3) bekezdésének és a Tny. 36. § (2) bekezdésének alkalmazásánál az első ízben megállapított baleseti rokkantsági nyugdíj alapulvételével kell az emeléseket, kiegészítéseket a módosított (feléledt), illetőleg a kedvezőbb átlagkereset alapján megállapított baleseti rokkantsági nyugdíjhoz hozzáadni.
28/A. §
(1) Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjat a Tny. 36. § (2) bekezdés alkalmazásával kell újból megállapítani, a korábbi és az újabb üzemi balesetre irányadó átlagkeresetek meghatározásánál a figyelembe vehető keresetet, jövedelmet az újbóli megállapítás időpontjában hatályos rendelkezések (Tny. 13., 17., 22. §-ok) szerint kell meghatározni. Az így meghatározott kedvezőbb átlagkeresetből megállapított baleseti rokkantsági nyugdíjhoz az emelés az újabb megállapítás időpontjától jár.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásával kell a baleseti járadékot is az újabb üzemi baleset esetén megállapítani.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásával kell a baleseti járadékot is az újabb üzemi baleset esetén megállapítani. A baleseti járadék újabb üzemi baleset alapján történő megállapításánál - ha az kedvezőbb - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 36/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával kell az összeget meghatározni.
28/B. §   Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a rehabilitációs járadékra a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Az 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő

29. §
(1) Szolgálati időnek számít a munkaviszony, a közszolgálati jogviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a szolgálati viszony, a szakmunkástanuló viszony alapján, valamint a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulóként, a bedolgozóként, a megbízás alapján, a választott tisztségviselőként, a vállalkozás jellegű jogviszonyban, egyéni vagy társas vállalkozóként, az alkalmi fizikai munkát végzőként, az ösztöndíjas aspiránsként és ösztöndíjas doktorjelöltként, továbbá a szövetkezeti tagként - ipari és mezőgazdasági szövetkezeti tagként - biztosításban töltött idő, valamint az az idő, amelyre nézve az igénylő szolgálati idő megszerzésére megállapodást kötött, és az erre előírt mértékű járulékot megfizette.
(2) Szolgálati időnek számít a katonai szolgálatban és polgári szolgálatban eltöltött idő.
(3) Ha e rendelet másként nem rendelkezik, szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a biztosításban töltött időnek a harminc napot meghaladó azt a tartalmát, amely alatt
a) a biztosított munkabérben (díjazásban) nem részesült;
b) a biztosítása szünetelt.
(4) Szolgálati időként kell figyelembe venni a szakérettségire előkészítő tanfolyamon, a kiemelt minősítésű szakérettségis kollégiumban töltött időt - a kapott ösztöndíjra tekintet nélkül - akkor is, ha az akkor hatályos rendelkezésekkel ellentétben a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát erre az időszakra megszüntette.
(5) A fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartama szolgálati időnek számít, ha
a) a biztosítottat háromévesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizenkettő évesnél - fiatalabb gyermek gondozása vagy tízévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg;
b) a biztosított a szabadságot 1992. március 1-jét megelőzően azért kapta, hogy tartós külföldi szolgálatot teljesítő nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött, külföldön munkát vállaló, illetőleg külföldi ösztöndíjas tanulmányúton részt vevő házastársával külföldön tartózkodjék, feltéve, hogy erre az időre a nyugdíjjárulékot megfizette;
c) a biztosított a fizetés nélküli szabadságot közeli hozzátartozója otthoni ápolása, illetőleg gondozása vagy saját lakás magánerőből történő építése céljából kapta, feltéve, hogy erre az időre a nyugdíjjárulékot megfizette, szolgálati idő azonban legfeljebb 1992. december 31-ig vehető figyelembe.
(6) Szolgálati időnek számít az az idő, amely alatt a biztosított javító-nevelő munkát vagy szigorított javító-nevelő munkát végzett.
(7) Szolgálati időként kell figyelembe venni a nevelőjelöltnek 1962. június 30-a előtt oktatási-nevelési intézményben eltöltött idejét (gyakorlóévet). Nevelőjelölt az óvónőjelölt, a tanítójelölt, az általános iskolai és középiskolai tanárjelölt. Gyakorlóév címén a ténylegesen letöltött időtartamot, de legfeljebb 14 hónapot lehet szolgálati időnek tekinteni.
(8) Szolgálati időnek számít az az idő, amely alatt
a) a biztosított szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője volt;
b) a kisiparos, a magánkereskedő, az egyéni vállalkozó, a gazdasági munkaközösségi tag segítő családtagja, a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője közeli hozzátartozója, a gazdasági társaság tagjának segítő családtagja biztosított volt, feltéve, hogy erre az időre utána járulékot fizettek.
(9) Ha a kisszövetkezet tagja az adott naptári évre előírt legmagasabb járulékalapnak megfelelő nyugdíjjárulékot megfizette, a naptári év hátralévő tartama munkavégzés nélkül is szolgálati időnek számít, feltéve, ha tagsága ez idő alatt is fennállt.
(10) Az anya ténylegesen megszerzett szolgálati idejét - az egyszeres számításra tekintet nélkül - annyiszor 365 nappal növelni kell, ahány gyermeke született 1968. január 1-je előtt. Amennyiben az 1968. január 1-je előtt született gyermeke (gyermekei) tartósan betegnek, illetve fogyatékosnak minősültek (minősülnek), a növelés gyermekenként 550 naptári nap. Az 550 napi növelésre az az anya jogosult, akinek a gyermeke a 18. életévét megelőző időponttól tartósan beteg vagy fogyatékos (volt). A tartós betegséget, illetőleg a fogyatékosságot a családi pótlékról szóló jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával orvosi igazolással kell bizonyítani.
30. §
(1) Ipari szövetkezet bedolgozó tagjaként 1968. június 1-je előtt eltöltött idő akkor vehető szolgálati időként figyelembe, ha a bedolgozó keresete a havi 220 forintot meghaladta, illetőleg a napi 9 forintot elérte.
(2) A bedolgozói jogviszonyban eltöltött időt egykori okirati bizonyíték alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni.
31. §   A rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízásos jogviszony alapján biztosítottként munkában töltött időt legkorábban 1963. június 1-jétől lehet - egykori okirati bizonyíték alapján - szolgálati időként figyelembe venni.
32. §
(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni
a) a táppénz (betegszabadság idejére folyósított juttatás), a baleseti táppénz, illetőleg a kártalanítási segély, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyógykezelési járadék, az ideiglenes rokkantsági nyugdíj és az időleges rokkantsági járadék folyósításának,
b) a szülési szabadságnak, és
c) a gyermekgondozási díj, illetve a gyermekgondozási segély folyósításának
időtartamát.
(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a szolgálati idő alatt vagy az ezt követő harminc napon belül kezdődött kórházi ápolás idejét is. A biztosítás megszűnését, illetőleg az egyéb címen szerzett szolgálati időt követő kórházi ápolás alapján összesen egy évet - gümőkóros megbetegedés esetén két évet - lehet szolgálati időként figyelembe venni.
(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a mezőgazdasági szövetkezet tagjának, a mezőgazdasági szakcsoport tagjának, az egyéni gazdálkodónak, a kisiparosnak, a magánkereskedőnek, az egyéni vállalkozónak, az ügyvédi, jogtanácsosi, gazdasági munkaközösség, az ipari szakcsoport tagjának, a munkaviszonyban nem álló előadóművésznek, illetőleg kisiparos, a magánkereskedő, az egyéni vállalkozó, a gazdasági munkaközösségi tag és a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője házastársának
a) szülése esetén a szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig,
b) halála esetén a hónap első napjától az elhalálozás napjáig eltelt időt,
ha ezt megelőző naptári hónapban szolgálati időt szerzett, illetőleg ezt megelőzően társadalombiztosítási járulékot fizetett vagy a házastárs után társadalombiztosítási járulékot fizettek.
(4) Szolgálati időként kell figyelembe venni az átképzési támogatás, a munkanélküli segély és az átmeneti munkanélküli járadék folyósításának idejét, továbbá azt az időt, amely alatt a nyugdíjigénylő ápolási díjban részesült, illetőleg gyermeknevelési támogatást kapott, feltéve, hogy a díj vagy támogatás után nyugdíjjárulékot fizetett. 1991. március 1-jétől szolgálati időnek számít a munkanélküli járadék, a képzési támogatás és pályakezdők munkanélküli segélye folyósításának ideje, valamint az az időtartam is, amelyre a Szolidaritási Alapból, illetőleg a Munkaerőpiaci Alapból nyugdíjjárulékot fizettek.
(4) Szolgálati időként kell figyelembe venni az átképzési támogatás, a munkanélküli segély és az átmeneti munkanélküli járadék folyósításának idejét, továbbá azt az időt, amely alatt a nyugdíjigénylő ápolási díjban részesült, illetőleg gyermeknevelési támogatást kapott, feltéve, hogy a díj vagy támogatás után nyugdíjjárulékot fizetett. 1991. március 1-jétől szolgálati időnek számít a munkanélküli járadék, a képzési támogatás és pályakezdők munkanélküli segélye folyósításának ideje, valamint az az időtartam is, amelyre a Szolidaritási Alapból, illetőleg a Munkaerőpiaci Alapból nyugdíjjárulékot fizettek. Az ápolási díj folyósításának 1993. január 1. és február 28. közötti tartamát járulékfizetésre tekintet nélkül szolgálati időként kell figyelembe venni.
(5) Az egységes anyasági segélyben részesült nőnél szülési szabadság címén
a) 1962. december 24-e előtti szülés esetén nyolcvannégy napot,
b) 1962. december 23-át követő szülés esetén száznegyven napot
kell figyelembe venni.
(6) A munkaterápiás intézetben kezelt alkoholistának ezt az idejét szolgálati időként kell figyelembe venni, ha intézeti kezelésének a kezdetekor biztosított volt.
33. §   A gépjárművezető-képző munkaközösség tagjaként eltöltött időt legkorábban 1975. július 1-jétől lehet szolgálati időként figyelembe venni. Az 1988. december 31-ét követően eltöltött időnek az a tartama szolgálati idő, amelyre a gépjárművezető-képző munkaközösség tagja a reá irányadó járulékfizetési kötelezettségnek eleget tett.
34. §   Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amelyre a munkaviszonyban nem álló előadóművész 1975. június 30-a után társadalombiztosítási járulékot fizetett.
35. §
(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparosként, a magánkereskedőként és egyéni vállalkozóként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a kisiparos, a magánkereskedő, illetőleg az egyéni vállalkozó nyugdíjjárulékot, 1975. július 1-jétől 1988. december 31-ig társadalombiztosítási járulékot, 1996. január 1-jétől nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetett.
(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparosként, magánkereskedőként kötelező biztosításban, valamint az egyéni vállalkozóként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a kisiparos 1962. január 1-jétől, illetve a magánkereskedő 1970. január 1-jétől az előírt nyugdíjjárulékot, 1975. július 1-jétől 1988. december 31-ig a társadalombiztosítási járulékot, 1989. január 1-jétől 1991. március 31-ig a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot, illetőleg az egyéni vállalkozó 1991. április 1-jétől 1995. december 31-ig a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot, 1996. január 1-jétől kezdődően pedig a nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizette.
(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a gazdasági munkaközösség, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport (a továbbiakban: ipari szakcsoport) tagjaként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a társadalombiztosítási járulék, 1996. január 1-jétől a nyugdíjbiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék fizetése megtörtént.
(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a gazdasági munkaközösség, az ipari szakcsoport tagjaként, továbbá gazdasági társaság tagjaként 1988. december 31-ét követően eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag nyugdíjjárulékot és amelyre utána társadalombiztosítási járulékot, 1996. január 1-jétől nyugdíjbiztosítási járulékot fizettek.
(4) A Tny. 38. §-a (2) bekezdésének alkalmazása esetében a havi átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, mintha a szolgálati idő figyelembevételét nem kellene korlátozni. Ez vonatkozik az egyéni vállalkozó havi átlagkeresetének meghatározására is.
36. §   Szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparos, a magánkereskedő, az egyéni vállalkozó, a gazdasági munkaközösség tagja és a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője házastársának, továbbá 1988. december 31-ét követően a gazdasági társaság természetes személy tagja házastársának azt az idejét, amelyre utána társadalombiztosítási járulékot fizettek.
37. §
(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időtartamot, amelynek utólagos járulékfizetés mellett történő beszámítását a mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában részt vett családtagja, a mezőgazdasági szakcsoport tagja, az egyéni gazdálkodó, a szakszövetkezet tagja, illetőleg a kisiparosnak, a magánkereskedőnek, az egyéni vállalkozónak a házastársa 1992. március 1-jét megelőzően a lakóhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervtől kérte, és az előírt társadalombiztosítási járulékot legkésőbb 1992. december 31-ig megfizette.
(2) Ha a szolgálati idő (1) bekezdés szerinti utólagos beszámításának feltételei több jogcímen is fennállnak, összesen legfeljebb öt év számítható be.
38. §   A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni
a) a fegyveres erők és a fegyveres testületek, valamint a honvédség (folyamőrség) sorozott állományú tagja első tényleges és tartalékos szolgálatának az idejét,
b) a honvédelmi munkaszolgálatban, továbbá a hadifogságban töltött időt,
c) a deportálásban töltött időt.
39. §   A szolgálati időként figyelembe kell venni a 38. §-ban említett szervek hivatásos vagy továbbszolgáló állományában töltött időt, ha a szolgálat nem nyugállományba helyezéssel szűnt meg, kivéve, ha rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg, és azt megszüntették.
39. §   A szolgálati időként figyelembe kell venni a 38. §-ban említett szervek hivatásos vagy továbbszolgáló állományában töltött időt.
40. §
(1) A mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezetnél (a továbbiakban: termelőszövetkezet) 1967. január 1-je előtt fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít
a) az első belépés teljes naptári éve,
b) minden további teljes naptári év, ha a tagság egész éven át fennállott és a tag közös munkával legalább százhúsz, nő nyolcvan munkaegységet teljesített,
c) naptári évből annyiszor harminc nap, ahányszor a tag közös munkával tíz, nő hét munkaegységet teljesített, ha a tagság egész éven át fennállott,
d) a tagsági időnek annyiszor harminc napja, ahányszor a tag közös munkával tíz, nő hét munkaegységet teljesített, de legfeljebb a tagsági idő naptári tartama, ha a tagság az egész naptári éven át nem állott fenn.
(2) A termelőszövetkezeti tag 1967. január 1-je előtti szolgálati idejének a számításánál fél munkaegységet kell figyelembe venni minden olyan munkanap után, amelynek során
a) keresőképtelensége, terhessége vagy szülése, továbbá katonai szolgálata vagy tanfolyamon részvétele miatt közös munkát nem végzett,
b) munkaviszonyban állott vagy ipari szövetkezet tagja volt.
(3) A termelőszövetkezeti tag 1966. december 31-ét követő szolgálati idejének számításánál közös munkával teljesített munkanapként
a) a személyesen teljesített munkanapokat, és
b) meghatározott terület családi vagy egyéni művelése címén a terület megműveléséhez szükséges - munkanapokban kifejezett - munkaráfordításnak a mezőgazdasági szövetkezet vezetősége által megállapított hányadát
kell figyelembe venni.
(4) Munkanapokon legkésőbb 1992. december 31-ig tízórás munkanapot kell érteni. Minden olyan munkamennyiséget, amelynek mérése nem munkanappal történt, munkanapokra kellett átszámítani.
(5) Munkanapnak számít az a nap is, melyen a mezőgazdasági szövetkezeti tag szerződéses üzemeltetésű üzlet (egység) vezetőjeként az üzletet (egységet) üzemeltette, valamint amelyet a mezőgazdasági szövetkezet a tagjával kötött külön megállapodás alapján közös munkavégzés címén munkanapként köteles volt nyilvántartásba venni.
(6) Munkanapnak számít - a heti pihenőnapok kivételével - az a nap is, amelyen a mezőgazdasági szövetkezeti tag
a) betegségi segélyben, táppénzben, baleseti táppénzben részesült, illetőleg betegszabadságon volt;
b) kórházi ápolás alatt állott;
c) szülési szabadságon volt;
d) gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben részesült;
e) háromévesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy tízévesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása miatt a munka végzése alól mentesítést kapott;
f) katonai szolgálatot teljesített;
g) népi ülnöki tennivalókat végzett;
h) a szövetkezet hozzájárulásával közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanult vagy egésznapos tanfolyamon (iskolán, edzőtáborban stb.) vett részt;
i) jogszabályban biztosított vagy a vezetőség által engedélyezett tanulmányi szabadságon volt, vagy munkavégzés nélkül a mezőgazdasági szövetkezettől díjazásban részesült.
j) illetőleg tagságának fennállása alatt munkaviszonyban állt vagy egyéb jogcímen is biztosított volt, továbbá e jogviszonyok alapján táppénzben (baleseti táppénzben) részesült.
(7) Termelőszövetkezetnél 1966. december 31-e után fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít
a) a teljes naptári év, ha a tagság egész éven át fennállott, és a tag közös munkával százötven, nő száz munkanapot teljesített;
b) a naptári évből annyiszor harminc nap, ahányszor a tag közös munkával tizenhárom, nő nyolc munkanapot teljesített, ha a tagság egész éven át fennállott,
c) a tagsági időnek annyiszor harminc napja, ahányszor a tag közös munkával tizenhárom, nő nyolc munkanapot teljesített, de legfeljebb a tagsági idő tartama, ha a tagság naptári éven át nem állott fenn.
(8) Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a termelőszövetkezeti tagként eltöltött azt az időt, amely alatt a tag 1960. szeptember 30-a után öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesült.
(9) 1992. február 29-ét követően szolgálati időként kell figyelembe venni a szövetkezeti tagként biztosításban töltött időt.
41. §   A mezőgazdasági szövetkezeti tag közös munkában részt vevő családtagja szolgálati idejének a számításánál a 40. § (4) bekezdését kell alkalmazni arra az időtartamra, amely alatt a családtag biztosítása munkamegállapodás alapján fennállott.
42. §
(1) A mezőgazdasági szakszövetkezetnél (a továbbiakban: szakszövetkezet) 1970. december 31-e után fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít
a) a teljes naptári év, ha a tagság egész éven át fennállott, és a tag közös munkával százötven, nő száz munkanapot teljesített;
b) a naptári évből annyiszor harminc nap, ahányszor a tag közös munkával tizenhárom, nő nyolc munkanapot teljesített, ha a tagság egész éven át fennállott,
c) a tagsági időnek annyiszor harminc napja, ahányszor a tag közös munkával tizenhárom, nő nyolc munkanapot teljesített, de legfeljebb a tagsági idő naptári tartama, ha a tagság az egész naptári éven át nem állott fenn.
(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni az 1983. január 1-jétől társadalombiztosítási járulékot fizető mezőgazdasági szövetkezeti tagnak azt az idejét, amely alatt
a) növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetett;
b) keresőképtelenséget okozó betegsége, balesete, szülése miatt a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól mentesült;
c) 1973. január 1-je előtt havi 85,50 forint járulékot fizetett, ha 1973. január 1-jétől növelt összegű járulék fizetésére vállalt kötelezettséget.
(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezet tagja 1982. december 31-ig növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetett, ha ezt követően mezőgazdasági szövetkezeti tagként legalább egy teljes naptári év szolgálati időt szerzett.
(4) Szolgálati időként kell figyelembe venni a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagságnak azt a tartamát, amely alatt a szakszövetkezet tagja növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetett.
(5) Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a szakszövetkezeti tagként eltöltött azt az időt, amely alatt
a) a tag öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesült, vagy
b) a tagot 1975. július 1-je előtt a kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítás alól mentesítették.
43. §
(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni
a) azt az időt, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag 1982. december 31-ét követően társadalombiztosítási járulékot fizetett, vagy
b) a foglalkoztatási kötelezettség szünetelésének idejét, ha a mezőgazdasági szövetkezet és a tag írásbeli megállapodása szerint a szünetelésre a tag közeli hozzátartozójának otthoni ápolása, gondozása vagy saját lakás magánerőből történő építése céljából került sor, és a tag erre az időre a nyugdíjjárulékot megfizette, szolgálati idő legfeljebb azonban 1992. december 31-ig vehető figyelembe.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett időtartam naptári napjait a tag átlagkeresetének kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni, ha a foglalkoztatási kötelezettség szünetelésének időtartamára munkanap-jóváírás nem történt.
44. §
(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni a közös gazdaságban családtagként végzett munkával eltöltött azokat a naptári éveket is, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet tagjának az 1975. július 1-je előtt előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határozattal az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) nyugdíjévnek ismert el.
(2) A mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában munka-megállapodás nélkül részt vevő családtagjánál szolgálati időként a biztosításban töltött napokat lehet figyelembe venni.
45. §
(1) A szakszövetkezeti tag szolgálati idejének a számításánál alapul szolgáló munkanapok figyelembevételére a 42. § rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a naptári évnek azt a részét, amely alatt a tag egyéb jogviszony alapján is biztosított volt, vagy társadalombiztosítási járulékot fizetett, illetőleg utána társadalombiztosítási járulékot fizettek, nem szakszövetkezeti tagság alapján szerzett szolgálati időként kell számításba venni.
(2) Szolgálati időnek számít a szakszövetkezeti tagságnak az az ideje, amelyre a tag a havi 1200 forint társadalombiztosítási járulék és a havi 200 forint szakszövetkezeti járulék közötti különbözetet megfizette.
46. §
(1) Szakszövetkezet vagy jogelődje tagjaként 1971. január 1-je előtt eltöltött azok a naptári évek számítanak szolgálati időnek, amelyeket a tag 1973. december 31-ig előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határozattal az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) nyugdíjévnek ismerte el.
(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a volt szakszövetkezeti tag tagsági idejéből azt az időszakot, amelyet a 70/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet 14. §-ában foglaltak szerint elismertek.
47. §
(1) A mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszony megszűnését követő betegségi, illetőleg szülési segélyezés időtartamát szolgálati idő szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ezalatt a tagsági viszony fennállott volna.
(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tagok szolgálati idejének a számítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell arra a tagra is, aki mezőgazdasági szövetkezetben javító-nevelő munkát végzett.
48. §   Szolgálati időként kell figyelembe venni a mezőgazdasági szakcsoport tagjaként, illetőleg az egyéni gazdálkodóként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag, az egyéni gazdálkodó társadalombiztosítási járulékot fizetett.
49. §
(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni az egyházi személynek, illetőleg a szerzetesrendi tagnak e minőségben, valamint a diakonissza nővérek és a Szociális Misszió Társulat nővéreinek ilyen minőségben munkában eltöltött idejét.
(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személynek ilyen minőségében munkában eltöltött idejét.
(2) Az egyházi személyként és a szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati időt az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján lehet figyelembe venni.
(2) Egyházi szolgálati viszonyban szerzett szolgálati időt a bevett egyház által kiállított igazolás alapján lehet figyelembe venni.
50. §   A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személynek ebben a minőségben eltöltött idejét szolgálati időként kell figyelembe venni.
51. §
(1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a magyar állampolgár 1967. december 31-e előtti időben fennállott külföldi munkavállalásának a tartamát, ha
a) a munkavállalást az erre feljogosított szerv engedélyezte;
b) a munkavállalásra államközi egyezmény, illetőleg magyar külkereskedelmi szervek által kötött egyezmény végrehajtásaként került sor, és
c) az állampolgár külföldi munkavállalását megelőzően Magyarországon munkaviszonyban állott.
(2) Az 1967. december 31-e után fennállott külföldi munkavállalás tartamát szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a magyar állampolgár
a) a munkavállalásra 1989. október 25-e előtt az erre feljogosított szervtől engedélyt kapott, és
b) az előírt nyugdíjjárulékot (társadalombiztosítási járulékot) megfizette.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell arra a magyar állampolgárra is, aki külföldön - a közép- és felsőfokú oktatás keretében folytatott tanulmányokat kivéve - olyan tevékenységet folytatott, amelyre
a) államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből,
b) külföldi szervnél - magánkezdeményezésre - pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült.
(4) Ha a magyar állampolgár 1992. február 29-ét követően vállal külföldön munkát, illetőleg lesz ösztöndíjas, szolgálati időt megállapodás alapján szerezhet.
(5) Az előadóművész 1975. június 30-a után fennállott külföldi munkavállalásának a tartamát szolgálati időként kell figyelembe venni akkor, ha
a) a munkavállalásra 1989. október 25-e előtt az erre feljogosított szerv engedélye alapján vagy magyar impresszáló szerv közreműködésével került sor,
b) a munkavállalás tartama egyhuzamban harminc napnál hosszabb, és
c) az előírt nyugdíjjárulékot (társadalombiztosítási járulékot) megfizette.
(6) A (2)-(4) bekezdések szerint kell szolgálati időnek számításba venni az olyan országban fennállott munkavállalás idejét, amely a Magyarországgal kötött szociálpolitikai egyezmény alapján szolgálati időként nem vehető figyelembe.
52. §
(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni:
a) a magángyakorlatot folytató és az 1954. május 1-je előtt ügyvédi munkaközösségben működő ügyvédnek kamarai tagként eltöltött azt az idejét, amelyre nyugdíjjárulékot fizetett;
b) az ügyvédi munkaközösség tagjaként 1954. április 30-a és 1983. december 31-e között eltöltött időt;
c) az 1983. december 31-e után ügyvédi munkaközösség tagjaként eltöltött azt az időt, amelyre a tag társadalombiztosítási járulékot fizetett.
(2) Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni az ügyvédi munkaközösségi tagság 1984. január 1-je előtti harminc napot meghaladó azt a tartamát, amely alatt az ügyvéd neki felróható okból működést nem fejtett ki.
(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a jogtanácsosi munkaközösség tagjaként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag társadalombiztosítási járulékot fizetett.
(4) Szolgálati időként kell figyelembe venni az ügyvédi és jogtanácsosi munkaközösség tagjaként 1988. december 31-e után, továbbá az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, valamint a szabadalmi ügyvivői társaság tagjaként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a járulékot megfizették.
(5) Szolgálati időként kell figyelembe venni a közjegyzőként 1991. december 31-ét követően eltöltött időszaknak azt a tartamát, amelyre a közjegyző társadalombiztosítási járulékot fizetett.
(6) Szolgálati időként kell figyelembe venni az önálló bírósági végrehajtóként 1995. március 31-ét követően eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre az önálló bírósági végrehajtó társadalombiztosítási járulékot fizetett.
53. §   A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időt a Tny. 41. § (5) bekezdésben említett honosítás, illetőleg beszámítás igazolása nélkül is figyelembe kell venni, ha a hallgató
a) magyar ösztöndíjasként, vagy
b) az illetékes magyar hatóság engedélyével államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből, külföldi szervnél - magánkezdeményezésre - pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült, és így végezte tanulmányait.
53. §   A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időt a Tny. 41. § (5) bekezdésben említett elismerés, illetőleg beszámítás igazolása nélkül is figyelembe kell venni, ha a hallgató
a) magyar ösztöndíjasként, vagy
b) az illetékes magyar hatóság engedélyével államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből, külföldi szervnél - magánkezdeményezésre - pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült, és így végezte tanulmányait.
53. §   A külföldi felsőoktatási intézményben nappali képzésben (nappali tagozaton) folytatott tanulmányi időt a Tny. 41. § (5) bekezdésben említett elismerés, illetőleg beszámítás igazolása nélkül is figyelembe kell venni, ha a hallgató
a) magyar ösztöndíjasként, vagy
b) az illetékes magyar hatóság engedélyével államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből, külföldi szervnél - magánkezdeményezésre - pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült, és így végezte tanulmányait.
54. §   1996. december 31-ét követően és 1997. december 13-át megelőzően szolgálati időnek számít a szerzői jogvédelem alá tartozó személyes alkotó tevékenység, előadóművészi tevékenység ideje, ha a mű, illetőleg az előadás felhasználására szerződést kötöttek, és ennek alapján a szerző, előadóművész díjazásban részesül, kivéve, ha a díjazás
a) nyilvánosságra hozott irodalmi, kulturális, tudományos és ismeretterjesztő mű, műfordítás,
b) nyilvánosan tartott ismeretterjesztő, kulturális vagy tudományos előadás - ha a díj kifizetője költségvetési szerv vagy intézmény irodalmi, kulturális vagy tudományos tevékenységet végző egyesület, közalapítvány, közhasznú társaság, amelynek fő tevékenysége a fent említett szerzői jogi védelem alá tartozó művek és előadások felhasználása,
c) irodalmi mű, színmű, zenés színmű, táncjáték vagy némajáték, zenemű szöveggel vagy anélkül,
d) rádió- vagy televíziójáték, filmalkotás,
e) képzőművészeti alkotás vagy azok terve, valamint az alkotás restaurálása (festészet, szobrászat, érmészet, képgrafika, alkalmazott grafika, könyvművészet, videoművészet, multimédia, látványtervezés, intermédia és művészeti kommunikáció),
f) iparművészeti alkotás vagy azok terve, valamint az alkotás restaurálása (belsőépítészet és bútortervezés, textilművészet, öltözködéskultúra, bőrművészet, kerámia, porcelánművészet, üvegművészet, ötvösség, fémművesség, színházi és film kosztüm- és díszlettervezés, látványtervezés, ipari formatervezés, papírművészet, animáció, rajzfilm, alkalmazott grafika),
g) fotóművészeti alkotás
megjelenéséből vagy előadásából származik.
55. §
(1) Az 54. §-ban említett szolgálati idő szempontjából elismerhető tevékenységnek tekinthető a szerzői jogról szóló jogszabályok szerint szerzői jogi védelem alá tartozó művek közül az 54. § a), c), d), e), f), g) pontjaiban nem említett művek [így különösen a számítógépi programalkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk (szoftver), építészeti alkotások, épületegyüttesek, illetőleg városépítészeti együttesek tervei] létrehozása, valamint az 54. § b) pontjában és e § (4) bekezdésében meghatározott kivételek közé nem tartozó előadások megtartása.
(2) Az 54. § alkalmazásánál
a) a szerzői jogi védelem alá eső személyes alkotótevékenység esetében az 1996. december 31-e utáni időpontban kötött felhasználási szerződés alapján kifizetett, nyugdíjjárulék-alapot képező cím minden 3300 forintja után - a töredék maradványösszeg figyelmen kívül hagyásával - egy naptári napot, de naptári évenként - függetlenül a felhasználási szerződések számától - legfeljebb 365 napot,
b) az 54. § b) pontja szerinti az (1) bekezdés hatálya alá eső előadások esetében - ha az előadás megtartására 1996. december 31-e utáni időpontban kötöttek szerződést - előadásonként egy napot, de naptári évenként legfeljebb 365 napot
kell szolgálati időként figyelembe venni.
(3) Az 54. § a) pontjában meghatározott mű akkor tekintendő nyilvánosságra hozottnak, ha
a) felhasználására a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 26-28. és 30. §-a, valamint a végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 21. §-a alapján felhasználási szerződést kötöttek, és
b) a mű bármilyen hordozón rögzített példánya a felhasználónál rendelkezésre áll, és a Szerzői Jogvédő Hivatalnál történt nyilvántartásba vétellel vagy más módon bizonyítható, hogy a mű a felhasználás megkezdésekor már létezett, valamint
c) a mű felhasználási szerződés szerinti rendes felhasználása ténylegesen megtörtént, és ennek alapján a művet legalább 500 példányban kiadták, vagy legalább 10 példányban közkönyvtárban a mű bárki számára hozzáférhetővé vált.
(4) Az előadás akkor tekintendő nyilvánosan tartottnak, ha
a) az előadás megtartására és/vagy az Szjt. 49. § (1)-(2) bekezdés szerinti, az előadás megtartását követő további felhasználására az Szjt. 26-28. § megfelelő alkalmazásával az 54. § b) pontjában felsorolt szervezetekkel írásban felhasználási szerződést kötöttek, és
b) az előadás szerződés szerinti rendes felhasználása ténylegesen megtörtént, és ennek alapján az előadás bárki számára hozzáférhetővé vált.
55/A. §   A Tny. 38. §-a (2) bekezdés alkalmazásánál csak a nyugdíjbiztosítási, illetőleg a nyugdíjjárulék tartozást kell figyelembe venni azzal, hogy az 1000 forintot meghaladó behajthatatlan tartozás törlése nem tekinthető a tartozás megfizetésének. A nyugdíjbiztosítási, illetve a nyugdíjjárulék után felszámított késedelmi pótlék, a bírságok és az egyéb tartozások a szolgálati idő szempontjából nem minősülnek tartozásnak.
55/A. §
(1) A Tny. 38. § (2) bekezdésének alkalmazásánál az állami adóhatóság által közölt nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék tartozást kell figyelembe venni. A nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék után felszámított késedelmi pótlék, a bírságok, az egyéb tartozások, továbbá az elévült, illetőleg a behajthatatlanság miatt törölt járuléktartozások a szolgálati idő számítása szempontjából nem minősülnek tartozásnak.
(1) A Tny. 38. § (2) bekezdésének alkalmazásánál az állami adóhatóság által közölt nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék tartozást kell figyelembe venni. A nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék után felszámított késedelmi pótlék, a bírságok, az egyéb tartozások a szolgálati idő számítása szempontjából nem minősülnek tartozásnak.
(2) Amennyiben a nyugdíjbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék tartozás összegének a Tny. 38. § (2) bekezdése szerinti közlésére nem került sor, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a nyugellátási igény elbírálásakor rendelkezésre álló adatok alapján állapítja meg a szolgálati idő tartamát. A Tny. 38. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott személyek nyugellátásának megállapításáról a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv értesíti az illetékes állami adóhatóságot. Ha az illetékes állami adóhatóság a járulékbevallást követően nyugdíjbiztosítási, nyugdíjjárulék tartozást állapít meg, a tartozás behajtása iránt közvetlenül intézkedik azzal, hogy a tartozás megtérüléséről vagy törléséről értesíti az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet.
(2) Amennyiben a nyugdíjbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék tartozás összegének a Tny. 38. § (2) bekezdése szerinti közlésére nem került sor, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a nyugellátási igény elbírálásakor rendelkezésre álló adatok alapján állapítja meg a szolgálati idő tartamát. A Tny. 38. § (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott személyek nyugellátásának megállapításáról szóló határozatát a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv közli az állami adóhatósággal. Ha az állami adóhatóság a járulékbevallást követően nyugdíjbiztosítási, nyugdíjjárulék tartozást állapít meg, a tartozás behajtása iránt közvetlenül intézkedik azzal, hogy a tartozás megtérüléséről vagy törléséről értesíti a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet.
(3) Az állami adóhatóságtól átvett járulék-folyószámla nyilvántartás rendelkezésre álló adatai alapján a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek kizárólag a szolgálati idő tartamáról, a nyugdíjalapot képező nyugdíjjárulék-köteles keresetről (jövedelemről) és az átlagszámítási időszakon belüli osztószámként figyelembe vehető, illetőleg az osztószámot csökkentő napokról teljesítenek adatszolgáltatást. Az adatszolgáltatás nem terjed ki a bevallott és a befizetett járulékok egyeztetésére, az esetleges tartozások vizsgálatára, illetőleg az állami adóhatóság által közölt egyenleg, tartozás felülvizsgálatára.
(4) A Tny. 38. § (2) bekezdésének alkalmazásánál a társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezéséről szóló 1999. évi LXIV. törvény 5. § (3) bekezdésének rendelkezései alapján elengedett járuléktartozást az 1999. július 5-e utáni időponttól megállapításra kerülő nyugellátások esetében figyelmen kívül kell hagyni. Ezen időponttól a már megállapított nyugellátások tekintetében a szükséges módosítást - kérelem nélkül - hivatalból kell végrehajtani.
(5) Az 55/A. § (1) bekezdésének alkalmazása során az elévült, illetve a behajthatatlanság miatt törölt járuléktartozások a szolgálati idő szempontjából akkor minősülnek tartozásnak, ha az elévülés, illetve a behajthatatlanság miatti törlés 2009. december 31-ét követően következik be.
56. §
(1) Az arányos szolgálati időt (Tny. 39. §) a nyugdíjbiztosítási egyéni nyilvántartó lap kiállítására és vezetésére kötelezett számítja ki. A szolgálati időt az adott naptári évre (évben) - a biztosítási jogviszony időtartamára - úgy kell kiszámítani, hogy
a) meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-köteles keresetet (jövedelmet) és az erre az időszakra - a (2) bekezdés szerint - számított minimálbér összegét,
b) ha az adott naptári időszakban ténylegesen elért nyugdíjjárulék-köteles kereset kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) összegét el kell osztani az a) pont szerint megállapított minimálbér összegével, majd
c) az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak számával. Ha az eredmény nem egész szám, azt egész számra fel kell kerekíteni.
(1) Az arányos szolgálati időt (Tny. 39. §) a nyugdíjbiztosítási egyéni nyilvántartó lap (a továbbiakban: nyilvántartó lap) kiállítására és vezetésére kötelezett, ennek hiányában a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv számítja ki. A szolgálati időt az adott naptári évre (évben) - a biztosítási jogviszony időtartamára - úgy kell kiszámítani, hogy
a) meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-köteles keresetet (jövedelmet) és az erre az időszakra - a (2) bekezdés szerint - számított minimálbér összegét,
b) ha az adott naptári időszakban ténylegesen elért nyugdíjjárulék-köteles kereset kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) összegét el kell osztani az a) pont szerint megállapított minimálbér összegével, majd
c) az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak számával. Ha az eredmény nem egész szám, azt egész számra fel kell kerekíteni.
(1) Az arányos szolgálati időt (Tny. 39. §) a Tbj. 44. §-a szerint nyilvántartásra kötelezett, ennek hiányában a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv számítja ki. A szolgálati időt az adott naptári évre (évben) - a biztosítási jogviszony időtartamára - úgy kell kiszámítani, hogy
a) meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-köteles keresetet (jövedelmet) és az erre az időszakra - a (2) bekezdés szerint - számított minimálbér összegét,
b) ha az adott naptári időszakban ténylegesen elért nyugdíjjárulék-köteles kereset kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) összegét el kell osztani az a) pont szerint megállapított minimálbér összegével, majd
c) az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak számával. Ha az eredmény nem egész szám, azt egész számra fel kell kerekíteni.
(1) Az arányos szolgálati időt (Tny. 39. §) a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv számítja ki. A szolgálati időt az adott naptári évre (évben) - a biztosítási jogviszony időtartamára - úgy kell kiszámítani, hogy
a) meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-köteles keresetet (jövedelmet) és az erre az időszakra - a (2) bekezdés szerint - számított minimálbér összegét,
b) ha az adott naptári időszakban ténylegesen elért nyugdíjjárulék-köteles kereset kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) összegét el kell osztani az a) pont szerint megállapított minimálbér összegével, majd
c) az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak számával. Ha az eredmény nem egész szám, azt egész számra fel kell kerekíteni.
(2) Az (1) bekezdésben említett időszakok teljes tartamára figyelembe vehető minimálbér számításánál - ha a biztosítási jogviszony a naptári hónap (hónapok) teljes időtartama alatt fennállt - naptári hónaponként a mindenkor érvényes minimálbér havi összegét, ha pedig a biztosítási jogviszony nem teljes naptári hónapon át áll fenn, egy naptári napra a mindenkor érvényes minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni. Az adott időszakra vonatkozó minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete (jövedelme).
57. §   Azoknál a dolgozóknál, akik munkaviszonyuk keretében az üzem működése vagy foglalkozásuk jellege folytán a naptári hétnek csak egyes napjain végeznek munkát, a biztosításban töltött időből a tényleges munkavégzés napjait lehet csak szolgálati időként számításba venni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akiknek a heti munkaideje a munkakörükre irányadó teljes heti munkaidőnek legalább a felét eléri, és a kereset (jövedelem) összege a minimális bér összegét meghaladja.
58. §
(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig, vagy utóbbi mellőzése esetén a munkaviszony jogellenes megszüntetésének - az arra hivatott szerv által történő - megállapításáig telt el.
(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig, vagy utóbbi mellőzése esetén a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapításáig telt el.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a szövetkezeti tagsági viszony jogellenes megszüntetése esetén is. Arra az időre, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag tagsági viszonyának a jogellenes megszüntetése miatt munkát nem végezhetett, annyi munkaegységet, illetőleg munkanapot kell naptári évenként figyelembe venni, amennyit ezalatt az idő alatt a vele azonos vagy hasonló munkakörben dolgozó tagok a szövetkezetben átlagosan teljesítettek.
59. §   Az 56-58. §-okban foglaltakat az 1997. december 31-ét követően szerzett szolgálati időre is alkalmazni kell.
59/A. §   A szolgálati időnek azt a tartamát, amely alapján nyugellátást (baleseti rokkantsági nyugdíjat) állapítottak meg, csak akkor lehet figyelembe venni, ha a már megállapított nyugellátásra való jogosultság megszűnt.
59/B. §   A Tny. 44/C. § (3) bekezdés alkalmazásánál, ha a jogszerző nem kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, és saját döntése alapján - legfeljebb 2000. december 31-ig -, illetőleg saját döntés hiányában a jogszerző halála esetén a hozzátartozói nyugellátást igénylő személy (a továbbiakban: hozzátartozó) kérte [Mpt. 29. § (2) bekezdés b) pontja] a jogszerző egyéni számláján lévő összegnek, illetőleg a hozzátartozó döntése alapján az egyéni számla hozzátartozóra eső részének a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz történő átutalását, és ezt a tényt a magánnyugdíjpénztár igazolásával hitelt érdemlően bizonyítja, a hozzátartozói nyugellátás összegét úgy kell megállapítani, mintha a jogszerző biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulékot fizetett volna.
59/B. §   A Tny. 44/C. § (3) bekezdés alkalmazásánál, ha a jogszerző nem kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, és saját döntése alapján - legfeljebb 2002. december 31-ig -, illetőleg saját döntés hiányában a jogszerző halála esetén a hozzátartozói nyugellátást igénylő személy (a továbbiakban: hozzátartozó) kérte [Mpt. 29. § (2) bekezdés b) pontja] a jogszerző egyéni számláján lévő összegnek, illetőleg a hozzátartozó döntése alapján az egyéni számla hozzátartozóra eső részének a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz történő átutalását, és ezt a tényt a magánnyugdíjpénztár igazolásával hitelt érdemlően bizonyítja, a hozzátartozói nyugellátás összegét úgy kell megállapítani, mintha a jogszerző biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulékot fizetett volna.
59/B. §
(1) A Tny. 41. §-a (2) bekezdésének alkalmazásakor a felsőfokú tanulmányok kezdő és befejező időpontja meghatározására a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvénynek a hallgatói jogviszony keletkezésére és megszűnésére vonatkozó rendelkezéseit kell figyelembe venni.
(1) A Tny. 41. §-a (2) bekezdésének alkalmazásakor a felsőfokú tanulmányok kezdő és befejező időpontja meghatározására a felsőoktatásról szóló törvénynek a hallgatói jogviszony keletkezésére és megszűnésére vonatkozó rendelkezéseit kell figyelembe venni.
(2) Az egyetemi tanulmányok idejébe - legfeljebb az e képesítés megszerzéséhez meghatározott idő tartamáig - az azt megelőzően elvégzett főiskolai tanulmányi időt is be kell számítani. Így kell eljárni akkor is, ha a felsőfokú tanulmányok folytatása alatt a hallgató egyik felsőoktatási intézményből más felsőoktatási intézménybe átíratkozik úgy, hogy a korábbi tanulmányi időt vagy annak egy részét a felsőoktatási intézmény beszámítja.
(3) A Tny. 41. §-a (5) bekezdésében, illetőleg e rendelet 53. §-ában említett külföldi képesítés honosítására a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény rendelkezései az irányadók.
(3) Ciklusokra bontott, osztott képzés esetén a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányok idejébe a Tny. 41. §-ában foglaltak szerint mind az alapképzés, mind a mesterképzés ideje beleszámít.
(4) A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejéből legfeljebb a képesítés megszerzéséhez - a tanulmányok folytatása idején - külföldön meghatározott (szükséges) időtartamot lehet figyelembe venni.
(4) A külföldi felsőoktatási intézményben nappali képzésben (nappali tagozaton) folytatott tanulmányok idejéből legfeljebb a képesítés megszerzéséhez - a tanulmányok folytatása idején - külföldön meghatározott (szükséges) időtartamot lehet figyelembe venni.

Hozzátartozói nyugellátások

59/C. §   A Tny. 44/C. § (3) bekezdés alkalmazásánál, ha a jogszerző nem kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, és saját döntése alapján - legfeljebb 2002. december 31-ig -, illetőleg saját döntés hiányában a jogszerző halála esetén a hozzátartozói nyugellátást igénylő személy (a továbbiakban: hozzátartozó) kérte [Mpt. 29. § (2) bekezdés b) pontja] a jogszerző egyéni számláján lévő összegnek, illetőleg a hozzátartozó döntése alapján az egyéni számla hozzátartozóra eső részének a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz történő átutalását, és ezt a tényt a magánnyugdíjpénztár igazolásával hitelt érdemlően bizonyítja, a hozzátartozói nyugellátás összegét úgy kell megállapítani, mintha a jogszerző biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulékot fizetett volna.
59/C. §   A Tny. 44/C. § (1) és (3) bekezdése alkalmazása során a hozzátartozó mint kedvezményezett a jogszerző egyéni számláján lévő összeg rá eső részének az Mpt. 29. §-a (9) bekezdésének b) pontja szerinti átutalását - a magánnyugdíjpénztár részére tett írásbeli nyilatkozatával - legkésőbb a hozzátartozói nyugellátás megállapításáról szóló első fokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig kezdeményezheti. Ha a hozzátartozó, mint kedvezményezett, az egyéni számla rá eső részének a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz történő átutalása érdekében tett írásbeli nyilatkozatát a magánnyugdíjpénztár igazolásával bizonyítja, a hozzátartozói nyugellátás összegét a Tny. 12. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani, illetőleg módosítani.
59/C. §   A Tny. 44/C. § (1) és (3) bekezdése alkalmazása során hozzátartozói nyugellátás akkor állapítható meg, ha a kérelmező hozzátartozó - legkésőbb a hozzátartozói nyugellátás megállapításáról szóló első fokú határozattal szembeni fellebbezési idő lejártáig - a magánnyugdíjpénztár igazolásával bizonyítja, hogy
a) kedvezményezettként a jogszerző egyéni számláján lévő összeg rá eső részének, vagy
b) amennyiben a kérelmező hozzátartozó nem kedvezményezett, valamennyi kedvezményezett a jogszerző egyéni számláján lévő összegnek
az Mpt. 29. §-a (9) bekezdésének b) pontja szerinti átutalását a magánnyugdíjpénztár részére tett írásbeli nyilatkozatával kezdeményezte.
59/C. §   A Tny. 44/C. § (1) és (3) bekezdése alkalmazása során a Tny. 12. § (6) bekezdésének alapulvételével meghatározott hozzátartozói nyugellátás akkor állapítható meg, ha a kérelmező hozzátartozó - legkésőbb a hozzátartozói nyugellátás megállapításáról szóló első fokú határozattal szembeni fellebbezési idő lejártáig - a magánnyugdíjpénztár igazolásával bizonyítja, hogy
a) kedvezményezettként a jogszerző egyéni számláján lévő összeg rá eső részének, vagy
b) amennyiben a kérelmező hozzátartozó nem kedvezményezett, valamennyi kedvezményezett a jogszerző egyéni számláján lévő összegnek
az Mpt. 29. §-a (9) bekezdésének b) pontja szerinti átutalását a magánnyugdíjpénztár részére tett írásbeli nyilatkozatával kezdeményezte.
59/C. §   A Tny. 44/C. § (1) és (3) bekezdése alkalmazása során a Tny. 20. és 21. §-ának alapulvételével meghatározott hozzátartozói nyugellátás akkor állapítható meg, ha a kérelmező hozzátartozó - legkésőbb a hozzátartozói nyugellátás megállapításáról szóló első fokú határozattal szembeni fellebbezési idő lejártáig - a magánnyugdíjpénztár igazolásával bizonyítja, hogy
a) kedvezményezettként a jogszerző egyéni számláján lévő összeg rá eső részének, vagy
b) amennyiben a kérelmező hozzátartozó nem kedvezményezett, valamennyi kedvezményezett a jogszerző egyéni számláján lévő összegnek
az Mpt. 29. §-a (9) bekezdésének b) pontja szerinti átutalását a magánnyugdíjpénztár részére tett írásbeli nyilatkozatával kezdeményezte.
59/D. §
(1) A Tny. 44/D. §-a szerinti esetben a hozzátartozói nyugellátás számításának alapjául szolgáló öregséginyugdíj-összeget a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló átlagkereset és a 3. számú melléklet szerinti szorzószámok szorzataként kell megállapítani.
(2) A hozzátartozói nyugellátás számításának alapjául szolgáló öregséginyugdíj-összeg (1) bekezdésben foglaltak szerint történő megállapítása során a Tny. 39. §-ában foglaltakat alkalmazni kell.
(3) Ha az elhunyt jogszerző a halálakor a 35. életévét már betöltötte, de a hozzátartozói nyugellátás számításának alapjául szolgáló öregséginyugdíj-összeg megállapítása során figyelembe vehető szolgálati ideje
a) a Tny. 39. §-ában foglaltak miatt nem éri el a tíz évet, a tíz évhez tartozó, 3. számú melléklet szerinti szorzószámokat annyiszor kell további 2 százalékponttal csökkenteni, ahány év a tíz év szolgálati időből hiányzik, és az így meghatározott szorzószám alapján,
b) a Tny. 46. § (2) bekezdésében foglaltak miatt nem éri el a tíz évet, a tíz évhez tartozó, 3. számú melléklet szerinti szorzószám alapján,
b) a Tny. 46. § (2) bekezdésében vagy a Tny. 46. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltak miatt nem éri el a tíz évet, a tíz évhez tartozó, 3. számú melléklet szerinti szorzószám alapján,
az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell megállapítani a hozzátartozói nyugellátás számításának alapjául szolgáló öregséginyugdíj-összeget.
59/E. §   A Kormány a hozzátartozói nyugellátás megállapítása, felülvizsgálata és az özvegyi nyugdíj feléledésének megállapítása iránti eljárásban - az egészségi állapot kérdésében - első fokú eljárásban a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal kirendeltségét, másodfokú eljárásban a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal regionális igazgatóságát szakhatóságként jelöli ki, ha
a) a hozzátartozói nyugellátás megállapítását vagy az özvegyi nyugdíj feléledését a jogosult arra hivatkozva kérelmezi, illetve - felülvizsgálat esetén - a hozzátartozói nyugellátást vagy az özvegyi nyugdíj feléledését arra hivatkozva állapították meg, hogy a jogosult megváltozott munkaképességű, és
b) a jogosult rokkantsági ellátása vagy rehabilitációs ellátása ügyében hat hónapon belül hozott határozat nem állapította meg, hogy a jogosult egészségi állapota legfeljebb 50 százalékos.
59/E. §   A hozzátartozói nyugellátás megállapítása, felülvizsgálata és az özvegyi nyugdíj feléledésének megállapítása iránti eljárásban - az egészségi állapot kérdésében - a rehabilitációs hatóság szakhatósági állásfoglalását kell beszerezni, ha
a) a hozzátartozói nyugellátás megállapítását vagy az özvegyi nyugdíj feléledését a jogosult arra hivatkozva kérelmezi, illetve - felülvizsgálat esetén - a hozzátartozói nyugellátást vagy az özvegyi nyugdíj feléledését arra hivatkozva állapították meg, hogy a jogosult megváltozott munkaképességű, és
b) a jogosult rokkantsági ellátása vagy rehabilitációs ellátása ügyében hat hónapon belül hozott határozat nem állapította meg, hogy a jogosult egészségi állapota legfeljebb 50 százalékos.
59/E. §
(1) Az általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv a hozzátartozói nyugellátás megállapítása iránti eljárásában az egészségi állapot szakkérdését a rehabilitációs hatóságra vonatkozó szabályok szerint eljárva vizsgálja, ha
a) a hozzátartozói nyugellátás megállapítását az igénylő a megváltozott munkaképességére hivatkozva kérelmezi, és
a) a hozzátartozói nyugellátás megállapítását az igénylő megváltozott munkaképességre hivatkozva kérelmezi, és
b) a rehabilitációs szakértői szerv vagy jogelődjének hatályos határozata, szakhatósági állásfoglalása vagy szakvéleménye nem állapítja meg, hogy az igénylő egészségi állapota legfeljebb 50 százalékos.
(2) A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ONYF) Központja a hozzátartozói nyugellátás megállapítása, felülvizsgálata és az özvegyi nyugdíj feléledésének megállapítása iránti eljárásában az egészségi állapot szakkérdésének vizsgálatára a rehabilitációs szakértői szervet szakértőnek rendeli ki, ha
a) a hozzátartozói nyugellátás megállapítását vagy az özvegyi nyugdíj feléledését az igénylő a megváltozott munkaképességére hivatkozva kérelmezi, vagy megváltozott munkaképességre tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátást, illetve erre tekintettel feléledt özvegyi nyugdíjat vizsgálnak felül, és
a) a hozzátartozói nyugellátás megállapítását vagy az özvegyi nyugdíj feléledését az igénylő megváltozott munkaképességre hivatkozva kérelmezi, vagy megváltozott munkaképességre tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátást, illetve erre tekintettel feléledt özvegyi nyugdíjat vizsgálnak felül, és
b) a rehabilitációs szakértői szerv vagy jogelődjének hatályos határozata, szakhatósági állásfoglalása vagy szakvéleménye nem állapítja meg, hogy az igénylő, illetve - felülvizsgálat esetén - a hozzátartozói nyugellátásban részesülő személy egészségi állapota legfeljebb 50 százalékos.
60. §   Az élettárs özvegyi nyugdíjra jogosultságának elismeréséhez az együttélés időtartama alatti lakcímet hatósági bizonyítvánnyal kell igazolni. Ha az együttélés időtartama bizonyított, az élettárs özvegyi nyugdíjra jogosultságát az élettársak eltérő lakcíme nem érinti.
60. §
(1) A Tny. alkalmazása során a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 685/A. §-ában meghatározott személyeket kell élettársnak tekinteni. A Tny. 45. § (2) bekezdésének alkalmazása során az együttélésnek a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1996. évi XLII. törvény hatálybalépését megelőző idejét az élettársak nemétől függetlenül figyelembe kell venni.
(1) A Tny. 45. § (2) bekezdésének alkalmazása során az együttélésnek az 1996. június 19-ét megelőző idejét az élettársak nemétől függetlenül figyelembe kell venni.
(2) Ha a kérelmező hatósági igazolvánnyal vagy bizonyítvánnyal igazolja, hogy a Tny. 45. § (2) bekezdésében meghatározott ideig a jogszerzővel azonos lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezett, az együttélést bizonyítottnak kell tekinteni, amennyiben az ellenkezőjére utaló tény vagy körülmény az eljárás során nem merült fel. Ennek hiányában az együttélést egyéb hitelt érdemlő módon igazolni kell.
(3) Ha az élettársak korábban házasságban éltek, és a házasságot jogerős bírói ítélet felbontotta, a Tny. 45. § (2) bekezdésének alkalmazása során a házasság felbontását követő együttélési idő vehető figyelembe.
(3) A Tny. 45. § (2) bekezdésének alkalmazása során, ha az élettársak korábban egymással
a) házasságban éltek, és a házasságot jogerős bírói ítélet felbontotta, vagy
b) bejegyzett élettársi kapcsolatban éltek, és a bejegyzett élettársi kapcsolatot bírói ítélet felbontotta vagy közjegyző nemperes eljárásban megszüntette,
a házasság, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontását, megszüntetését követő együttélési idő vehető figyelembe.
60/A. §   A Tny. 47. § (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásánál az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár alatt a Tny. 7. § (1) és (4)-(5) bekezdéseiben meghatározott - korkedvezmény és egyéb kedvezmények nélkül számított - életkort kell érteni.
60/A. §   A Tny. 47. § (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásánál az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár alatt a Tny. 18. § (1) bekezdésében meghatározott - korkedvezmény és egyéb kedvezmények nélkül számított - életkort kell érteni.
61. §   Az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósításának időtartamához [Tny. 47. §-a (1) bekezdés] a gyermek fogyatékosságát, illetőleg tartósan fennálló betegségét a családi pótlékra vonatkozó rendelkezésekben foglaltaknak megfelelően kell igazolni.
61. §   A Tny. 47. §-a (1) bekezdésének és (2) bekezdése c) pontjának alkalmazásánál
a) a gyermek fogyatékosságát a fogyatékossági támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával az Országos Orvosszakértői Intézet illetékes szakértő bizottságának szakvéleményével,
a) a gyermek fogyatékosságát a fogyatékossági támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával a jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerv szakvéleményével,
a) a gyermek fogyatékosságát a fogyatékossági támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával a rehabilitációs szakértői szerv szakhatósági állásfoglalásával,
b) a gyermek tartósan fennálló betegségét a családi pótlékra irányadó szabályok alkalmazásával szakorvosi igazolással
kell igazolni.
61. §   A Tny. 47. §-a (1) bekezdésének és (2) bekezdése c) pontjának alkalmazásánál
a) a gyermek fogyatékosságát a fogyatékossági támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani,
b) a gyermek tartósan fennálló betegségét a családi pótlékra irányadó szabályok alkalmazásával szakorvosi igazolással kell igazolni.
61. §
(1) A Tny. 47. § (1) bekezdésének és (2) bekezdés c) pontjának alkalmazása során
a) az a tizennyolcadik életévét be nem töltött árva minősül tartósan betegnek vagy fogyatékosnak, akire tekintettel magasabb összegű családi pótlék jár,
b) az a tizennyolcadik életévét betöltött árva minősül tartósan betegnek vagy fogyatékosnak,
ba) aki megváltozott munkaképességű,
bb) aki fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy
bc) akire tekintettel magasabb összegű családi pótlék jár.
(2) Ha az árva tartós betegsége, fogyatékossága már nem áll fenn, az erre tekintettel megállapított özvegyi nyugdíjat, ideiglenes özvegyi nyugdíjat a megszüntetésről szóló elsőfokú határozat keltét követő második hónap első napjától kell megszüntetni.
61/A. §   A Tny. 49. §-a alapján megállapított özvegyi nyugdíj akkor is csak legfeljebb az évenkénti rendszeres emelések összegével haladhatja meg a tartásdíj összegét, ha a saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj együttesen sem éri el a Kormány által évenként meghatározott együttfolyósítási összeghatárt. A Tny. 50. § (2)-(3) bekezdés alkalmazása esetén megállapításra kerülő özvegyi nyugdíj a tartásdíjnak a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó rendelkezések alapján emelt összegénél több nem lehet.
61/A. §
(1) A Tny. 49. §-a alapján megállapított özvegyi nyugdíj akkor is csak legfeljebb az évenkénti rendszeres emelések összegével haladhatja meg a tartásdíj összegét, ha a saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj együttesen sem éri el a Kormány által évenként meghatározott együttfolyósítási összeghatárt. A Tny. 50. § (2)-(3) bekezdés alkalmazása esetén megállapításra kerülő özvegyi nyugdíj a tartásdíjnak a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó rendelkezések alapján emelt összegénél több nem lehet.
(2) Az elvált, továbbá az egy évnél hosszabb ideje külön élő személy ideiglenes özvegyi nyugdíjra és özvegyi nyugdíjra való jogosultságához a Tny. 49. § (1)-(2) bekezdéseiben előírt - tartásdíjban történő részesülés - feltételt a tartásdíj fizetésére kötött egyezséget jóváhagyó vagy a tartásdíjfizetésre kötelező jogerős bírósági határozattal, illetőleg közjegyző által hitelesített kötelezettségvállaló nyilatkozattal kell igazolni.
62. §
(1) Ha a jogszerző nem nyugdíjasként halt meg, az özvegyi nyugdíj alapját képező rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mint ami az elhunytat halála időpontjában a III. csoportos rokkantságra tekintettel megillette volna.
(1) Ha a jogszerző nem nyugdíjasként halt meg, az özvegyi nyugdíj alapját képező rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mint ami az elhunytat halála időpontjában
a) a III. csoportos rokkantságra tekintettel megillette volna, vagy
b) az I. vagy II. csoportos rokkantságra tekintettel megillette volna, ha az elhunyt I. vagy II. csoportos rokkantsága a 72/C. § szerinti orvosi bizottság által a halált megelőzően kiadott orvosszakértői véleménnyel igazolt.
b) az I. vagy II. csoportos rokkantságra tekintettel megillette volna, ha az elhunyt I. vagy II. csoportos rokkantsága a jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerv által a halált megelőzően kiadott orvosszakértői véleménnyel igazolt.
b) az I. vagy II. csoportos rokkantságra tekintettel megillette volna, ha az elhunyt I. vagy II. csoportos rokkantsága a rehabilitációs szakértői szerv által a halált megelőzően kiadott szakhatósági állásfoglalással igazolt.
(2) A Tny. 50. § (4) bekezdés alapján özvegyi nyugdíj a Tny. 45-49., illetőleg a Tny. 53. §-aiban foglalt feltételek fennállása esetén jár.
(2) A Tny. 50. § (3) bekezdésének alkalmazásánál a 20 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj összegét az 50 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló - a jogszerző Tny. 50. § (6) bekezdése szerint kiszámított nyugdíjának - összegéből kell meghatározni. Az özvegyi nyugdíj mértékének változásáról a folyósító szerv hoz határozatot azzal, hogy az özvegyi nyugdíj emelésére a (3) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(2) A Tny. 50. § (3) bekezdésének alkalmazásánál a 20 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj összegét az 50 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló - a jogszerző Tny. 50. § (6) bekezdése szerint kiszámított nyugdíjának - összegéből kell meghatározni. Az özvegyi nyugdíj mértékének változásáról a folyósító szerv hoz határozatot azzal, hogy az özvegyi nyugdíj emelésére az (5) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(2) A Tny. 50. § (3) bekezdésének alkalmazásánál a 25 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj összegét az 50 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló - a jogszerző Tny. 50. § (6) bekezdése szerint kiszámított nyugdíjának - összegéből kell meghatározni. Az özvegyi nyugdíj mértékének változásáról a folyósító szerv hoz határozatot azzal, hogy az özvegyi nyugdíj emelésére az (5) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(2) A Tny. 50. § (3) bekezdésének alkalmazásánál a 30 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj összegét az 50 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló - a jogszerző Tny. 50. § (6) bekezdése szerint kiszámított nyugdíjának - összegéből kell meghatározni. Az özvegyi nyugdíj mértékének változásáról a folyósító szerv hoz határozatot azzal, hogy az özvegyi nyugdíj emelésére az (5) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(2) A Tny. 50. § (3) bekezdésének alkalmazásánál a 30 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj összegét 2006. január 1-jétől az 55, 2007. január 1-jétől a 60 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló - a jogszerző Tny. 50. § (6) bekezdése szerint kiszámított nyugdíjának - összegéből kell meghatározni. Az özvegyi nyugdíj mértékének változásáról a folyósító szerv hoz határozatot azzal, hogy az özvegyi nyugdíj emelésére az (5) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(2) A Tny. 50. § (3) bekezdésének alkalmazásánál a 30 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj összegét 2006. január 1-jétől az 55, 2007. január 1-jétől a 60 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló - a jogszerző Tny. 50. § (6) bekezdése szerint kiszámított nyugdíjának - összegéből kell meghatározni. Az özvegyi nyugdíj mértékének változásáról a nyugdíjfolyósító szerv hoz határozatot azzal, hogy az özvegyi nyugdíj emelésére az (5) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(3) Ha az özvegy az 1998. január 1-je előtt elhunyt jogszerző jogán a saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának folyósítása mellett a Tny. 50. § (1) bekezdés b) pontja alapján a 20 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj folyósítását kéri, az 1998. január 1-je előtt az együttfolyósítási összeghatárig részben folyósított vagy teljes egészében szüneteltetett özvegyi nyugdíj helyébe lépő, 1998. január 1-jétől járó 20 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjat az 1998. január 1-jétől történő emelés szempontjából 1998. január 1-jét megelőző időponttól megállapított nyugellátásnak, baleseti hozzátartozói nyugdíjnak kell tekinteni.
(3) A Tny. 50. § (6) bekezdés alapján özvegyi nyugdíj a Tny. 45-49., illetőleg a Tny. 53. §-aiban foglalt feltételek fennállása esetén jár.
(4) Ha az 1998. január 1-jét megelőzően elhunyt jogszerző jogán az özvegyi nyugdíjat első ízben 1998. január 1-jét követő időponttól állapítják meg, az özvegyi nyugdíjhoz emelés a megállapítást követő naptári év január 1. napjától jár.
(4) Ha az özvegy az 1998. január 1-je előtt elhunyt jogszerző jogán a saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának folyósítása mellett a Tny. 50. § (2) bekezdés b) pontja alapján a 20 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj folyósítását kéri, az 1998. január 1-je előtt az együttfolyósítási összeghatárig részben folyósított vagy teljes egészében szüneteltetett özvegyi nyugdíj helyébe lépő, 1998. január 1-jétől járó 20 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjat az 1998. január 1-jétől történő emelés szempontjából 1998. január 1-jét megelőző időponttól megállapított nyugellátásnak, baleseti hozzátartozói nyugdíjnak kell tekinteni.
(4) Ha az özvegy az 1998. január 1-je előtt elhunyt jogszerző jogán a saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának folyósítása mellett a Tny. 50. § (2) bekezdés b) pontja alapján a 25 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj folyósítását kéri, az 1998. január 1-je előtt az együttfolyósítási összeghatárig részben folyósított vagy teljes egészében szüneteltetett özvegyi nyugdíj helyébe lépő, 1998. január 1-jétől járó 25 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjat az 1998. január 1-jétől történő emelés szempontjából 1998. január 1-jét megelőző időponttól megállapított nyugellátásnak, baleseti hozzátartozói nyugdíjnak kell tekinteni.
(4) Ha az özvegy az 1998. január 1-je előtt elhunyt jogszerző jogán a saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának folyósítása mellett a Tny. 50. § (2) bekezdés b) pontja alapján a 30 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj folyósítását kéri, az 1998. január 1-je előtt az együttfolyósítási összeghatárig részben folyósított vagy teljes egészében szüneteltetett özvegyi nyugdíj helyébe lépő, 1998. január 1-jétől járó 30 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjat az 1998. január 1-jétől történő emelés szempontjából 1998. január 1-jét megelőző időponttól megállapított nyugellátásnak, baleseti hozzátartozói nyugdíjnak kell tekinteni.
(4) Ha az özvegy az 1998. január 1-je előtt elhunyt jogszerző jogán a saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának folyósítása mellett a Tny. 50. § (2) bekezdés b) pontja alapján özvegyi nyugdíj folyósítását kéri, az 1998. január 1-je előtt az együttfolyósítási összeghatárig részben folyósított vagy teljes egészében szüneteltetett özvegyi nyugdíj helyébe lépő, 1998. január 1-jétől járó özvegyi nyugdíjat az 1998. január 1-jétől történő emelés szempontjából 1998. január 1-jét megelőző időponttól megállapított nyugellátásnak, baleseti hozzátartozói nyugdíjnak kell tekinteni.
(4) Ha az özvegy az 1998. január 1-je előtt elhunyt jogszerző jogán a saját jogú öregségi nyugdíjának folyósítása mellett a Tny. 50. § (2) bekezdés b) pontja alapján özvegyi nyugdíj folyósítását kéri, az 1998. január 1-je előtt az együttfolyósítási összeghatárig részben folyósított vagy teljes egészében szüneteltetett özvegyi nyugdíj helyébe lépő, 1998. január 1-jétől járó özvegyi nyugdíjat az 1998. január 1-jétől történő emelés szempontjából 1998. január 1-jét megelőző időponttól megállapított nyugellátásnak, baleseti hozzátartozói nyugdíjnak kell tekinteni.
(5) A Tny. 50. § (4) bekezdésének alkalmazásánál a Kormány által meghatározott összeghatár szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a saját jogú nyugellátás megállapítását követően elszenvedett üzemi baleset alapján megállapított baleseti járadékot, az ösztönző nyugdíjpótlékot, az egyes saját jogú nyugellátások emeléséről szóló 93/1992. (V. 10.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése szerinti emelést, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó emelést, illetőleg a nemzeti helytállásért járó pótlékot és a méltányosságból engedélyezett emelést.
(5) Ha az 1998. január 1-jét megelőzően elhunyt jogszerző jogán az özvegyi nyugdíjat első ízben 1998. január 1-jét követő időponttól állapítják meg, az özvegyi nyugdíjhoz emelés a megállapítást követő naptári év január 1. napjától jár.
(5) Ha az 1998. január 1-jét megelőzően elhunyt jogszerző jogán az özvegyi nyugdíjat első ízben 1997. december 31-ét követő időponttól olyan összegű saját jogú nyugellátásból állapítják meg, amely a jogszerzőnek az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontját megelőző naptári év december 31-én járt volna, az özvegyi nyugdíjhoz az emelés a megállapítás kezdő időpontjának naptári évére is jár.
(6) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 1998. január 1-jétől havi 24 300 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(6) A Tny. 50. § (6) bekezdésének alkalmazásánál a Kormány által meghatározott összeghatár szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a saját jogú nyugellátás megállapítását követően elszenvedett üzemi baleset alapján megállapított baleseti járadékot, az ösztönző nyugdíjpótlékot, az egyes saját jogú nyugellátások emeléséről szóló 93/1992. (V. 10.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése szerinti emelést, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó emelést, illetőleg a nemzeti helytállásért járó pótlékot és a méltányosságból engedélyezett emelést.
(7) A Tny. 50. §-a (2) bekezdésének alkalmazásánál a saját jogú, valamint az özvegyi nyugdíj együttes összege és a (6) bekezdésben meghatározott összeghatár közötti különbözetet ötven-ötven százalékban saját jogú, illetőleg özvegyi nyugdíjként kell kezelni.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 1999. január 1-jétől havi 28 350 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2000. január 1-jétől havi 30 620 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2003. január 1-jétől havi 45 700 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2003. január 1-jétől havi 46 700 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2004. január 1-jétől havi 49 650 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2005. január 1-jétől havi 53 310 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2006. január 1-jétől havi 56 170 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2006. január 1-jétől havi 56 840 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2007. január 1-jétől havi 59 110 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2007. január 1-jétől havi 60 530 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2008. január 1-jétől havi 63 560 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2008. január 1-jétől havi 64 260 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2008. január 1-jétől havi 64 970 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2009. január 1-jétől havi 66 980 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2010. január 1-jétől havi 69 730 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2011. január 1-jétől havi 72 820 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2012. január 1-jétől havi 76 260 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2012. január 1-jétől havi 77 480 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2013. január 1-jétől havi 81 510 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2014. január 1-jétől havi 83 470 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2015. január 1-jétől havi 84 975 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(7) A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2016. január 1-jétől havi 86 335 forint összeghatárig folyósítható együtt.
(8) A Tny. 50. §-a (2) bekezdésének alkalmazásánál a saját jogú, valamint az özvegyi nyugdíj együttes összege és a (6) bekezdésben meghatározott összeghatár közötti különbözetet ötven-ötven százalékban saját jogú, illetőleg özvegyi nyugdíjként kell kezelni.
(8) A Tny. 50. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál a saját jogú, valamint az özvegyi nyugdíj együttes összege és a (7) bekezdésben meghatározott összeghatár közötti különbözetet ötven-ötven százalékban saját jogú, illetőleg özvegyi nyugdíjként kell kezelni.
(8) A 2003. november 1-je előtti időponttól 20 százalékos mértékben megállapított özvegyi nyugdíjakat - a november havi esetleges kiegészítő emelés végrehajtását követően - 2003. november 1-jétől a Tny. 50. §-a (2) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése szerinti mértékben kell emelni.
(8) A (6)-(7) bekezdésben foglaltakat kell akkor is alkalmazni, ha saját jogú nyugellátást vagy özvegyi nyugdíjat, mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi, illetőleg özvegyi járadékkal folyósítanak együtt.
(9) A Tny. 50. §-a (2)-(3) bekezdésének alkalmazásánál - az özvegyi nyugdíj mértéke szempontjából - a bányásznyugdíjban, a korengedményes nyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, a szolgálati nyugdíjban és az előnyugdíjban részesülő személyt is saját jogú nyugellátásban részesülőnek kell tekinteni.
(9) A 2003. november 1-je előtti időponttól 20 százalékos mértékben megállapított özvegyi nyugdíjakat - a november havi esetleges kiegészítő emelés végrehajtását követően - 2003. november 1-jétől a Tny. 50. §-a (2) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése szerinti mértékben kell emelni.
(9) Az özvegyi nyugdíj mértékének a Tny. 50. §-a (2)-(3) bekezdése alapján történő meghatározásánál a Tny. 73. §-a alapján megállapított előleg saját jogú nyugdíjnak minősül.
(10) A Tny. 50. §-a (2)-(3) bekezdésének alkalmazásánál - az özvegyi nyugdíj mértéke szempontjából - a bányásznyugdíjban, a korengedményes nyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, a szolgálati nyugdíjban és az előnyugdíjban részesülő személyt is saját jogú nyugellátásban részesülőnek kell tekinteni.
(10) A Tny. 50. §-a (2)-(3) bekezdésének alkalmazásánál - az özvegyi nyugdíj mértéke szempontjából - a bányásznyugdíjban, a korengedményes nyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, a szolgálati nyugdíjban és az előnyugdíjban részesülő személyt is saját jogú nyugellátásban részesülőnek kell tekinteni. Az özvegyi nyugdíj Tny. 50. §-ának (2)-(3) bekezdése szerinti mértékét a saját jogú nyugellátás Tny. 83/A-83/B. §-a szerinti szünetelése nem érinti.
(10) Az özvegyi nyugdíj Tny. 50. §-ának (2)-(3) bekezdése szerinti mértékét a saját jogú nyugellátás Tny. 83/A-83/B. §-a szerinti szünetelése nem érinti.
(10) Az özvegyi nyugdíj Tny. 50. §-ának (2)-(3) bekezdése szerinti mértékét a saját jogú ellátás szünetelése nem érinti.
63. §   Az özvegyi nyugdíj megosztásánál [Tny. 51. § (1) bekezdés] azt az özvegyi nyugdíjat kell egyenlő arányban megosztani, amely a jogosultat (jogosultakat) a Tny. 50. § (1) bekezdés a)-b) pontja alapján megilletné. Az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat (jogosultakat) az a) pont szerinti özvegyi nyugdíj arányos része, az özvegyi nyugdíjra jogosultat (jogosultakat) a b) pont szerinti özvegyi nyugdíj arányos része illeti meg.
63. §   Az özvegyi nyugdíj megosztásánál [Tny. 51. § (1) bekezdés] azt az özvegyi nyugdíjat kell egyenlő arányban megosztani, amely a jogosultat (jogosultakat) a Tny. 50. § (1) bekezdése, valamint a Tny. 50. § (2) bekezdés a)-b) pontja alapján megilletné. Az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat (jogosultakat) a Tny. 50. § (1) bekezdése szerinti özvegyi nyugdíj arányos része, az özvegyi nyugdíjra jogosultat (jogosultakat) a Tny. 50. § (2) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti özvegyi nyugdíj arányos része illeti meg.
63/A. §
(1) Az elvált vagy egy évnél hosszabb ideje különélő házastárs részére az 1999. január 1-je előtti időponttól megállapított özvegyi nyugdíj akkor éled fel, ha az elvált vagy egy évnél hosszabb ideje különélő személy
a) a házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy
b) a Tny. 47. §-a (2) bekezdésében meghatározott jogosultsági feltételek a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeztek.
(2) Az (1) bekezdés szerinti feléledés esetén a Tny. 53. §-ában foglaltakat is alkalmazni kell.
(3) A feléledő özvegyi nyugdíj mértékét a Tny. 50. § (2) bekezdésének a)-b) pontjaiban, és a 90. § (4) bekezdésében foglaltak alapján kell megállapítani.
63/B. §
(1) A Tny. 44/B. §-a alapján - a Tny. 45-53. §-ának megfelelő alkalmazásával - özvegyi nyugdíjra jogosult az a személy is, akinek házastársa (élettársa, elvált vagy egy évnél hosszabb ideje különélő házastársa) mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg szakszövetkezeti növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékosként halt meg, vagy ezekre az ellátásokra (járadékokra) a jogosultságot haláláig - az 1997. december 31-ig hatályos jogszabályok alapján - megszerezte. A Tny. 6. § (3) bekezdés alkalmazásánál hozzátartozói nyugellátás alatt az özvegyi járadékot és a növelt összegű özvegyi járadékot is érteni kell.
(2) Az özvegyi nyugdíj összegét abból a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg szakszövetkezeti növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékösszegből kell megállapítani, amely a jogszerzőt halála időpontjában megillette, vagy az 1997. december 31-ig hatályos jogszabályok alapján - a Tny. 50. § megfelelő alkalmazásával - megillette volna.
63/C. §   A Tny. 54. § (1) bekezdés alkalmazásánál a házastársi, élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban, közösen nevelt gyermeke az a gyermek, akit a házastárs, élettárs a házasságba, életközösségbe vitt, és ezt a gyermeket a házastársak, élettársak egy háztartásban közösen nevelik.
63/C. §
(1) A Tny. 54. § (1) bekezdés alkalmazásánál a házastársi, élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban, közösen nevelt gyermeke az a gyermek, akit a házastárs, élettárs a házasságba, életközösségbe vitt, és ezt a gyermeket a házastársak, élettársak egy háztartásban közösen nevelik.
(2) Az árvaellátásra való jogosultság szempontjából az unokával azonos módon kell figyelembe venni a dédunokát és az ükunokát is.
64. §
(1) A Tny. 54. §-ának (3) bekezdésében meghatározott gyermekek árvaellátásának folyósítása szünetel, ha a tartásra kötelezett hozzátartozó tartásra képessé válik.
(1) A Tny. 54. §-ának (3) bekezdésében meghatározott gyermekek árvaellátásának folyósítása - az erről szóló elsőfokú határozat közlését követő hónap első napjától - szünetel, ha a tartásra kötelezett hozzátartozó tartásra képessé válik.
(2) A Tny. 55. §-a (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásánál felnőttoktatás keretében a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett tanulmányok idejét kell érteni (1993. évi LXXIX. törvény 78. §). Ha az oktatási intézmény minősítése kérdésében vita merül fel, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium véleménye az irányadó.
(2) A Tny. 55. §-a (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásánál felnőttoktatás keretében a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett tanulmányok idejét kell érteni (1993. évi LXXIX. törvény 78. §). Ha az oktatási intézmény minősítése kérdésében vita merül fel, az Oktatási Minisztérium véleménye az irányadó.
(2) A 16., illetőleg a 25. életévének betöltése előtt rokkanttá vált gyermek a Tny. 55. § (1) bekezdése rendelkezésének alkalmazásával a rokkantsága tartamára akkor jogosult az árvaellátásra, ha a szülő halála a gyermek említett életkora betöltése előtt következik be.
(2) A 16., illetőleg a 25. életévének betöltése előtt megváltozott munkaképességűvé vált gyermek a Tny. 55. § (1) bekezdése rendelkezésének alkalmazásával arra az időszakra, amikor megváltozott munkaképességűnek minősül, akkor jogosult az árvaellátásra, ha a szülő halála a gyermek említett életkora betöltése előtt következik be.
(3) A Tny. 55. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál a tanulmányok befejezésének időpontjaként legfeljebb az utolsó évfolyam sikeres elvégzését (befejezését) követő első vizsgaidőszak (záróvizsga időszak) utolsó napját kell figyelembe venni. Az ezt követő időtartam az árvaellátásra jogosultság szempontjából nem tekinthető a hallgatói (tanulói) jogviszony - Tny. 55. § (5) bekezdése szerinti - szünetelésének.
(3) A Tny. 55. §-a (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásánál felnőttoktatás keretében a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett tanulmányok idejét kell érteni a felnőttképzésre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával. Ha az oktatási intézmény minősítése kérdésében vita merül fel, az Oktatási Minisztérium véleménye az irányadó.
(3) A Tny. 55. § (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásánál a felnőttoktatás keretében folytatott tanulmányok alatt a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett képzés idejét kell érteni a felnőttképzésre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával. Ha a felnőttképzés, illetve a felnőttképzést végző intézmény minősítése kérdésében vita merülne fel, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium véleménye az irányadó.
(3) A Tny. 55. § (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásánál a felnőttoktatás keretében folytatott tanulmányok alatt a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett képzés idejét kell érteni a felnőttképzésre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával. Ha a felnőttképzés, illetve a felnőttképzést végző intézmény minősítése kérdésében vita merülne fel, a felnőttképzésért felelős miniszter véleménye az irányadó.
(4) A felsőfokú tanulmányok befejezésének időpontját a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvénynek a hallgatói jogviszony megszűnésére vonatkozó rendelkezései alapján kell meghatározni.
(4) A felsőfokú tanulmányok befejezésének időpontját a felsőoktatásról szóló törvénynek a hallgatói jogviszony megszűnésére vonatkozó rendelkezései alapján kell meghatározni.
64/A. §   Ha az árvaellátásra jogosultság megszűnik, de a Tny. 55. §-ában meghatározott jogosultsági feltételek ismét bekövetkeznek, az árvaellátást a megszüntetést követő emelésekkel, kiegészítésekkel növelt összegben kell újból megállapítani.
64/B. §
(1) A Tny. 44/B. §-a alapján - a Tny. 54-57. §-ának megfelelő alkalmazásával - jár az árvaellátás a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi járadékos, vagy erre haláláig jogot szerzett személy árvájának is.
(1) A Tny. 56. § (2) bekezdésének b)-c) pontjai alapján megállapított hatvan százalékos mértékű árvaellátást
a) az életben lévő szülő rokkantságának, vagy
b) a Tny. 56. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti feltétel
megszűnése esetén a folyósító szervnek a változás időpontját követő hónap első napjától kezdődően - a Tny. 56. § (1) bekezdés alkalmazásával - harminc százalékos mértékű árvaellátásra kell módosítani (csökkenteni).
(1) A Tny. 56. § (2) bekezdésének b) pontja alapján megállapított hatvanszázalékos mértékű árvaellátást az életben lévő szülő rokkantságának megszűnése esetén a folyósító szervnek a változás (megszűnés) időpontját követő hónap első napjától kezdődően kell - a Tny. 56. § (1) bekezdésének alkalmazásával - harmincszázalékos mértékű árvaellátásra módosítani (csökkenteni).
(1) Ha a jogszerző nem nyugdíjasként halt meg, az árvaellátás alapját képező rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a TnyR. 62. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.
(2) Az árvaellátás összegének meghatározására a 63/B. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(2) Ha a Tny. 56. § (2) bekezdésének a)-c) pontjai szerinti feltételek valamelyike a harminc százalékos mértékű árvaellátás megállapítását követően, de még az egyéb jogosultsági feltételek fennállása alatt következik be, az ellátást a változás időpontját követő hónap első napjától kezdődően - a Tny. 56. § (2) bekezdés alkalmazásával - hatvan százalékos mértékűre kell módosítani (emelni).
(2) Ha a Tny. 56. § (2) bekezdésének a)-b) pontjai szerinti feltételek valamelyike a harminc százalékos mértékű árvaellátás megállapítását követően, de még az egyéb jogosultsági feltételek fennállása alatt következik be, az ellátást a változás időpontját követő hónap első napjától kezdődően - a Tny. 56. § (2) bekezdés alkalmazásával - hatvan százalékos mértékűre kell módosítani (emelni).
(2) A Tny. 56. § (2) bekezdésének b) pontja alapján megállapított hatvanszázalékos mértékű árvaellátást az életben lévő szülő rokkantságának megszűnése esetén a folyósító szervnek a változás (megszűnés) időpontját követő hónap első napjától kezdődően kell - a Tny. 56. § (1) bekezdésének alkalmazásával - harmincszázalékos mértékű árvaellátásra módosítani (csökkenteni).
(2) A Tny. 56. § (2) bekezdésének b) pontja alapján megállapított hatvanszázalékos mértékű árvaellátást, ha az életben lévő szülő már nem minősül megváltozott munkaképességűnek, a folyósító szervnek a változás (megszűnés) időpontját követő hónap első napjától kezdődően kell - a Tny. 56. § (1) bekezdésének alkalmazásával - harmincszázalékos mértékű árvaellátásra módosítani (csökkenteni).
(3) A Tny. 56. §-a (1) bekezdésének alkalmazása során az árvaellátás összegét - ha azt a jogszerző elhalálozásának naptári évét követő időponttól állapítják meg - az elhunyt jogszerző olyan összegű saját jogú nyugdíjából kell meghatározni (megállapítani), amely a jogszerzőnek az árvaellátás megállapítása időpontját megelőző naptári év december 31-én járt volna azzal, hogy az árvaellátáshoz az emelés már a megállapítás kezdő időpontjának naptári évére is jár. Így kell eljárni akkor is, ha az 1998. január 1-je előtt megállapított és megszüntetett árvaellátásra való jogosultságot a Tny. 56. §-ának (2) bekezdése alapján újból meg kell állapítani.
(3) Ha a Tny. 56. § (2) bekezdésének a)-b) pontjai szerinti feltételek valamelyike a harminc százalékos mértékű árvaellátás megállapítását követően, de még az egyéb jogosultsági feltételek fennállása alatt következik be, az ellátást a változás időpontját követő hónap első napjától kezdődően - a Tny. 56. § (2) bekezdés alkalmazásával - hatvan százalékos mértékűre kell módosítani (emelni).
(4) A Tny. 56. §-a (1) bekezdésének alkalmazása során az árvaellátás összegét - ha azt a jogszerző elhalálozásának naptári évét követő időponttól állapítják meg - az elhunyt jogszerző olyan összegű saját jogú nyugdíjából kell meghatározni (megállapítani), amely a jogszerzőnek az árvaellátás megállapítása időpontját megelőző naptári év december 31-én járt volna azzal, hogy az árvaellátáshoz az emelés már a megállapítás kezdő időpontjának naptári évére is jár.
(5) Az 1998. január 1-je előtt megállapított és a megszüntetett árvaellátásra való jogosultság Tny. 56. §-ának (2) bekezdése alapján történő újbóli megállapítása esetén az árvaellátás összegét a (4) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani azzal, hogy az árvaellátás összege nem lehet kevesebb a megszüntetés időpontja szerinti - az 1998. január 1-je előtt hatályos rendelkezések figyelembevételével megállapított - árvaellátás időközi emelésekkel növelt összegénél.
64/C. §
(1) A Tny. 44/B. §-a alapján - a Tny. 54-57. §-ának megfelelő alkalmazásával - jár az árvaellátás a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi járadékos, vagy erre haláláig jogot szerzett személy árvájának is.
(1) A Tny. 44/B. §-a alapján - a Tny. 54-56. §-ának megfelelő alkalmazásával - jár az árvaellátás a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi járadékos, vagy erre haláláig jogot szerzett személy árvájának is.
(2) Az árvaellátás összegének meghatározására a 63/B. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
64/D. §   A 2003. december 31-ét követő, de 2005. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege [Tny. 56. § (4) bekezdése] havi 19 750 forint.
64/D. §   A 2004. december 31-ét követő, de 2006. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege [Tny. 56. § (4) bekezdése] havi 21 000 forint.
64/D. §   A 2005. december 31-ét követő, de 2007. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege [Tny. 56. § (4) bekezdése] havi 21 900 forint.
64/D. §   A 2006. december 31-ét követő, de 2008. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege [Tny. 56. § (4) bekezdése] havi 22 780 forint.
64/D. §   A 2007. február 14-ét követő, de 2008. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege [Tny. 56. § (4) bekezdése] havi 23 080 forint.
64/D. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2009. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege [Tny. 56. § (4) bekezdése] havi 24 250 forint.
64/D. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2010. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege [Tny. 56. § (4) bekezdése] havi 24 250 forint.
64/D. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2011. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege [Tny. 56. § (4) bekezdése] havi 24 250 forint.
64/D. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2012. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege [Tny. 56. § (4) bekezdése] havi 24 250 forint.
64/D. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2013. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege havi 24 250 forint.
64/D. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2014. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege havi 24 250 forint.
64/D. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2015. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege havi 24 250 forint.
64/D. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2016. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege havi 24 250 forint.
64/D. §   A 2007. december 31-ét követő, de 2017. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege havi 24 250 forint.
64/E. §   A nevelt gyermek részére 2001. január 1-je előtti időponttól megállapított árvaellátás összegébe a vér szerinti szülő által fizetett tartásdíjat továbbra is be kell számítani, és ha a fizetett tartásdíj eléri az árvaellátás összegét, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell. A tartásdíj megfizetni elmulasztott összegének, továbbá a Tny. 2000. december 31-én hatályban volt 57. § (3) bekezdése szerinti különbözetnek a behajtásáról a nyugdíjfolyósító szervnek továbbra is intézkednie kell. A tartozás törlésére a TnyR. 79. § (5) bekezdése alapján kerülhet sor.
64/E. §   A nevelt gyermek részére 2001. január 1-je előtti időponttól megállapított árvaellátás összegébe a vér szerinti szülő által fizetett tartásdíjat továbbra is be kell számítani, és ha a fizetett tartásdíj eléri az árvaellátás összegét, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell. A tartásdíj megfizetni elmulasztott összegének, továbbá a Tny. 2000. december 31-én hatályban volt 57. § (3) bekezdése szerinti különbözetnek a behajtásáról a nyugdíjfolyósító szervnek továbbra is intézkednie kell. A tartozás törlésére a 79. § (5) bekezdése alapján kerülhet sor.
65. §
(1) A szülői nyugdíjra jogosultság szempontjából a szülő (nagyszülő) akkor minősül túlnyomó részben eltartottnak [Tny. 58. § (1) bekezdés b) pont], ha nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása gyermeke (unokája) elhalálozásának időpontjában nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét.
(2) A Tny. 59. § (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a szülői nyugdíj összege a Tny. 50. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott mértékű özvegyi nyugdíjjal azonos.
65/A. §   Ha a szülői nyugdíjra jogosultság megszűnik, de a szülő (nagyszülő) a Tny. 58. §-ának (3) bekezdése szerinti feltétellel rendelkezik, a szülői nyugdíjat a megszüntetést követő emelésekkel, kiegészítésekkel növelt összegben kell újból megállapítani.
65/B. §
(1) A Tny. 44/B. §-a alapján - a Tny. 58-59. §-ának megfelelő alkalmazásával - jár a szülői nyugdíj a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi járadékos, vagy erre haláláig jogot szerzett személy szülőjének, nagyszülőjének is.
(2) A szülői nyugdíj összegének meghatározására a 63/B. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

Tájékoztatási kötelezettség

65/C. §   A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a határozat kibocsátásával egyidejűleg a rendelkezésre álló adatok alapján tájékoztatást kell adnia minden olyan tényről, amely a nyugellátást igénylő személy más - jogszabály rendelkezése szerint a nyugdíjigényt elbíráló (nyugdíjmegállapító) szervek hatáskörébe utalt - ellátásra való jogosultságára és annak igénylésére vonatkozik.
65/C. §   A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a határozat kibocsátásával egyidejűleg a rendelkezésre álló adatok alapján tájékoztatást kell adnia minden olyan tényről, amely a nyugellátást igénylő személy más - jogszabály rendelkezése szerint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek hatáskörébe utalt - ellátásra való jogosultságára és annak igénylésére vonatkozik.
65/D. §
(1) A nyugellátás iránti igény bejelentésére szolgáló adatlapokat és elektronikus űrlapokat az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ONYF) rendszeresíti, azokat a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek honlapján és a kormányzati portálon közzé kell tenni.
(1) A nyugellátás iránti igény bejelentésére szolgáló adatlapokat és elektronikus űrlapokat az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ONYF) rendszeresíti, azokat az ONYF honlapján és a kormányzati portálon közzé kell tenni.
(1) A nyugellátás iránti igény bejelentésére szolgáló adatlapokat és elektronikus űrlapokat az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ONYF) főigazgatója rendszeresíti, azokat az ONYF honlapján és a kormányzati portálon közzé kell tenni.
(1) A nyugellátás iránti igény bejelentésére szolgáló adatlapokat és elektronikus űrlapokat az ONYF főigazgatója rendszeresíti, azokat az ONYF honlapján és a kormányzati portálon közzé kell tenni.
(2) A nyugdíj iránti igény bejelentésére szolgáló adatlapok és elektronikus űrlapok adattartalmát a 4. számú melléklet határozza meg.
65/E. §
(1) Az igénylő az igénybejelentéshez az 5. számú melléklet szerinti iratokat csatolja, illetve mutatja be a nyugdíjmegállapító-szervnek.
(1a) Az igénylő az igénybejelentéshez az 5. számú melléklet szerinti iratokat a szabályozott elektronikus ügyintézés hiteles elektronikus dokumentum szabályai szerint is csatolhatja.
(2) Ha az ügyfél hatósági nyilvántartásban szereplő adatot nem igazol, a nyugdíj-megállapító szerv a kérelem elbírálásához szükséges adatok szolgáltatása iránti kérelemmel fordul az adatokról nyilvántartást vezető hatósághoz.
65/D. §   A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek a hatáskörükbe tartozó ügyekben - amennyiben a Tny. vagy e rendelet másként nem rendelkezik - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései alapján járnak el.
65/D. §
(1) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit a Tny. és e rendelet szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A nyugellátás iránti igény csak az igénybejelentésre rendszeresített - kitöltött és az igénylő által aláírt - nyomtatvány benyújtásával érvényesíthető. Az igényérvényesítéssel kapcsolatos eljárás az említett igénybejelentési nyomtatvány benyújtásával, annak időpontjától kezdődik. A más módon közölt bejelentés, kérelem nem tekinthető igénybejelentésnek.
(2) A nyugellátás iránti igény kizárólag az igénybejelentésre rendszeresített - kitöltött és az igénylő által aláírt - nyomtatvány benyújtásával érvényesíthető. Az igényérvényesítéssel kapcsolatos eljárás az említett igénybejelentési nyomtatvány benyújtásával, annak időpontjától kezdődik. A más módon közölt kérelem (bejelentés) nem tekinthető igénybejelentésnek. Abban az esetben, ha az igénylő a részére utóbb megküldött igénybejelentő nyomtatványt kitöltve és aláírva a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervhez 15 napon belül visszajuttatja, akkor a kérelem (bejelentés) benyújtásának időpontját kell az igénybejelentés igazolt napjának tekinteni. A nyugdíjigénylőt az igénybejelentő nyomtatvány kiküldésével egyidejűleg tájékoztatni kell az igénybejelentő nyomtatvány késedelmes visszajuttatásának jogkövetkezményeiről is.
(3) A nyugdíjjogosultságnak a Tny. 64. §-ának (9) bekezdése szerinti megszüntetéséről az erről szóló határozat keltét követő hónap első napjától kell intézkedni.
(4) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a nyugellátási igény tárgyában az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől, illetőleg ha az elbíráláshoz szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, azok beérkezésétől számított harminc napon belül meg kell hoznia.
(4) A kiskorú ügyfél ügyében a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv soron kívül jár el.
(5) A (4) bekezdésben foglaltakat a Tny. 73. §-a szerinti előleg megállapításánál is alkalmazni kell.
(5) A nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv a nyugellátási igény tárgyában az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől, illetőleg ha az elbíráláshoz szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, azok beérkezésétől számított harminc napon belül - kiskorú ügyfél esetében tizenöt napon belül - hozza meg.
(6) A (4) bekezdésben foglaltakat a Tny. 73. §-a szerinti előleg megállapításánál is alkalmazni kell.
65/D. §   A nyugdíjbiztosítási szerv a nyugellátási igény tárgyában kiskorú ügyfél esetében az érdemi határozatot tizenöt napon belül hozza meg.
66. §
(1) Ha a hozzátartozói nyugdíjigény benyújtásánál a jogszerző halálát bizonyító anyakönyvi kivonat nem áll rendelkezésre, de az ellátást igénylő hozzátartozó bizonyítja, hogy az eltűnés megállapítását, a holttá nyilvánítást (halál tényének megállapítását) bíróságnál kezdeményezte, az eljárást az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 37. §-a alapján fel kell függeszteni. A bírói ítélet jogerőre emelkedését követő 6 hónapon belüli újabb jelentkezés esetén a hozzátartozói nyugellátást, baleseti nyugellátást a felfüggesztést megelőző igénybejelentés napját alapul véve kell a Tny. 64. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával megállapítani.
(1) Ha a hozzátartozói nyugdíjigény benyújtásánál a jogszerző halálát bizonyító anyakönyvi kivonat nem áll rendelkezésre, de az ellátást igénylő hozzátartozó bizonyítja, hogy az eltűnés megállapítását, a holttá nyilvánítást (halál tényének megállapítását) bíróságnál kezdeményezte, az eljárást fel kell függeszteni. A bírói ítélet jogerőre emelkedését követő 6 hónapon belüli újabb jelentkezés esetén a hozzátartozói nyugellátást, baleseti nyugellátást a felfüggesztést megelőző igénybejelentés napját alapul véve kell a Tny. 64. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával megállapítani.
(1) Ha a hozzátartozói nyugdíjigény benyújtásánál a jogszerző halálát bizonyító anyakönyvi kivonat nem áll rendelkezésre, de az ellátást igénylő hozzátartozó bizonyítja, hogy az eltűnés megállapítását, a holttá nyilvánítást (halál tényének megállapítását) bíróságnál kezdeményezte, az eljárást fel kell függeszteni. Ha az ellátást igénylő hozzátartozó a holttá nyilvánító, illetve a halál tényét megállapító bírói határozatot a jogerőre emelkedést követő hat hónapon belül benyújtja a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek, a hozzátartozói nyugellátást az eredeti igénybejelentés napját alapul véve, az akkor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell megállapítani.
(2) Az eljárás felfüggesztéséről a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek határozatot kell hozni.
66/A. §
(1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek eljárásaiban - ha az adott eljárás tekintetében jogszabály másként nem rendelkezik - az ügyintézési határidő huszonkét munkanap, amely legfeljebb huszonkét munkanappal hosszabbítható meg.
(1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek eljárásaiban - ha az adott eljárás tekintetében a Tny. vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - az ügyintézési határidő huszonkét munkanap, amely legfeljebb huszonkét munkanappal hosszabbítható meg.
(1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek eljárásaiban - ha az adott eljárás tekintetében a Tny. vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - az ügyintézési határidő huszonkét munkanap, amely legfeljebb huszonkét munkanappal hosszabbítható meg. Ha az eljárásban az általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv az egészségi állapot szakkérdését is vizsgálja, az ügyintézési határidő negyven munkanap, amely legfeljebb huszonkét munkanappal hosszabbítható meg.
(2) Ha a Tny. 22/A. §-a szerinti növelés esetén a növelést megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet a növelést megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani, és a kérelmet a tárgyévi valorizációs szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be, az ügyintézési határidő a tárgyévi valorizációs szorzószámok hatálybalépését követő tizedik munkanapon jár le.
(2) Az ügyintézési határidő a tárgyévi valorizációs szorzószámok hatálybalépését követő tizedik munkanapon jár le, ha
a) az öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmet a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be,
b) a hozzátartozói nyugellátás megállapítása iránti kérelmet a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be, és a hozzátartozói nyugellátás megállapításához a valorizációs szorzószámokat alkalmazni kell,
c) a Tny. 22/A. §-a szerinti növelés iránti kérelmet a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be, és a növelést megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet a növelést megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.
(2) Az ügyintézési határidő a tárgyévi valorizációs szorzószámok hatálybalépését követő tizedik munkanapon jár le, ha
a) az öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmet a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be,
b) a hozzátartozói nyugellátás megállapítása iránti kérelmet a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be, és a hozzátartozói nyugellátás megállapításához a valorizációs szorzószámokat alkalmazni kell, vagy
c) a Tny. 22/A. §-a szerinti növelés iránti kérelmet a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be, és a növelést megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet a növelést megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani,
és az (1) bekezdés szerinti határidő a tárgyévi valorizációs szorzószámok hatálybalépését követő tizedik munkanapot megelőzően telik le.
(3) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a Tny. 96. § (8) bekezdése szerinti igazolást a kérelem benyújtását követő tizenöt munkanapon belül állítja ki.
(3) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által nyilvántartott adatokról szóló hatósági bizonyítvány kiadásának ügyintézési határideje tíz munkanap.
66/B. §   A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek a nyugellátások és a hatáskörükbe tartozó más ellátások megállapítása és folyósítása, az egyeztetési eljárás, valamint az e rendelet szerinti más eljárások során az ONYF főigazgatója által jóváhagyott központi szakmai informatikai rendszert kötelesek használni.
66/A. §   A 63/B., 64/B. és 65/B. §-okban meghatározott ellátások megállapítása iránti igény érvényesítésére a Tny. 64. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
66/A. §   A 63/B., 64/C. és 65/B. §-okban meghatározott ellátások megállapítása iránti igény érvényesítésére a Tny. 64. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
66/B. §
(1) A nyugellátás iránti igényt az ellátás megállapításának időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell elbírálni.
(1) A nyugellátás iránti igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell elbírálni.
(2) A jogosultsági feltételek fennállása esetén a szüneteltetett nyugellátás, baleseti járadék újbóli folyósítására - a Tny. 64. § (1) bekezdésének alkalmazásával - a jogosult kérelmére kerülhet sor.
(2) A jogosultsági feltételek fennállása esetén a szüneteltetett nyugellátás, baleseti járadék újbóli folyósítására - a Tny. 64. § (2) bekezdésének alkalmazásával - a jogosult kérelmére kerülhet sor.
66/C. §   A Tny. 3. §-ának (4) bekezdésében meghatározott eljárási cselekmények elektronikus úton az ONYF által e célra rendszeresített elektronikus űrlap alkalmazásával gyakorolhatóak.
66/C. §   A Tny. 3. §-ának (4) bekezdésében meghatározott eljárási cselekmények elektronikus úton az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ONYF) által e célra rendszeresített elektronikus űrlap alkalmazásával gyakorolhatóak.
66/C. §   A Tny.-ben és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben meghatározott eljárási cselekmények elektronikus úton az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ONYF) által e célra rendszeresített elektronikus űrlap alkalmazásával gyakorolhatóak.
66/C. §   A Tny. 69. §-ának (2) bekezdése alkalmazásánál - a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 24. §-a alapján - 2003. július 1-jétől munkanélküli ellátásként kell figyelembe venni az álláskeresést ösztönző juttatást is.
67. §
(1) Ha az érdekelt a rögzített nyugdíj megállapítása, illetőleg a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után, 365 napi szolgálati idő megszerzése nélkül nyugdíjat igényel vagy mégis kéri a rögzített nyugdíj folyósítását, kérését (igényét) új igénybejelentésnek tekintve az általános szabályok szerint kell elbírálni. A határozatban a rögzített nyugdíjat vissza kell vonni.
(2) A rögzített nyugdíj megállapítása után meghalt személy hozzátartozóinak igényét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv bírálja el, illetőleg hoz határozatot az általános szabályok szerint. Határozatából ki kell tűnnie, hogy a meghalt személy választhatott volna-e két nyugdíj között. Ha igen, a folyósítás megindításakor az özvegy is választhat. A nyugdíjfolyósító szerv erről határozatot hoz.
(2) A rögzített nyugdíj megállapítása után meghalt személy hozzátartozóinak igényét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv bírálja el, illetőleg hoz határozatot az általános szabályok szerint. Határozatából ki kell tűnnie, hogy a meghalt személy választhatott volna-e két nyugdíj között. Ha igen, a folyósítás megindításakor az özvegy is választhat.
68. §   Ha a korábban megszűnt rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy rehabilitációs járadék mellett szerzett, a Tny. 22/A. §-a szerinti növelésre való jogosultságot már megállapították, újabb sajátjogú nyugellátás megállapítása esetén a növelés összegét a megállapítását követő emelésekkel együtt, külön határozat hozatala nélkül, az újabb saját jogú nyugellátással együtt kell folyósítani.
68. §
(1) A Tny. 22/A. §-a szerinti növelés esetén a növelést megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet a 8. számú mellékletben meghatározott valorizációs szorzószámokkal kell a növelést megelőző naptári év kereseti szintjéhez igazítani.
(2) Ha a korábban megszűnt rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy rehabilitációs járadék mellett szerzett, a Tny. 22/A. §-a szerinti növelésre való jogosultságot már megállapították, újabb saját jogú nyugellátás megállapítása esetén a növelés összegét a megállapítását követő emelésekkel együtt, külön határozat hozatala nélkül, az újabb saját jogú nyugellátással együtt kell folyósítani.
(2) Ha a korábban megszűnt rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék vagy a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 1. § c) pontja szerinti korhatár előtti öregségi nyugdíj mellett szerzett, a Tny. 22/A. §-a szerinti növelésre való jogosultságot már megállapították, az öregségi nyugdíj megállapítása esetén a növelés összegét a megállapítását követő emelésekkel együtt, külön határozat hozatala nélkül, az öregségi nyugdíjjal együtt kell folyósítani.
68. §   Külföldi szervnek vagy személynek arra a megkeresésére, kérelmére, amely biztosításban töltött idő igazoltatására irányul, vagy nyugellátással kapcsolatos, a választ, határozatot - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek figyelembevételével - közvetlenül a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság adja meg (küldi el).
68. §   Külföldi szervnek vagy személynek arra a megkeresésére, kérelmére, amely biztosításban töltött idő igazoltatására irányul, vagy nyugellátásra jogosultsággal kapcsolatos, a választ, határozatot - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek figyelembevételével - közvetlenül a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság adja meg (küldi el). Kizárólag a nyugellátások folyósításával kapcsolatosan a választ, határozatot a nyugdíjfolyósító szervek adják meg (küldik el).
68. §   Külföldi szervnek vagy személynek arra a megkeresésére, kérelmére, amely biztosításban töltött idő igazoltatására irányul, vagy nyugellátásra jogosultsággal kapcsolatos, a választ, határozatot - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek figyelembevételével - közvetlenül a Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság adja meg (küldi el). Kizárólag a nyugellátások folyósításával kapcsolatosan a választ, határozatot a nyugdíjfolyósító szervek adják meg (küldik el).
69. §   A nyugellátásnak a szociálpolitikai egyezmény alapján történő megállapításáig a magyar nyugdíjbiztosítási szerv által - kizárólag a Magyarországon szerzett szolgálati idő és kereset alapján - megállapított és folyósított nyugdíjrész összegét előlegként kell kezelni, és az egyezmény szerinti nyugellátás összegébe be kell számítani.
69. §
(1) A szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények alapján a nyugellátás megállapítására irányuló igényt a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság bírálja el. Ha az egyezményben részt vevő másik ország területén eltöltött szolgálati időt Magyarországon eltöltött szolgálati idő követte, és a nyugellátás megállapítása előtti utolsó jogviszony alapján a nyugdíjigény elbírálására a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok illetékes(ek), az egyezmény alapján a nyugellátás megállapítására irányuló igényt ez utóbbi nyugdíjmegállapító szerv(ek) bírálja, illetve bírálják el.
(1) A szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények alapján a saját jogú és a hozzátartozói nyugellátások megállapítására irányuló igényt a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság, ha azonban a jogszerző a magyar jogszabályok szerint már saját jogú nyugellátásban részesült a hozzátartozói nyugellátás megállapítására irányuló igényt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság bírálja el. Ha az egyezményben részt vevő másik ország területén eltöltött szolgálati időt Magyarországon eltöltött szolgálati idő követte, és a nyugellátás megállapítása előtti utolsó jogviszony alapján a nyugdíjigény elbírálására a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok illetékes(ek), az egyezmény alapján a nyugellátás megállapítására irányuló igényt ez utóbbi nyugdíjmegállapító szerv(ek) bírálja, illetve bírálják el.
(1) A szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények alapján a saját jogú és a hozzátartozói nyugellátások megállapítására irányuló igényt a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság, ha azonban a jogszerző a magyar jogszabályok szerint már saját jogú nyugellátásban részesült a hozzátartozói nyugellátás megállapítására irányuló igényt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság bírálja el. Ha az egyezményben részt vevő másik ország területén eltöltött szolgálati időt Magyarországon eltöltött szolgálati idő követte, és a nyugellátás megállapítása előtti utolsó jogviszony alapján a nyugdíjigény elbírálására a Magyar Államvasutak Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MÁV ZRt.) Nyugdíj Igazgatóság, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok illetékes(ek), az egyezmény alapján a nyugellátás megállapítására irányuló igényt ez utóbbi nyugdíjmegállapító szerv(ek) bírálja, illetve bírálják el.
(2) A nyugellátásnak a szociálpolitikai egyezmény alapján történő megállapításáig a magyar nyugdíjbiztosítási szerv által - kizárólag a Magyarországon szerzett szolgálati idő és kereset alapján - megállapított és folyósított nyugdíjrész összegét előlegként kell kezelni, és az egyezmény szerinti - a magyar felet terhelő - nyugdíjrész összegébe be kell számítani.
(2) A nyugellátásnak a szociálpolitikai egyezmény alapján történő megállapításáig a magyar nyugdíjbiztosítási szerv által - kizárólag a Magyarországon szerzett szolgálati idő és kereset alapján - megállapított és folyósított nyugdíj összegét előlegként kell kezelni, és az egyezmény szerinti - a magyar felet terhelő - nyugdíj összegébe be kell számítani.
(3) Ha a Tny. 77. §-ában meghatározott személy a Vasutak dolgozója volt, az igényt a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság, illetőleg a GYSEV Rt. bírálja el.
(3) A Tny. 77. §-ában meghatározott személy, illetőleg halála esetén hozzátartozója nyugellátás iránti igényét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság bírálja el, ha a jogosult, illetve - hozzátartozói nyugellátás esetén - a jogszerző a magyar jogszabályok szerint már nyugellátásban részesült.
(4) Ha a Tny. 77. §-ában meghatározott jogosult, illetve - hozzátartozói nyugellátás esetén - jogszerző a Vasutak dolgozója volt, a nyugellátás iránti igényt a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatóság, illetőleg a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt. (a továbbiakban: GYSEV Rt.) bírálja el.
70. §   Az 1997. december 31-ét követő és 1999. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő árvaellátás Tny. 56. § (4) bekezdése szerinti legkisebb összege havi 11 700 forint.
70. §   Az 1998. december 31-ét követő és 2000. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő árvaellátás Tny. 56. § (4) bekezdése szerinti legkisebb összege havi 13 110 forint.
70. §   Az 1999. december 31-ét követő és 2001. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő árvaellátás Tny. 56. § (4) bekezdése szerinti legkisebb összege havi 14 160 forint.
70. §   A 2000. december 31-ét követő, de 2002. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás a Tny. 56. § (4) bekezdése szerinti legkisebb összege havi 15 620 forint.
70. §   A 2001. december 31-ét követő, de 2003. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás a Tny. 56. § (4) bekezdése szerinti legkisebb összege havi 17 140 forint.
70. §   A 2002. december 31-ét követő, de 2004. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás a Tny. 56. § (4) bekezdése szerinti legkisebb összege havi 18 580 forint.
71. §   Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszüntetéséről a Tny. 65. § (2) bekezdésének b) pontjának megfelelően akkor sem kell határozatot hozni, ha az ideiglenes özvegyi nyugdíj a Tny. 47. § (1) bekezdés alapján a házastárs halálát követő egy év után is jár.
72. §
(1) Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultság megállapításához szükséges, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat. A vizsgálat alkalmával a foglalkoztató köteles a szükséges felvilágosítást megadni.
(2) A Vasutak által foglalkoztatottat ért üzemi balesetet a szolgálati főnökség az igényelt ellátásnak megfelelően a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságnak vagy a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt.-nek (a továbbiakban: GYSEV Rt.) köteles bejelenteni. Ha a baleset körülményeinek megvizsgálása az ellátás megállapítása szempontjából szükséges, azt a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vagy a GYSEV Rt. végzi.
(2) A Vasutak által foglalkoztatottat ért üzemi balesetet a szolgálati főnökség az igényelt ellátásnak megfelelően a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatóságnak vagy a GYSEV Rt.-nek köteles bejelenteni. Ha a baleset körülményeinek megvizsgálása az ellátás megállapítása szempontjából szükséges, azt a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatóság vagy a GYSEV Rt. végzi.
(2) A Vasutak által foglalkoztatottat ért üzemi balesetet a szolgálati főnökség az igényelt ellátásnak megfelelően a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatóságnak vagy a GYSEV Zrt.-nek köteles bejelenteni. Ha a baleset körülményeinek megvizsgálása az ellátás megállapítása szempontjából szükséges, azt a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatóság vagy a GYSEV Zrt. végzi.
72/A. §
(1) Ha a Tny. 64. § (6)-(7) bekezdésben említett szervek nyugellátással, vagy a hatáskörükbe utalt más ellátással kapcsolatos határozatának bírósági felülvizsgálata során a bíróság a keresetet elutasította, de az ítélet indokolásában tényként rögzítette
a) a munkaképesség-változásnak utóbb bekövetkezett, a rokkantsági fokot elérő változását,
b) a rokkantság fokát, vagy a munkaképesség-változás mértékét,
c) a munkaképesség-változás, vagy a rokkantság bekövetkezésének időpontját,
d) a rokkantság fennállásának várható időtartamát,
e) az újabb orvosi vizsgálat esedékességének időpontját, továbbá
f) a legalább ötven százalékos mértékű munkaképesség-változás esetén a rehabilitációra vonatkozó véleményt, akkor az újabb igénybejelentés alapján kezdődő eljárásban a Tny. 72. §-ában megjelölt orvosi bizottság szakvéleményének ismételt beszerzése nélkül kell az igényt elbírálni.
(1) Ha a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek nyugellátással, vagy a hatáskörükbe utalt más ellátással kapcsolatos határozatának bírósági felülvizsgálata során a bíróság a keresetet elutasította, de az ítélet indokolásában tényként rögzítette
a) a munkaképesség-változásnak utóbb bekövetkezett, a rokkantsági fokot elérő változását,
b) a rokkantság fokát, vagy a munkaképesség-változás mértékét,
c) a munkaképesség-változás, vagy a rokkantság bekövetkezésének időpontját,
d) a rokkantság fennállásának várható időtartamát,
e) az újabb orvosi vizsgálat esedékességének időpontját, továbbá
f) a legalább ötven százalékos mértékű munkaképesség-változás esetén a rehabilitációra vonatkozó véleményt, akkor az újabb igénybejelentés alapján kezdődő eljárásban a Tny. 72. §-ában megjelölt orvosi bizottság szakvéleményének ismételt beszerzése nélkül kell az igényt elbírálni.
f) a legalább ötven százalékos mértékű munkaképesség-változás esetén a rehabilitációra vonatkozó véleményt, akkor az újabb igénybejelentés alapján kezdődő eljárásban a jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerv szakvéleményének ismételt beszerzése nélkül kell az igényt elbírálni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a bíróság a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet - az (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott tények alapján - új eljárásra kötelezte.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell eljárni abban az esetben is, ha a munkaképesség-változásának mértékét az orvosi bizottság a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 42. §-ának (1) bekezdése alapján már véleményezte, és a szakvélemény tartalmazza az (1) bekezdés b)-f) pontjaiban meghatározottakat, illetőleg azokat, amelyek az igény elbírálásához szükségesek.
70. §
(1) Nemzetközi nyugdíjügyekben a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv eltekinthet egyes nem magyar nyelven kiállított okiratok hiteles fordításától, ha az eljárásba bevont dolgozója az adott nyelvből államilag elismert, legalább középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a honlapján közzéteszi azoknak az okiratoknak és nyelveknek a felsorolását, amelyek esetében hiteles fordítás csatolása nem szükséges.
(1) Nemzetközi nyugdíjügyekben a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv eltekinthet egyes nem magyar nyelven kiállított okiratok hiteles fordításától, ha az eljárásba bevont dolgozója az adott nyelvből államilag elismert, legalább középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Az ONYF a honlapján közzéteszi azoknak az okiratoknak és nyelveknek a felsorolását, amelyek esetében hiteles fordítás csatolása nem szükséges.
(2) Ha a kivándorolt, illetőleg külföldön élő vagy tartózkodó személy a nyugellátás iránti igényét postai úton terjeszti elő, az igénybejelentés céljára rendszeresített nyomtatványon az igénylő személyazonosságát és aláírását közjegyzővel vagy a Magyar Köztársaság külképviseleti szervével hitelesíttetni kell.
(2) Ha a kivándorolt, illetőleg külföldön élő vagy tartózkodó személy a nyugellátás iránti igényét postai úton terjeszti elő, az igénybejelentés céljára rendszeresített nyomtatványon az igénylő személyazonosságát és aláírását közjegyzővel vagy Magyarország külképviseleti szervével hitelesíttetni kell.
71. §
(1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek elektronikus aláírással kiadmányozott és központi tárhelyen tárolt döntéseinek másolatát az „Ez a döntés az eredeti elektronikus úton előállított dokumentummal megegyező tartalmú hiteles papíralapú másolat.” szövegű hitelesítési záradékkal kell ellátni.
(2) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek elektronikus aláírással kiadmányozott döntéseinek nyomtatását és postai úton történő közlését központilag a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság végzi.
72/A. §   Ha a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a nyugellátással, vagy a hatáskörébe utalt más ellátással kapcsolatos határozatának bírósági felülvizsgálata során a bíróság a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet új eljárásra utasítja, vagy a keresetet elutasítja, de az ítélet indokolásában tényként rögzíti a munkaképesség-változás, illetve egészségkárosodás mértékét, bekövetkezésének időpontját, fennállásának várható időtartamát, az esetleges felülvizsgálat időpontját, illetve a rehabilitálhatóságra, a szakmai munkaképességre vonatkozó véleményt, akkor az új eljárás, illetőleg az újabb igénybejelentés alapján megindult eljárás során a jogszabályban meghatározott orvosszakértői, illetve rehabilitációs szakértői szerv szakvéleményének ismételt beszerzése nélkül kell az igényt elbírálni.
72/B. §
(1) A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapításának engedélyezésére az érintett személy kérelme alapján kerülhet sor. A kérelmet az igénylő lakhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), a vasutas biztosított esetében a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósághoz, valamint - ha a jogszerző már nyugellátásban részesült személy jogán igényel kivételes árvaellátást - a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, illetőleg a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósághoz (a továbbiakban együtt: igazgatási szerv) kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét. Az igazgatási szerv indokolt esetben helyszíni eljárás keretében is vizsgálhatja az említett körülmények fennállását vagy azt, hogy a közölt adatok megfelelnek-e a valóságnak, és a megállapításokat jegyzőkönyvben rögzíti. Az igazgatási szerv a kérelmet és az ahhoz kapcsolódó iratokat a kérelem beérkezését követő 15 napon belül a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz terjeszti fel. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a kérelmet és az ahhoz kapcsolódó iratokat javaslatával együtt 15 napon belül továbbítja a szociális és családügyi miniszternek.
(1) A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapítására és kivételes nyugdíjemelés engedélyezésére az érintett személy kérelme alapján kerülhet sor. A kérelmet az igénylő lakhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), a vasutas biztosított esetében a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósághoz, valamint - ha a jogszerző már nyugellátásban részesült személy jogán igényel kivételes árvaellátást - a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, illetőleg a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósághoz (a továbbiakban együtt: igazgatási szerv) az ehhez rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét. Az igazgatási szerv indokolt esetben vizsgálhatja, hogy a közölt adatok megfelelnek-e a valóságnak, szükség esetén a kérelmezőt hiánypótlásra szólíthatja fel.
(1) A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapítására és kivételes nyugdíjemelés, illetve egyszeri segély engedélyezésére az érintett személy kérelme alapján kerülhet sor. A kérelmet az igénylő lakhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), a vasutas biztosított esetében a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatósághoz, valamint - kivételes özvegyi nyugdíj és árvaellátás esetén, ha a jogszerző már nyugellátásban részesült - a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, illetőleg a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatósághoz (a továbbiakban együtt: igazgatási szerv) az ehhez rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét. Az igazgatási szerv indokolt esetben vizsgálhatja, hogy a közölt adatok megfelelnek-e a valóságnak, szükség esetén a kérelmezőt hiánypótlásra szólíthatja fel.
(1) A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapítására és kivételes nyugdíjemelés, illetve egyszeri segély engedélyezésére az érintett személy kérelme alapján kerülhet sor. A kérelmet az igénylő lakhelye szerint illetékes regionális nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz, a vasutas biztosított esetében a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatósághoz, valamint - kivételes özvegyi nyugdíj és árvaellátás esetén, ha a jogszerző már nyugellátásban részesült - a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, illetőleg a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatósághoz (a továbbiakban együtt: igazgatási szerv) az ehhez rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét. Az igazgatási szerv indokolt esetben vizsgálhatja, hogy a közölt adatok megfelelnek-e a valóságnak, szükség esetén a kérelmezőt hiánypótlásra szólíthatja fel.
(1) A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapítására és kivételes nyugdíjemelés, illetve egyszeri segély engedélyezésére az érintett személy kérelme alapján kerülhet sor. A kérelmet az igénylő lakhelye szerint illetékes regionális nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz, valamint - kivételes özvegyi nyugdíj és árvaellátás esetén, ha a jogszerző már nyugellátásban részesült - a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz az ehhez rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét. Az igazgatási szerv indokolt esetben vizsgálhatja, hogy a közölt adatok megfelelnek-e a valóságnak, szükség esetén a kérelmezőt hiánypótlásra szólíthatja fel.
(1) A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapítására és kivételes nyugdíjemelés, illetve egyszeri segély engedélyezésére az érintett személy kérelme alapján kerülhet sor. A kérelmet az igénylő lakhelye szerint illetékes regionális nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz, valamint - kivételes özvegyi nyugdíj és árvaellátás esetén, ha a jogszerző már nyugellátásban részesült - a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz az ehhez rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus formanyomtatványon kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét.
(1) A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapítására és kivételes nyugellátás-emelés, illetve egyszeri segély engedélyezésére az érintett személy kérelme alapján kerülhet sor. A kérelmet az ehhez rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus formanyomtatványon kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét.
(1) A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapítására, kivételes nyugellátás-emelés engedélyezésére és egyszeri segély engedélyezésére az érintett személy kérelmére kerülhet sor. A kérelmet az ONYF által e célra rendszeresített, és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek honlapján, továbbá a kormányzati portálon közzétett adatlapon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani. Az adatlapok és elektronikus űrlapok adattartalmát a 6. számú melléklet határozza meg. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét. Ha a 16 év alatti gyermek árvaellátás iránti igényét amiatt utasítják el, mert az elhunyt jogszerző a szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, a kivételes árvaellátás megállapítása iránti eljárást hivatalból meg kell indítani.
(1) A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapítására, kivételes nyugellátás-emelés engedélyezésére és egyszeri segély engedélyezésére az érintett személy kérelmére kerülhet sor. A kérelmet az ONYF által e célra rendszeresített, és az ONYF honlapján, továbbá a kormányzati portálon közzétett adatlapon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani. Az adatlapok és elektronikus űrlapok adattartalmát a 6. számú melléklet határozza meg. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét. Ha a 16 év alatti gyermek árvaellátás iránti igényét amiatt utasítják el, mert az elhunyt jogszerző a szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, a kivételes árvaellátás megállapítása iránti eljárást hivatalból meg kell indítani.
(1) A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapítására, kivételes nyugellátás-emelés engedélyezésére és egyszeri segély engedélyezésére az érintett személy kérelmére kerülhet sor. A kérelmet az ONYF főigazgatója által e célra rendszeresített, és az ONYF honlapján, továbbá a kormányzati portálon közzétett adatlapon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani. Az adatlapok és elektronikus űrlapok adattartalmát a 6. számú melléklet határozza meg. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét. Ha a 16 év alatti gyermek árvaellátás iránti igényét amiatt utasítják el, mert az elhunyt jogszerző a szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, a kivételes árvaellátás megállapítása iránti eljárást hivatalból meg kell indítani.
(1a) Kivételes nyugellátás megállapítása és kivételes nyugellátás-emelés engedélyezése iránti kérelem az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósághoz (a továbbiakban: ONYF) nyújtható be.
(1a) Kivételes nyugellátás megállapítása és kivételes nyugellátás-emelés engedélyezése iránti kérelem az ONYF-hez nyújtható be.
(1a) Kivételes nyugellátás megállapítása és kivételes nyugellátás-emelés engedélyezése iránti kérelem az ONYF Központjához nyújtható be.
(1b) Az (1a) bekezdésben foglaltakon túl
a) kivételes nyugellátás megállapítása iránti kérelmet kivételes özvegyi nyugdíj és árvaellátás megállapítása esetén, ha az elhunyt jogszerző már nyugellátásban részesült, valamint a továbbtanuló árva árvaellátásának kivételes meghosszabbítása esetén a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, egyéb esetben a kérelmező lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz,
a) kivételes nyugellátás megállapítása iránti kérelmet kivételes özvegyi nyugdíj és árvaellátás megállapítása esetén, ha az elhunyt jogszerző már nyugellátásban részesült, valamint a továbbtanuló árva árvaellátásának kivételes meghosszabbítása esetén a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, egyéb esetben a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz,
a) kivételes nyugellátás megállapítása iránti kérelmet kivételes özvegyi nyugdíj és árvaellátás megállapítása esetén, ha az elhunyt jogszerző már nyugellátásban részesült, valamint a továbbtanuló árva árvaellátásának kivételes meghosszabbítása esetén a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, egyéb esetben a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szervhez,
b) kivételes nyugellátás-emelés engedélyezése iránti kérelmet hozzátartozói nyugellátás esetén a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, egyéb esetben a kérelmező lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz is be lehet nyújtani.
b) kivételes nyugellátás-emelés engedélyezése iránti kérelmet hozzátartozói nyugellátás esetén a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, egyéb esetben a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz is be lehet nyújtani.
b) kivételes nyugellátás-emelés engedélyezése iránti kérelmet hozzátartozói nyugellátás esetén a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, egyéb esetben a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szervhez is be lehet nyújtani.
(1c) Egyszeri segély engedélyezése iránti kérelmet az ONYF-hez, a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz vagy a kérelmező lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz lehet benyújtani.
(1c) Egyszeri segély engedélyezése iránti kérelmet az ONYF-hez, a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz vagy a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz lehet benyújtani.
(1c) Egyszeri segély engedélyezése iránti kérelmet az ONYF Központjához, a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz vagy a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz lehet benyújtani.
(1c) Egyszeri segély engedélyezése iránti kérelmet az ONYF Központjához, a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz vagy a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szervhez lehet benyújtani.
(1d) A Tny. 66. §-a alapján
a) a továbbtanuló árva árvaellátásának kivételes meghosszabbítását
aa) a (20) bekezdés szerinti esetben, továbbá ha a kérelmet hozzá nyújtották be, az ONYF főigazgatója engedélyezheti,
ab) az aa) alpontban nem említett esetben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatója engedélyezheti;
b) az a) pontban nem említett esetben kivételes nyugellátást az ONYF főigazgatója állapíthat meg;
c) kivételes nyugellátás-emelést
ca) a (20) bekezdés szerinti esetben, továbbá ha a kérelmet hozzá nyújtották be, az ONYF főigazgatója engedélyezhet,
cb) a ca) alpontban nem említett esetben hozzátartozói nyugellátás esetén a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatója engedélyezhet,
cc) a ca)-cb) alpontban nem említett esetben a kérelmező lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetője engedélyezhet;
cc) a ca)-cb) alpontban nem említett esetben a kérelmező lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetőjének javaslatára a fővárosi és megyei kormányhivatalt vezető kormánymegbízott engedélyezhet;
cc) a ca)-cb) alpontban nem említett esetben a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetőjének javaslatára a fővárosi és megyei kormányhivatalt vezető kormánymegbízott engedélyezhet;
cc) a ca)-cb) alpontban nem említett esetben a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv engedélyezhet;
d) egyszeri segélyt
da) a (20) bekezdés szerinti esetben, továbbá ha a kérelmet hozzá nyújtották be, az ONYF főigazgatója engedélyezhet,
db) a da) alpontban nem említett esetben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatója vagy a kérelmező lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetője engedélyezhet attól függően, hogy a kérelmet melyiküknél nyújtották be.
db) a da) alpontban nem említett esetben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatója engedélyezhet vagy a kérelmező lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetőjének javaslatára a fővárosi és megyei kormányhivatalt vezető kormánymegbízott engedélyezhet attól függően, hogy a kérelmet mely szervnél nyújtották be.
db) a da) alpontban nem említett esetben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatója engedélyezhet vagy a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetőjének javaslatára a fővárosi és megyei kormányhivatalt vezető kormánymegbízott engedélyezhet attól függően, hogy a kérelmet mely szervnél nyújtották be.
db) a da) alpontban nem említett esetben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatója engedélyezhet vagy a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv engedélyezhet attól függően, hogy a kérelmet mely szervnél nyújtották be.
(1e) Az (1d) bekezdés b) pontja szerinti ügyekben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatója és a nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetője - ha a kérelmet hozzá nyújtották be - közreműködő hatóságként jár el azzal, hogy a kivételes nyugellátás megállapítása iránti kérelmet - a kérelem megérkezését követő naptól számított tizenöt munkanapon belül - akkor is elutasítja, ha a kivételes nyugellátás megállapításának jogszabályi feltételei nem állnak fenn.
(1e) Az (1d) bekezdés b) pontja szerinti ügyekben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és az általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv - ha a kérelmet hozzá nyújtották be - közreműködő hatóságként jár el azzal, hogy a kivételes nyugellátás megállapítása iránti kérelmet az elbíráláshoz szükséges adatok, igazolások beérkezését követő tíz munkanapon belül döntésre az ONYF főigazgatójához továbbítja.
(1f) A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatója és a nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetője a továbbtanuló árva árvaellátásának kivételes meghosszabbítása, valamint a kivételes nyugellátás-emelés és az egyszeri segély engedélyezése iránti ügyben - ha a kérelmet hozzá nyújtották be -
a) a kérelmet megküldi az ONYF főigazgatójának, ha megállapítja, hogy a kérelmező nem felel meg az általa engedélyezhető árvaellátás-meghosszabbítás, nyugellátás-emelés, illetve egyszeri segély feltételeinek, de a (20) bekezdés szerinti feltételek fennállnak,
b) az a) pontban nem említett esetben a kérelemről dönt.
(1f) Amennyiben a kérelmet hozzá nyújtották be,
a) a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatója dönt a továbbtanuló árva árvaellátásának kivételes meghosszabbítása, valamint a kivételes nyugellátás-emelés és az egyszeri segély engedélyezése iránti ügyekben,
b) a nyugdíjbiztosítási igazgatóság vezetője dönt a továbbtanuló árva árvaellátásának kivételes meghosszabbítása iránti ügyekben,
c) a fővárosi és megyei kormányhivatalt vezető kormánymegbízott dönt a kivételes nyugellátás-emelés és az egyszeri segély engedélyezése iránti ügyekben,
c) az általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv dönt a kivételes nyugellátás-emelés és az egyszeri segély engedélyezése iránti ügyekben,
d) az a)-c) pontban felsorolt személyek a kérelmet megküldik az ONYF főigazgatójának, ha megállapítják, hogy a kérelmező nem felel meg az általuk engedélyezhető árvaellátás-meghosszabbítás, nyugellátás-emelés, illetve egyszeri segély feltételeinek, de a (20) bekezdés szerinti feltételek fennállnak.
(1g) Ha az ONYF főigazgatójának vagy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatójának hatáskörébe tartozó ügyekben - a különös méltánylást érdemlő körülmények fennállásának megítélése érdekében - helyszíni szemlét kell tartani, a helyszíni szemlét az eljáró hatóság megkeresésre a nyugdíjbiztosítási igazgatóság - a megkereséstől számított tizenöt munkanapon belül - folytatja le, és annak eredményéről három munkanapon belül értesíti a megkereső hatóságot.
(1g) Ha az ONYF főigazgatójának vagy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatójának hatáskörébe tartozó ügyekben - a különös méltánylást érdemlő körülmények fennállásának megítélése érdekében - helyszíni szemlét kell tartani, a helyszíni szemlét az eljáró hatóság megkeresésre az általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv - a megkereséstől számított tizenöt munkanapon belül - folytatja le, és annak eredményéről három munkanapon belül értesíti a megkereső hatóságot.
(2) A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság javaslatának tartalmaznia kell a kivételes nyugellátás iránti kérelem elbírálásához szükséges tényadatokat, a különös méltánylást érdemlő körülmények megjelölését, a kérelem teljesíthetőségére és a kivételes nyugellátás összegszerűségére, valamint folyósíthatóságának időtartamára vonatkozó javaslatot, illetve a megállapítás indokolatlansága esetén az azt megalapozó tényeket és körülményeket.
(2) Nem állapítható meg kivételes nyugellátás, illetőleg nem engedélyezhető kivételes nyugdíjemelés annak, aki előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti, szociális intézményben vagy javítóintézetben van elhelyezve.
(2) Nem állapítható meg kivételes nyugellátás, illetőleg nem engedélyezhető kivételes nyugdíjemelés annak a személynek, aki előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti, vagy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 57. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja szerinti tartós bentlakásos intézményben, illetőleg javítóintézetben van elhelyezve.
(2) Nem állapítható meg kivételes nyugellátás, illetőleg nem engedélyezhető kivételes nyugdíjemelés annak a személynek, aki előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti, vagy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 57. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja szerinti tartós bentlakásos intézményben él, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti otthont nyújtó ellátásban részesül, illetőleg javítóintézetben van elhelyezve.
(2) Nem állapítható meg kivételes nyugellátás, és nem engedélyezhető kivételes nyugdíjemelés, illetve egyszeri segély annak a személynek, aki előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti, vagy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 57. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja szerinti tartós bentlakásos intézményben él, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti otthont nyújtó ellátásban részesül, illetőleg javítóintézetben van elhelyezve.
(2) Nem állapítható meg kivételes nyugellátás, és nem engedélyezhető kivételes nyugellátás-emelés, illetve egyszeri segély annak a személynek, aki előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti, vagy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 57. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja szerinti tartós bentlakásos intézményben él, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti otthont nyújtó ellátásban részesül, illetőleg javítóintézetben van elhelyezve.
(2) Nem állapítható meg kivételes nyugellátás, és nem engedélyezhető kivételes nyugellátás-emelés, illetve egyszeri segély annak a személynek, aki előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti, vagy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 57. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja szerinti tartós bentlakásos intézményben él, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) szerinti otthont nyújtó ellátásban részesül, illetőleg javítóintézetben van elhelyezve.
(3) A szociális és családügyi miniszter a kivételes nyugellátás megállapítása iránti kérelemmel kapcsolatos döntéséről 15 napon belül - közvetlenül - írásban értesíti a kérelmezőt és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot. A nyugdíjfolyósító szerv az értesítés alapján intézkedik a folyósításról. A kivételes nyugellátást minden szempontból úgy kell tekinteni, mintha az - a jogosultsági feltételek megléte esetén - jogszerűen megilletné az ellátásban részesülőt. Kivételes nyugellátás megállapítása meghatározott időtartamra vagy meghatározott feltételekhez kötötten is engedélyezhető.
(3) A kivételes nyugellátást minden szempontból úgy kell tekinteni, mintha az - a jogosultsági feltételek megléte esetén - jogszerűen megilletné az ellátásban részesülőt. Kivételes nyugellátás megállapítása meghatározott időtartamra vagy meghatározott feltételekhez kötötten is engedélyezhető.
(4) A kivételes nyugellátás engedélyezett összege nem haladhatja meg az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének másfélszeresét, de nem lehet kevesebb annak ötven százalékánál. A kivételes nyugellátás folyósítási feltételei azonosak a Tny.-ben meghatározott feltételekkel.
(4) A Tny. 66. §-a alapján akkor állapítható meg
a) kivételes öregségi, rokkantsági, illetve özvegyi nyugdíj, ha a kérelmező (özvegyi nyugdíj esetén a jogszerző) rendelkezik a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő legalább felével és az igénylő a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt rendszeres pénzellátásban - ide nem értve az időskori járadékot - nem részesül;
a) kivételes öregségi, rokkantsági, illetve özvegyi nyugdíj, ha a kérelmező (özvegyi nyugdíj esetén a jogszerző) rendelkezik a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő legalább felével és az igénylő a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt rendszeres pénzellátásban - ide nem értve az időskorúak járadékát - nem részesül;
a) kivételes öregségi, rokkantsági, illetve özvegyi nyugdíj, ha a kérelmező (özvegyi nyugdíj esetén a jogszerző) rendelkezik a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő legalább felével és az igénylő az Szt. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt rendszeres pénzellátásban - ide nem értve az időskorúak járadékát - nem részesül;
b) kivételes árvaellátás, ha az elhunyt jogszerző az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő legalább felével rendelkezik és a gyermek megfelel az árvaellátásra való jogosultság feltételeinek.
(4) A Tny. 66. §-a alapján akkor állapítható meg
a) kivételes öregségi, rokkantsági nyugdíj, ha a kérelmező rendelkezik a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő legalább felével,
a) kivételes öregségi nyugdíj, ha a kérelmező rendelkezik a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő legalább felével,
b) kivételes özvegyi nyugdíj, árvaellátás, ha a jogszerző rendelkezik az öregségi, rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő legalább felével, és az özvegy, illetve árva megfelel az özvegyi nyugdíjra, illetve árvaellátásra való jogosultság feltételeinek,
b) kivételes özvegyi nyugdíj, árvaellátás, ha a jogszerző rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő, vagy a Tny. 46. §-ában meghatározott szolgálati idő legalább felével, és az özvegy, illetve árva megfelel az özvegyi nyugdíjra, illetve árvaellátásra való jogosultság feltételeinek,
c) kivételes rehabilitációs járadék, ha a kérelmező rendelkezik a szükséges szolgálati idő legalább felével, és megfelel a rehabilitációs járadékra való jogosultság egyéb feltételeinek,
továbbá a kérelmező nem részesül az Szt. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt rendszeres pénzellátásban, ide nem értve az időskorúak járadékát.
(5) Rendkívül indokolt esetben kivételes árvaellátás megállapítható akkor is, ha
a) az elhunyt 25 év alatti volt és az előírt szolgálati idő felével sem rendelkezett, vagy
b) az árva felsőfokú oktatási intézmény nem nappali tagozatán folytat tanulmányokat.
(5) Rendkívül indokolt esetben kivételes rokkantsági nyugdíj állapítható meg akkor is, ha a kérelmező nem rendelkezik a jogosultsághoz szükséges szolgálati idő felével sem.
(5) Rendkívül indokolt esetben kivételes rokkantsági nyugdíj vagy kivételes rehabilitációs járadék állapítható meg akkor is, ha a kérelmező nem rendelkezik a jogosultsághoz szükséges szolgálati idő felével sem.
(5) Rendkívül indokolt esetben kivételes árvaellátás megállapítható akkor is, ha
a) az elhunyt az előírt szolgálati idő felével sem rendelkezett,
b) az árva középfokú iskola vagy felsőfokú oktatási intézmény nem nappali tagozatán folytat tanulmányokat,
b) az árva középfokú iskolában nem nappali rendszerű iskolai oktatásban vesz részt, vagy felsőoktatási intézményben nem nappali képzésben folytat tanulmányokat,
c) az árva az elhunyt jogszerző halálakor a 16. életévét betöltötte, de a 18. életévét még nem töltötte be, és egészségi állapota - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvényben foglaltak szerint - legfeljebb 20 százalékos, vagy
d) az elhunyt jogszerző Magyarországon nem szerezte meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati időt, az árva alapvető szükségleteinek a biztosítása veszélyeztetve van, és az árvaellátásra való jogosultság fennállása a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek vagy szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmény alapján figyelembe vehető szolgálati időre vonatkozó adatoknak a beérkezéséig nem bírálható el.
(5a) Az (5) bekezdés c) pontja alapján megállapított kivételes árvaellátást meg kell szüntetni, ha az árva már nem megváltozott munkaképességű.
(6) A 25. életévét betöltött, felsőfokú oktatási intézményben tanulmányokat folytató árva árvaellátásának meghosszabbítása kizárólag első alapképzésben, az oklevél megszerzésére irányuló tanulmányok folytatásának idejére - amely nem haladhatja meg az adott alapképzési szakra a képesítési követelményekben rögzített időt - engedélyezhető, legfeljebb a 27. életév betöltéséig.
(6) Rendkívül indokolt esetben kivételes árvaellátás megállapítható akkor is, ha
a) az elhunyt 25 év alatti volt és az előírt szolgálati idő felével sem rendelkezett, vagy
a) az elhunyt az előírt szolgálati idő felével sem rendelkezett, vagy
b) az árva felsőfokú oktatási intézmény nem nappali tagozatán folytat tanulmányokat.
b) az árva közép, vagy felsőfokú oktatási intézmény nem nappali tagozatán folytat tanulmányokat.
(6) Az (5) bekezdés d) pontja alapján kivételes árvaellátás az árvaellátás iránti kérelem elbírálásának időtartamára állapítható meg. Az (5) bekezdés d) pontja alapján megállapított kivételes árvaellátás folyósított összege előlegnek minősül, ha az árvaellátásra való jogosultságot megállapítják.
(7) A kivételes nyugellátás engedélyezett összege nem haladhatja meg az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének másfélszeresét, de nem lehet kevesebb annak ötven százalékánál. Az engedélyezett összeg megállapításánál figyelemmel kell lenni a hiányzó szolgálati idő tartamára.
(7) A 25. életévét betöltött, felsőfokú oktatási intézményben tanulmányokat folytató árva árvaellátásának meghosszabbítása kizárólag első alapképzésben, az oklevél megszerzésére irányuló tanulmányok folytatásának idejére - amely nem haladhatja meg az adott alapképzési szakra a képesítési követelményekben rögzített időt - engedélyezhető, legfeljebb a 27. életév betöltéséig.
(7) A 25. életévét betöltött, felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató személy árvaellátásának meghosszabbítása az első - alap- és mester- vagy osztatlan - képzésben, az oklevél megszerzésére irányuló tanulmányok folytatásának idejére, a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott képzési időt meg nem haladóan, legfeljebb a 27. életév betöltéséig engedélyezhető.
(7) A 25. életévét betöltött, felsőoktatási intézményben nappali képzésben tanulmányokat folytató személy árvaellátásának meghosszabbítása az első - alap- és mester- vagy osztatlan - képzésben, az oklevél megszerzésére irányuló tanulmányok folytatásának idejére, a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott képzési időt meg nem haladóan, legfeljebb a 27. életév betöltéséig engedélyezhető.
(8) Nem állapítható meg kivételes nyugellátás annak, aki előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti, szociális intézményben vagy javítóintézetben van elhelyezve.
(8) A kivételes nyugellátás engedélyezett összege nem haladhatja meg az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének másfélszeresét, de nem lehet kevesebb annak ötven százalékánál. Az engedélyezett összeg megállapításánál figyelemmel kell lenni a hiányzó szolgálati idő tartamára.
(8a) Az ONYF főigazgatója a kivételes nyugellátást megállapító határozatát közli a nyugellátás ügyében egyébként illetékes nyugdíj-megállapító szervvel, amely a kivételes nyugellátás megállapítását követően ellátja a nyugdíj-megállapító szerv hatáskörébe tartozó feladatokat.
(8b) A kivételes nyugellátást kérelemre meg kell szüntetni. A kivételes saját jogú nyugellátás mellett szerzett, a Tny. 22/A. §-a szerinti növelés a kivételes nyugellátás megszüntetését követően is érvényesíthető, illetve azt a 68. § szerint folyósítani kell, ha a jogosultnak később saját jogú nyugellátást - ide értve a kivételes nyugellátást is - állapítanak meg.
(9) A kivételes nyugellátás igénylésének, folyósításának feltételei egyebekben azonosak a Tny.-ben meghatározott feltételekkel.
(9) Nem állapítható meg kivételes nyugellátás annak, aki előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti, szociális intézményben vagy javítóintézetben van elhelyezve.
(9) A Tny. 66. §-a alapján a nyugellátásban részesülő számára kivételes nyugdíjemelés akkor állapítható meg, ha a folyósított nyugellátás és a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt, számára esetlegesen folyósított rendszeres pénzellátás - ide nem értve az időskorúak járadékát - együttes havi összege nem haladja meg az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének kétszeresét.
(9) A Tny. 66. §-a alapján a nyugellátásban részesülő számára kivételes nyugdíjemelés akkor állapítható meg, ha a folyósított nyugellátás és az Szt. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt, számára esetlegesen folyósított rendszeres pénzellátás - ide nem értve az időskorúak járadékát - együttes havi összege nem haladja meg az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének kétszeresét.
(9) A Tny. 66. §-a alapján a nyugellátásban részesülő számára kivételes nyugdíjemelés akkor állapítható meg, ha a folyósított nyugellátás és az Szt. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt, számára esetlegesen folyósított rendszeres pénzellátás - ide nem értve az időskorúak járadékát - együttes havi összege nem haladja meg a 65 000 forintot.
(9) A Tny. 66. §-a alapján a nyugellátásban részesülő számára kivételes nyugellátás-emelés akkor állapítható meg, ha a folyósított nyugellátás és az Szt. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt, számára esetlegesen folyósított rendszeres pénzellátás - ide nem értve az időskorúak járadékát - együttes havi összege nem haladja meg a 70 000 forintot.
(9) A Tny. 66. §-a alapján a nyugellátásban részesülő számára kivételes nyugellátás-emelés akkor állapítható meg, ha a folyósított nyugellátás és az Szt. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt, számára esetlegesen folyósított rendszeres pénzellátás - ide nem értve az időskorúak járadékát - együttes havi összege nem haladja meg a 75 000 forintot.
(10) A kivételes nyugellátás igénylésének, folyósításának feltételei egyebekben azonosak a Tny.-ben meghatározott feltételekkel.
(10) A kivételes nyugdíjemelés engedélyezése esetén a bányásznyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a szolgálati nyugdíjat, a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is társadalombiztosítási nyugellátásnak kell tekinteni, amennyiben az ellátásban részesülő személy a reá irányadó nyugdíjkorhatárt (Tny. 7. §) elérte.
(10) A kivételes nyugdíjemelés engedélyezése esetén a bányásznyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a szolgálati nyugdíjat, a polgármester öregségi nyugdíját, a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is társadalombiztosítási nyugellátásnak kell tekinteni, amennyiben az ellátásban részesülő személy a reá irányadó nyugdíjkorhatárt (Tny. 7. §) betöltötte.
(10) A kivételes nyugdíjemelés engedélyezése esetén a bányásznyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a szolgálati nyugdíjat, a polgármester öregségi nyugdíját, a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is társadalombiztosítási nyugellátásnak kell tekinteni, amennyiben az ellátásban részesülő személy a 62. életévét betöltötte.
(10) A kivételes nyugdíjemelés engedélyezése esetén a bányásznyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a szolgálati nyugdíjat, a polgármester öregségi nyugdíját, a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is társadalombiztosítási nyugellátásnak kell tekinteni, amennyiben az ellátásban részesülő személy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
(10) A kivételes nyugellátás-emelés engedélyezése esetén a bányásznyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a szolgálati nyugdíjat, a polgármester öregségi nyugdíját, a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is társadalombiztosítási nyugellátásnak kell tekinteni, amennyiben az ellátásban részesülő személy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
(10) A kivételes nyugellátás-emelés engedélyezése esetén a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is társadalombiztosítási nyugellátásnak kell tekinteni, amennyiben az ellátásban részesülő személy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
(11) A kivételes nyugdíjemelés engedélyezésénél előnyben kell részesíteni
a) férfiak esetében a 35 évnél, nők esetében a 30 évnél több szolgálati idővel rendelkező személyt, vagy
b) a 70 éven felüli személyt, illetőleg
c) az I. vagy II. rokkantsági csoportba tartozó személyt.
d) azt a személyt, aki kivételes nyugellátás-emelésben korábban nem részesült.
(11) A kivételes nyugellátás-emelés engedélyezésénél előnyben kell részesíteni
a) férfiak esetében a 35 évnél, nők esetében a 30 évnél több szolgálati idővel rendelkező személyt, vagy
b) a 70 éven felüli személyt, illetőleg
c) az I. vagy II. rokkantsági csoportba tartozó személyt,
d) azt a személyt, aki kivételes nyugellátás-emelésben korábban nem részesült.
(12) A kivételes nyugdíjemelés összege nem haladhatja meg az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének 25%-át, de nem lehet kevesebb annak 10%-ánál.
(12) A kivételes nyugellátás-emelés összege nem haladhatja meg az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének 25%-át, de nem lehet kevesebb annak 10%-ánál.
(13) Nem engedélyezhető kivételes nyugdíjemelés a nyugellátás megállapítását, továbbá a korábbi méltányossági nyugdíjemelést követő 3 éven belül.
(13) Nem engedélyezhető kivételes nyugdíjemelés a nyugellátás megállapítását, továbbá a korábbi méltányossági nyugdíjemelést követő 5 éven belül.
(13) Nem engedélyezhető kivételes nyugdíjemelés a nyugellátás megállapítását, továbbá a korábbi méltányossági nyugdíjemelést követő 3 éven belül.
(13) Nem engedélyezhető kivételes nyugellátás-emelés a nyugellátás megállapítását, továbbá a korábbi kivételes nyugellátás-emelést követő 3 éven belül.
(14) A méltányossági jogkör gyakorlásának részletes eljárási rendjét és a felhasználható költségvetési előirányzat-keret megosztását az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság főigazgatója határozza meg.
(14) A méltányossági jogkör gyakorlásának részletes eljárási rendjét és a felhasználható költségvetési előirányzat-keret megosztását az ONYF főigazgatója határozza meg.
(14) A méltányossági jogkör gyakorlásának részletes eljárási rendjét és a felhasználható költségvetési előirányzat-keret megosztását az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ONYF) főigazgatója határozza meg.
(14) A méltányossági jogkör gyakorlásának részletes eljárási rendjét és a felhasználható költségvetési előirányzat-keret megosztását az ONYF főigazgatója határozza meg.
(14) A méltányossági jogkör gyakorlásához felhasználható költségvetési előirányzat-keret megosztását az ONYF főigazgatója határozza meg.
(15) Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság főigazgatója rendkívül indokolt esetben a (7), (9) és (13) bekezdésekben meghatározott feltételek hiányában is engedélyezheti a nyugellátás méltányosságból történő megállapítását vagy emelését. Nem engedélyezhető azonban emelés, ha a nyugellátás és a (9) bekezdés szerinti rendszeres pénzellátás havi összege meghaladja az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott - az évközi emelésekkel növelt - legkisebb összegének két és félszeresét.
(15) A nyugellátásban részesülő személy részére - a Tny. 66. §-ában meghatározott szervek vezetői - egyszeri segély kifizetését engedélyezhetik, ha a kérelmező olyan élethelyzetbe kerül, amely létfenntartását veszélyezteti.
(15) A nyugellátásban részesülő személy részére - az (1d) bekezdés d) pontja szerinti személyek - egyszeri segély kifizetését engedélyezhetik, ha a kérelmező olyan élethelyzetbe kerül, amely létfenntartását veszélyezteti.
(16) Előnyben kell részesíteni a kérelmezőt, ha az egyszeri segélyt katasztrófa, elemi csapás, közeli hozzátartozó halála, illetve a kérelmező vagy közeli hozzátartozójának betegsége miatt igényli. A kérelem elbírálásánál figyelembe kell venni a kérelmezővel közös háztartásban élő, jövedelemmel nem rendelkező eltartottak számát is.
(17) Az egyszeri segély akkor engedélyezhető, ha a kérelmező Szt. 4. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti havi jövedelme nem haladja meg az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének
a) kétszeresét, ha a kérelmező közeli hozzátartozójával közös háztartásban él;
b) két és félszeresét, ha a kérelmező egyedül él.
(17) Az egyszeri segély akkor engedélyezhető, ha a kérelmező Szt. 4. § (1) bekezdés a) pontja szerinti havi jövedelme nem haladja meg
a) a 65 000 forintot, ha a kérelmező közeli hozzátartozójával közös háztartásban él,
a) a 70 000 forintot, ha a kérelmező közeli hozzátartozójával közös háztartásban él,
a) a 75 000 forintot, ha a kérelmező közeli hozzátartozójával közös háztartásban él,
b) a 75 000 forintot, ha a kérelmező egyedül él.
b) a 80 000 forintot, ha a kérelmező egyedül él.
b) a 85 000 forintot, ha a kérelmező egyedül él.
(18) Az egyszeri segélyt kérelmező személynek a kérelmében - az (1) bekezdésben meghatározottakon túl - nyilatkoznia kell az Szt. 4. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti havi jövedelméről is.
(19) A kérelmező számára egyszeri segély évente csak egy alkalommal állapítható meg. Az egyszeri segély összege nem lehet kevesebb 10 000 forintnál, de nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegét.
(19) A kérelmező számára egyszeri segély évente csak egy alkalommal állapítható meg. Az egyszeri segély összege nem lehet kevesebb 15 000 forintnál, de nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének másfélszeresét.
(20) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója rendkívül indokolt esetben
a) a (7), (9) és (13) bekezdésekben meghatározott feltételek hiányában is engedélyezheti a nyugellátás méltányosságból történő megállapítását vagy emelését azzal, hogy nem engedélyezhető emelés, ha a nyugellátás és a (9) bekezdés szerinti rendszeres pénzellátás havi összege meghaladja az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott - az évközi emelésekkel növelt - legkisebb összegének két és félszeresét;
b) a (17) bekezdésben meghatározott feltétel hiányában, illetőleg a (19) bekezdésben foglaltaktól eltérően is engedélyezheti egyszeri segély méltányosságból történő kifizetését azzal, hogy az engedélyezett segély összege nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj jogszabályban meghatározott - az évközi emelésekkel növelt - legkisebb összegének kétszeresét.
(20) Az ONYF főigazgatója rendkívül indokolt esetben
a) a (7), (9) és (13) bekezdésekben meghatározott feltételek hiányában is engedélyezheti a nyugellátás méltányosságból történő megállapítását vagy emelését azzal, hogy nem engedélyezhető emelés, ha a nyugellátás és a (9) bekezdés szerinti rendszeres pénzellátás havi összege meghaladja az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott - az évközi emelésekkel növelt - legkisebb összegének két és félszeresét;
a) a (7), (9) és (13) bekezdésekben meghatározott feltételek hiányában is engedélyezheti a nyugellátás méltányosságból történő megállapítását vagy emelését azzal, hogy nem engedélyezhető emelés, ha a nyugellátás és a (9) bekezdés szerinti rendszeres pénzellátás havi összege meghaladja a 75 000 forintot,
a) a (7), (9) és (13) bekezdésekben meghatározott feltételek hiányában is engedélyezheti a nyugellátás méltányosságból történő megállapítását vagy emelését azzal, hogy nem engedélyezhető emelés, ha a nyugellátás és a (9) bekezdés szerinti rendszeres pénzellátás havi összege meghaladja a 80 000 forintot,
a) a (7), (9) és (13) bekezdésekben meghatározott feltételek hiányában is engedélyezheti a nyugellátás méltányosságból történő megállapítását vagy emelését azzal, hogy nem engedélyezhető emelés, ha a nyugellátás és a (9) bekezdés szerinti rendszeres pénzellátás havi összege meghaladja a 85 000 forintot,
b) a (17) bekezdésben meghatározott feltétel hiányában, illetőleg a (19) bekezdésben foglaltaktól eltérően is engedélyezheti egyszeri segély méltányosságból történő kifizetését azzal, hogy az engedélyezett segély összege nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj jogszabályban meghatározott - az évközi emelésekkel növelt - legkisebb összegének kétszeresét.
b) a (17) bekezdésben meghatározott feltétel hiányában, illetőleg a (19) bekezdésben foglaltaktól eltérően is engedélyezheti egyszeri segély méltányosságból történő kifizetését azzal, hogy az engedélyezett segély összege nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj jogszabályban meghatározott - az évközi emelésekkel növelt - legkisebb összegének háromszorosát.
72/C. §   A Tny. 78. §-ának alkalmazása során az ügyfél új ellátás iránti igénybejelentése is a megszüntető határozat azonnali végrehajtására irányuló kérelemnek minősül.
72/C. §   A Tny. 72. §-ában meghatározott orvos-szakértői szervek alatt - a vasutas biztosítottak esetében is - a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 42. §-ának (2) bekezdése szerinti orvosi bizottságokat kell érteni.
72/C. §   A Tny. 72. §-ában meghatározott orvos-szakértői szervek alatt - a vasutas biztosítottak esetében is - a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 42. §-ának (3) bekezdése szerinti orvosi bizottságokat kell érteni.
72/D. §   A Tny. 75. §-át kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a rokkantságról szóló orvosi bizottság szakvéleménye nem nyugellátásra irányuló igény érvényesítéséhez volt szükséges.
72/D. §   A Tny. 75. §-át kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerv a rokkantságról szóló szakvéleményét nem nyugellátásra irányuló igény érvényesítéséhez adta ki.
73. §
(1) Arra az időre, amely alatt a jogosult - beleszámítva az őrizetbe vétel idejét is - harminc napot meghaladóan előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztését tölti, nyugellátását, baleseti rokkantsági nyugdíjat, hozzátartozói baleseti és hozzátartozói nyugellátását szüneteltetni kell, illetőleg, ha kéri azt az általa - visszavonásig érvényes - szabályszerű meghatalmazással ellátott személy kezéhez vagy a büntetés-végrehajtási intézethez kell részére folyósítani.
(1) Ha a jogosult előzetes letartóztatását vagy szabadságvesztés büntetését tölti, nyugellátását kérelmére
a) az általa - visszavonásig érvényes - meghatalmazással ellátott személynek,
b) az általa megjelölt belföldi pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlájára, vagy
c) a büntetés-végrehajtási intézethez
kell folyósítani.
(2) A szüneteltetett nyugellátást, baleseti rokkantsági nyugdíjat, hozzátartozói, baleseti hozzátartozói nyugellátást a büntetőeljárás befejezése, illetőleg a szabadságvesztés letöltése után egy éven belül előterjesztett kérelemre a jogosult részére egy összegben ki kell utalni.
(2) Ha a jogosult részére korábban a nyugellátást pénzforgalmi számláról történő készpénzkifizetés kézbesítése útján folyósították, és a jogosult nem kéri a nyugellátásnak az (1) bekezdés szerinti folyósítását, a 75/C. § (1) bekezdését kell alkalmazni azzal, hogy a nyugellátást az előzetes letartóztatás (őrizetbe vétel) és a szabadságvesztés teljes időtartamára ki kell utalni.
73/A. §
(1) A saját jogú nyugellátás Tny. 83. §-ának (3) bekezdése szerinti szüneteltetéséről a nyugdíjas erre irányuló kérelme alapján a nyugdíjfolyósító szerv határozattal intézkedik. A saját jogú nyugellátás szüneteltetésére
a) a kérelem benyújtását követő naptári hónap első napjától kerül sor, ha a kérelmező a szüneteltetés kezdő időpontját követő időre nyugellátást nem vett fel, vagy a felvett nyugellátást az első fokú határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül visszafizeti,
b) az a) pontban előírt visszafizetés elmaradása esetén a fizetési határidő lejártát követő hónap első napjától kerül sor.
(1) A saját jogú nyugellátás Tny. 83/A. §-ának (1) bekezdése szerinti szüneteltetéséről a nyugdíjas erre irányuló kérelme alapján a nyugdíjfolyósító szerv határozattal intézkedik. A saját jogú nyugellátás szüneteltetésére
a) a kérelem benyújtását követő naptári hónap első napjától kerül sor, ha a kérelmező a szüneteltetés kezdő időpontját követő időre nyugellátást nem vett fel, vagy a felvett nyugellátást az első fokú határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül visszafizeti,
b) az a) pontban előírt visszafizetés elmaradása esetén a fizetési határidő lejártát követő hónap első napjától kerül sor.
(1) A saját jogú nyugellátás Tny. 83/A. §-ának (1) bekezdése szerinti szüneteltetéséről a nyugdíjas erre irányuló kérelme alapján a nyugdíjfolyósító szerv határoz. A saját jogú nyugellátás szüneteltetésére
a) a kérelem benyújtását követő naptári hónap első napjától kerül sor, ha a kérelmező a szüneteltetés kezdő időpontját követő időre nyugellátást nem vett fel, vagy a felvett nyugellátást az első fokú határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül visszafizeti,
b) az a) pontban előírt visszafizetés elmaradása esetén a fizetési határidő lejártát követő hónap első napjától kerül sor.
(2) A saját jogú nyugellátás újbóli folyósításáról a nyugdíjas erre irányuló kérelme alapján a nyugdíjfolyósító szerv határozattal intézkedik, ha a saját jogú nyugellátás jogosultsági feltételei fennállnak. Az újbóli folyósítás kezdő időpontja a kérelem benyújtását követő naptári hónap első napja.
(2) A saját jogú nyugellátás újbóli folyósításáról a nyugdíjas erre irányuló kérelme alapján a nyugdíjfolyósító szerv határoz, ha a saját jogú nyugellátás jogosultsági feltételei fennállnak. Az újbóli folyósítás kezdő időpontja a kérelem benyújtását követő naptári hónap első napja.
73/B. §   A Tny. 83/B. § (1) bekezdése szerinti éves keretösszeg elérésének vizsgálatakor a kifizetett nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amely időszakra vonatkozóan azt kifizették.
74. §   A vasutas nyugdíjigazgatás megszűnésével a Vasutas Önkéntes Támogatási Alap Közhasznú Egyesület, a Rudolf Segélyező Egyesület, a Vasutas Segélyező Egyesület, a Vasutasok és Közlekedési Dolgozók Jótékonysági Egyesülete, valamint a Mozdonyvezetők, Vasútüzemi Dolgozók Segélyező Egyesülete (a továbbiakban: egyesületek) 2007. december 31-én nyugellátásban, nyugdíjszerű rendszeres pénzellátásban, baleseti járadékban részesülő tagjai tagdíjának az ellátásból történő levonásáról - megfelelő térítés ellenében - a nyugdíjfolyósító szerv gondoskodik, feltéve, hogy a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatóság a tagok említett szervezeteknek adott írásos nyilatkozata alapján december hóban teljesített levonást. A tagdíj ellátásból történő levonása az egyesületnek adott írásos felhatalmazás alapján azon tagok esetében is foganatosítható, akiknek az ellátásra való igényük 2008. január 1-jét megelőzően megnyílt, és annak elbírálása ebben az időpontban a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatóság, illetőleg a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zártkörűen Működő Részvénytársaság hatáskörébe tartozott volna. A tagdíjlevonások és a térítés elszámolásának rendjét az egyesületek és a nyugdíjfolyósító szerv megállapodásban rögzítik.
74. §   2008. január 1-jétől a Tny. 36/D. §-ának (1) bekezdésében, a Tny. 36/G. §-ának (1) bekezdésében, a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Rjtv.) 13. §-a (1) bekezdésének e) pontjában szabályozott és a külön jogszabály szerinti egészségkárosodási járadékok esetében meghatározott megszüntetési ok, továbbá a Tny. 83/B. §-ában szabályozott szünetelési ok, valamint a rehabilitációs járadék - az Rjtv. 4. §-ának (2) bekezdése szerinti - csökkentésének vizsgálata céljából az állami adóhatóság a nyugdíjas, járadékos keresetére, jövedelmére vonatkozó adatokról köteles rendszeres adatszolgáltatást teljesíteni a nyugdíjfolyósító szervnek. Az állami adóhatóság és az ONYF az adatszolgáltatás rendjét megállapodásban rendezi.
74. §   Nyugdíjfolyósító szerv: a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, a Vasutak nyugdíjasai, illetőleg ezek hozzátartozói vonatkozásában pedig a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság.
74. §   Nyugdíjfolyósító szerv: a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, a Vasutak nyugdíjasai, illetőleg ezek hozzátartozói vonatkozásában pedig a MÁV ZRt. Nyugdíj Igazgatóság.
75. §
(1) Annak a nyugellátását, baleseti rokkantsági nyugdíját, baleseti hozzátartozói nyugellátását, aki érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodik, belföldön vezetett átutalási betétszámlájára vagy belföldi meghatalmazottja részére kell folyósítani. A meghatalmazott nevét és címét az ellátásra jogosultnak a nyugdíjfolyósító szerv tudomására kell hoznia.
(1) A külföldön élő vagy tartózkodó személy nyugellátását, baleseti járadékát kérelmére
a) a nyugdíjfolyósító szervvel szerződéses kapcsolatban álló belföldi hitelintézetnél vezetett átutalási betétszámlájára (bankszámlájára), vagy
b) belföldi meghatalmazottja részére
kell folyósítani. Ha a külföldi tartózkodás várható időtartama a 90 napot meghaladja, a nyugellátásban részesülő erről, továbbá a külföldi lakcíméről (tartózkodási helyéről) - a külföldre történő utazás előtt - tájékoztatni köteles a nyugdíjfolyósító szervet.
(1) A külföldön élő vagy tartózkodó személy nyugellátását, baleseti járadékát kérelmére
a) a Tny. 79. § (2) bekezdése a) és b) pontjában meghatározottak szerinti átutalási betétszámlára (bankszámlára) utalással, vagy
a) a Tny. 79. § (2) bekezdése a) és b) pontjában meghatározottak szerinti pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára utalással, vagy
a) a Tny. 79. § (2) bekezdése a)-c) pontjában meghatározottak szerinti pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára utalással, vagy
b) belföldi meghatalmazottja részére
kell folyósítani.
(2) A nyugdíjas átmeneti külföldi tartózkodása esetén - a reá irányadó devizajogszabályok szerint - kérheti ellátása külföldre utalását.
(2) A nyugdíjas átmeneti külföldi tartózkodása esetén kérheti - a 76. § (1) bekezdésének figyelembevételével - az ellátásának külföldre történő utalását.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben az ellátás külföldre történő átutalása a belföldi számlavezető hitelintézettől kérhető. Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a meghatalmazott nevét és címét az ellátásra jogosultnak a nyugdíjfolyósító szerv tudomására kell hoznia.
(2) Ha a külföldi tartózkodás várható időtartama a kilencven napot meghaladja, a nyugellátásban részesülő erről, továbbá a külföldi lakcíméről (tartózkodási helyéről) - a külföldre történő utazás előtt - tájékoztatni köteles a nyugdíjfolyósító szervet.
(3) Ha a devizabelföldi nyugdíjas külföldi tartózkodása az egy évet meghaladja, a 76. § (3) bekezdés szerinti adategyeztetésre vonatkozó rendelkezések reá is kiterjednek. Az adategyeztetés módjára a nyugdíjfolyósító szerv a közreműködő pénzintézettel megállapodást köthet. A külföldi tartózkodás miatt ki nem fizetett nyugellátást, baleseti rokkantsági nyugdíjat, hozzátartozói, hozzátartozói baleseti nyugellátást a jogosult hazaérkezése után kérelmére ki kell fizetni.
(3) Ha a nyugdíjas külföldi tartózkodása az egy évet meghaladja, a 76. § (3) bekezdés szerinti adategyeztetésre vonatkozó rendelkezések reá is kiterjednek. Az adategyeztetés módjára a nyugdíjfolyósító szerv a közreműködő pénzintézettel megállapodást köthet. A külföldi tartózkodás miatt ki nem fizetett nyugellátást, baleseti rokkantsági nyugdíjat, hozzátartozói, hozzátartozói baleseti nyugellátást a jogosult hazaérkezése után kérelmére ki kell fizetni.
(3) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában az ellátás külföldre történő utalása
a) a Tny. 79. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti esetben a belföldi számlavezető hitelintézettől,
a) a Tny. 79. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti esetben a belföldi pénzforgalmi szolgáltatótól,
b) a Tny. 79. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti esetben a nyugdíjfolyósító szervtől
b) a Tny. 79. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontja szerinti esetben a nyugdíjfolyósító szervtől
kérhető.
(4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti kérelemnek tartalmaznia kell a külföldi hitelintézet elnevezését és címét (ország, város, utcanév, házszám), a külföldi hitelintézet számlaszámát, a nemzetközi pénzforgalomban alkalmazandó bankszámlaszámot (IBAN és SWIFT kód).
(4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti kérelemnek tartalmaznia kell a külföldi pénzforgalmi szolgáltató elnevezését és pontos címét, a külföldi pénzforgalmi szolgáltató számlaszámát, valamint annak a fizetési számlának a nemzetközi pénzforgalomban alkalmazandó számát (IBAN és SWIFT kód), amelyre a külföldön élő vagy tartózkodó személy az ellátás utalását kéri.
(5) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a belföldi meghatalmazott nevét és címét az ellátásra jogosultnak a nyugdíjfolyósító szerv tudomására kell hoznia.
75/A. §   A nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását kizárólag a magyar törvényes fizetőeszközben teljesíti.
75/B. §   A nyugdíjfolyósító szerv minden naptári év január hónapban az ellátások tárgyév január hónapban és az előző évben kiutalt összegéről - az erre a célra rendszeresített nyomtatványon - tájékoztatja az ellátásban részesülőket.
75/C. §   Ha a megállapított nyugellátás folyósítására azért nem kerülhet sor, mert a kiutalt ellátás - a nyugdíjfolyósító szerven kívüli okból - a megadott folyósítási címről visszaérkezik, és az ellátás kiutalásához szükséges intézkedések sem vezetnek eredményre, a nyugdíjfolyósító szerv az ellátás további folyósítását megszünteti. A nyugdíjfolyósító szerv a jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén határozatban intézkedik az ellátás újbóli folyósítása, valamint a nem folyósított ellátás visszamenőleges - legfeljebb öt évre járó, időközi emelésekkel növelt - összegének kiutalásáról.
75/C. §   Ha a megállapított nyugellátás folyósítására a nyugdíjfolyósító szerv ügykörén kívüli okból amiatt nem kerülhet sor, mert
a) a kiutalt ellátás a megadott folyósítási címről vagy bankszámláról visszaérkezik, és az ellátás kiutalásához szükséges intézkedések sem vezetnek eredményre, vagy
b) az ellátásban részesülő személy ismeretlen helyen tartózkodik,
a nyugdíjfolyósító szerv az ellátás további folyósítását határozattal megszünteti. A nyugdíjfolyósító szerv a jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén határozatban intézkedik az ellátás újbóli folyósítása, valamint a nem folyósított ellátás visszamenőleges - legfeljebb öt évre járó, időközi emelésekkel növelt - összegének kiutalásáról.
75/C. §
(1) Ha a megállapított nyugellátás folyósítására a nyugdíjfolyósító szerv ügykörén kívüli okból amiatt nem kerülhet sor, mert
a) a kiutalt ellátás a megadott folyósítási címről vagy bankszámláról visszaérkezik, és az ellátás kiutalásához szükséges intézkedések sem vezetnek eredményre, vagy
b) az ellátásban részesülő személy ismeretlen helyen tartózkodik,
a nyugdíjfolyósító szerv az ellátás további folyósítását határozattal megszünteti. A nyugdíjfolyósító szerv a jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén határozatban intézkedik az ellátás újbóli folyósítása, valamint a nem folyósított ellátás visszamenőleges - legfeljebb öt évre járó, időközi emelésekkel növelt - összegének kiutalásáról.
(1) Ha a megállapított nyugellátás folyósítására a nyugdíjfolyósító szerv ügykörén kívüli okból amiatt nem kerülhet sor, mert
a) a kiutalt ellátás a megadott folyósítási címről vagy bankszámláról visszaérkezik, és az ellátás kiutalásához szükséges intézkedések sem vezetnek eredményre, vagy
a) a kiutalt ellátás a megadott folyósítási címről vagy fizetési számláról visszaérkezik, és az ellátás kiutalásához szükséges intézkedések sem vezetnek eredményre, vagy
b) az ellátásban részesülő személy ismeretlen helyen tartózkodik,
a nyugdíjfolyósító szerv az ellátás további folyósítását megszünteti. A nyugdíjfolyósító szerv a jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén intézkedik az ellátás újbóli folyósítása, valamint a nem folyósított ellátás visszamenőleges - legfeljebb öt évre járó, időközi emelésekkel növelt - összegének kiutalásáról.
(2) Ha a megállapított nyugellátás további folyósítása jogszabályban előírt, rendszeres időközönként jelentkező feltétel igazolásán alapul, az ellátást folyósító szerv a jogosultság igazolásáig az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg az ellátás folyósítását is felfüggeszti.
(2) Ha a megállapított nyugellátás további folyósítása jogszabályban előírt, rendszeres időközönként jelentkező feltétel igazolásán alapul, az ellátást folyósító szerv a jogosultság igazolásáig az ellátás folyósítását felfüggeszti.
75/D. §
(1) A jogosult halála esetén a fel nem vett ellátás hagyatékként történő kiutalását az örökös a jogerős hagyatékátadó végzés vagy öröklési bizonyítvány egyidejű csatolásával kérheti.
(2) Az elhunyttal közös háztartásban való együttélésre tekintettel a Tny. 83. § (2) bekezdése szerinti hozzátartozó által előterjesztett, az ellátás felvétele iránti kérelmet az ONYF által erre a célra rendszeresített, és az ONYF hivatalos honlapján közzétett formanyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani. A formanyomtatvány és elektronikus űrlap adattartalmát a 7. számú melléklet határozza meg.
(2) Az elhunyttal közös háztartásban való együttélésre tekintettel a Tny. 83. § (2) bekezdése szerinti hozzátartozó által előterjesztett, az ellátás felvétele iránti kérelmet az ONYF főigazgatója által erre a célra rendszeresített, és az ONYF hivatalos honlapján közzétett formanyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani. A formanyomtatvány és elektronikus űrlap adattartalmát a 7. számú melléklet határozza meg.
76. §
(1) Ha a Tny. 77. §-ában meghatározott személy a Vasutak dolgozója volt, az igényt a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság, illetőleg a GYSEV Rt. bírálja el.
(1) A Tny. 77. §-ában meghatározott személy részére megállapított nyugellátást, baleseti nyugellátást és baleseti járadékot a nyugdíjfolyósító szerv a vele szerződéses kapcsolatban álló - a jogosult által megjelölt - pénzintézethez utalja.
(1) A Tny. 77. §-ában meghatározott személy részére megállapított nyugellátást, baleseti nyugellátást és baleseti járadékot a nyugdíjfolyósító szerv a vele szerződéses kapcsolatban álló - a jogosult által megjelölt - belföldi hitelintézethez utalja a Tny. 79. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.
(1) A nyugdíjfolyósító szerv a külföldön élő vagy tartózkodó személyre nézve minden naptári évben - negyedévenként - adategyeztetést végez. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugdíjfolyósító szervtől ellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy külföldi hatóság, illetőleg a Magyar Köztársaság külképviseleti szerve által hitelesítve, 30 napon belül vissza kell küldenie. Az egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt szociális vagy egészségügyi intézményben tartózkodó, illetve ellátásban részesülő személy esetében az említett intézmények vagy azok orvosa által igazolt adatokat és tényeket - az ellenkező bizonyításig - hitelt érdemlően bizonyítottnak, igazoltnak kell tekinteni.
(1) A nyugdíjfolyósító szerv a külföldön élő vagy tartózkodó személyre nézve naptári évenként - március hónapban - adategyeztetést végez. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugdíjfolyósító szervtől ellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy külföldi hatóság, illetőleg a Magyar Köztársaság külképviseleti szerve által hitelesítve 30 napon belül vissza kell küldenie. Az egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt szociális vagy egészségügyi intézményben tartózkodó, illetve ellátásban részesülő személy esetében az említett intézmények vagy azok orvosa által, illetve a külföldi közigazgatási szerv, bíróság, számlavezető pénzintézet, nyugdíjbiztosítási szerv (nyugdíjpénztár) által igazolt adatokat és tényeket - az ellenkező bizonyításig - hitelt érdemlően bizonyítottnak, igazoltnak kell tekinteni.
(1) A nyugdíjfolyósító szerv a külföldön élő vagy tartózkodó személyre nézve naptári évenként - március hónapban - adategyeztetést végez. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugdíjfolyósító szervtől ellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy külföldi hatóság, illetőleg a Magyar Köztársaság külképviseleti szerve által hitelesítve egy hónapon belül vissza kell küldenie. Az egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt szociális vagy egészségügyi intézményben tartózkodó, illetve ellátásban részesülő személy esetében az említett intézmények vagy azok orvosa által, illetve a külföldi közigazgatási szerv, bíróság, számlavezető pénzintézet, nyugdíjbiztosítási szerv (nyugdíjpénztár) által igazolt adatokat és tényeket - az ellenkező bizonyításig - hitelt érdemlően bizonyítottnak, igazoltnak kell tekinteni.
(1) A nyugdíjfolyósító szerv a külföldön élő vagy tartózkodó személyre nézve naptári évenként - március hónapban - adategyeztetést végez. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugdíjfolyósító szervtől ellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy külföldi hatóság, illetőleg a Magyar Köztársaság külképviseleti szerve által hitelesítve egy hónapon belül vissza kell küldenie. Az egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt szociális vagy egészségügyi intézményben tartózkodó, illetve ellátásban részesülő személy esetében az említett intézmények vagy azok orvosa által, illetve a külföldi közigazgatási szerv, bíróság, pénzforgalmi szolgáltató, nyugdíjbiztosítási szerv (nyugdíjpénztár) által igazolt adatokat és tényeket - az ellenkező bizonyításig - hitelt érdemlően bizonyítottnak, igazoltnak kell tekinteni.
(1) A nyugdíjfolyósító szerv a külföldön élő vagy tartózkodó személyre nézve naptári évenként - március hónapban - adategyeztetést végez. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugdíjfolyósító szervtől ellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy külföldi hatóság, illetőleg Magyarország külképviseleti szerve által hitelesítve egy hónapon belül vissza kell küldenie. Az egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt szociális vagy egészségügyi intézményben tartózkodó, illetve ellátásban részesülő személy esetében az említett intézmények vagy azok orvosa által, illetve a külföldi közigazgatási szerv, bíróság, pénzforgalmi szolgáltató, nyugdíjbiztosítási szerv (nyugdíjpénztár) által igazolt adatokat és tényeket - az ellenkező bizonyításig - hitelt érdemlően bizonyítottnak, igazoltnak kell tekinteni.
(1a) A szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás keretében, az állam által kötelezően nyújtandó szolgáltatások szabályai szerinti központi azonosítási ügynök hozzáféréssel rendelkező személy az éves adategyeztetést - a tárgyév márciusában - elektronikus űrlapon is elvégezheti. Ha a jogosult az éves adategyeztetést elektronikus űrlapon végzi, az (1) bekezdésben meghatározott, postai úton történő adategyeztetésre csak háromévenként van szükség.
(2) A megállapított nyugellátást, baleseti nyugellátást a nyugdíjfolyósító szerv a Pénzintézeti Központ Bank Rt.-hez, illetőleg a nyugdíjasnak az első folyósítást követően előterjesztett kérésére egyéb - a nyugdíjfolyósító szervvel az ellátások utalására szerződéses kapcsolatban álló - pénzintézethez utalja. Ugyanígy kell eljárni, ha külföldön élő személy az ország elhagyását megelőző időponttól megállapított nyugellátásának, baleseti nyugellátásának folyósítását kéri.
(2) A megállapított nyugellátást, baleseti nyugellátást és baleseti járadékot a nyugdíjfolyósító szerv a vele szerződéses kapcsolatban álló - a jogosult által megjelölt - pénzintézethez utalja. Ugyanígy kell eljárni, ha külföldön élő személy az ország elhagyását megelőző időponttól megállapított nyugellátásának, baleseti nyugellátásának folyósítását kéri.
(2) A (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni akkor is, ha külföldön élő személy kéri az ország elhagyását megelőző időponttól megállapított - korábbi - nyugellátásának (baleseti nyugellátásának), illetve baleseti járadékának a folyósítását.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti kitöltött nyomtatvány az előírt határidőn belül nem érkezik vissza, vagy visszaérkezik, de abból a jogosultság fennállása nem tűnik ki, az ellátás folyósítását a határidő lejárta vagy a visszaérkezés napját követő második hónap első napjával fel kell függeszteni. Későbbi hiánypótlás esetében az ellátást - a Tny. 80. §-a (1) bekezdésében foglaltakat is alkalmazva - tovább kell folyósítani. Az adategyeztetés módjára a nyugdíjfolyósító szerv a közreműködő hitelintézetekkel megállapodást köthet.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti kitöltött nyomtatvány az előírt határidőn belül nem érkezik vissza vagy visszaérkezik, de abból a jogosultság fennállása nem állapítható meg, az ellátás folyósítását a határidő lejárta vagy a visszaérkezés napját követő második hónap első napjával határozattal be kell szüntetni. A jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén határozattal kell intézkedni az ellátás újbóli folyósításáról és a nem folyósított ellátás legfeljebb öt évre visszamenőlegesen járó - az időközi emelésekkel növelt - összegének kiutalásáról.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti kitöltött nyomtatvány az előírt határidőn belül nem érkezik vissza vagy visszaérkezik, de abból a jogosultság fennállása nem állapítható meg, az ellátás folyósítását a határidő lejárta vagy a visszaérkezés napját követő második hónap első napjával be kell szüntetni. A jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén intézkedni kell az ellátás újbóli folyósításáról és a nem folyósított ellátás legfeljebb öt évre visszamenőlegesen járó - az időközi emelésekkel növelt - összegének kiutalásáról.
(2) Ha az (1) vagy (1a) bekezdés szerinti kitöltött nyomtatvány, illetve elektronikus űrlap az előírt határidőn belül nem érkezik vissza vagy visszaérkezik, de abból a jogosultság fennállása nem állapítható meg, az ellátás folyósítását a határidő lejárta vagy a visszaérkezés napját követő második hónap első napjával be kell szüntetni. A jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén intézkedni kell az ellátás újbóli folyósításáról és a nem folyósított ellátás legfeljebb öt évre visszamenőlegesen járó - az időközi emelésekkel növelt - összegének kiutalásáról.
(3) A nyugdíjfolyósító szerv a (2) bekezdés hatálya alá tartozó személyre nézve minden naptári évben legfeljebb kétszer adategyeztetést végez. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy hatóság által hitelesítve vissza kell küldenie. Ha a kitöltött nyomtatvány 90 napon belül nem érkezik vissza vagy visszaérkezik, de abból a jogosultság fennállása nem tűnik ki, az ellátás folyósítását a határidő lejárta vagy a visszaérkezés napját követő második naptári hónap első napjával fel kell függeszteni. Későbbi hiánypótlás esetében az ellátást - a Tny. 80. §-a (1) bekezdésében foglaltakat is alkalmazva - tovább kell folyósítani. Az adategyeztetés módjára a nyugdíjfolyósító szerv a közreműködő pénzintézettel megállapodást köthet.
(3) A nyugdíjfolyósító szerv az (1)-(2) bekezdés hatálya alá tartozó külföldön élő személyre nézve minden naptári évben legfeljebb kétszer adategyeztetést végez. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy külföldi hatóság, illetőleg a Magyar Köztársaság külképviseleti szerve által hitelesítve vissza kell küldenie. Az egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt szociális vagy egészségügyi intézményben tartózkodó, illetve ellátásban részesülő személy esetében az említett intézmények vagy azok orvosa által igazolt adatokat és tényeket - az ellenkező bizonyításig - hitelt érdemlően bizonyítottnak, igazoltnak kell tekinteni.
(3) A nyugdíjfolyósító szerv az (1)-(2) bekezdés hatálya alá tartozó külföldön élő személyre nézve minden naptári évben legfeljebb kétszer adategyeztetést végez. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy külföldi hatóság, illetőleg a Magyar Köztársaság külképviseleti szerve által hitelesítve vissza kell küldenie. Az egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt szociális vagy egészségügyi intézményben tartózkodó, illetve ellátásban részesülő személy esetében az említett intézmények vagy azok orvosa által igazolt adatokat és tényeket - az ellenkező bizonyításig - hitelt érdemlően bizonyítottnak, igazoltnak kell tekinteni. Ha a kitöltött nyomtatvány kilencven napon belül nem érkezik vissza, vagy visszaérkezik, de abból a jogosultság fennállása nem tűnik ki, az ellátás folyósítását a határidő lejárta vagy a visszaérkezés napját követő második naptári hónap első napjával fel kell függeszteni. Későbbi hiánypótlás esetében az ellátást - a Tny. 80. §-a (1) bekezdésében foglaltakat is alkalmazva - tovább kell folyósítani. Az adategyeztetés módjára a nyugdíjfolyósító szerv a közreműködő pénzintézettel megállapodást köthet.

A követelés érvényesítése

76/A. §
(1) A Tny. 89. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit az 1999. december 31. után érvényesített - egyösszegű megtérítés iránti - követelésekre kell alkalmazni, feltéve, ha azt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) vonatkozó rendelkezései nem zárják ki.
(1) A Tny. 89. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit az egyösszegű megtérítés iránti követelésekre akkor kell alkalmazni, ha azt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) vonatkozó rendelkezései nem zárják ki.
(1) A Tny. 89. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit az egyösszegű megtérítés iránti követelésekre akkor kell alkalmazni, ha azt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) vonatkozó rendelkezései nem zárják ki.
(2) A Tny. 89. §-ának (3) bekezdése szerint megtérítendő összeget az ellátásban részesülő személyre a felszámolást, illetőleg a végelszámolást elrendelő végzés közzététele hónapjában irányadó öregségi nyugdíjkorhatár és az akkori életkora figyelembevételével kell meghatározni.
(2) A Tny. 89. §-ának (3) bekezdése alkalmazásánál a megtérítendő összeget az ellátásban részesülő személyre a felszámolást, illetőleg a végelszámolást elrendelő végzés közzététele hónapjában irányadó öregségi nyugdíjkorhatár és az akkori életkora figyelembevételével kell meghatározni.
(2) A Tny. 89. §-ának (3) bekezdése alkalmazásánál a megtérítendő összeget az ellátásban részesülő személyre a felszámolást, a kényszertörlést vagy a végelszámolást elrendelő végzés közzététele hónapjában irányadó öregségi nyugdíjkorhatár és az akkori életkora figyelembevételével kell meghatározni.
(3) A Tny. 89. § (4) bekezdés c) pontja alkalmazása során, ha az ellátásban részesülő személy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, egyösszegű megtérítés címén az ellátás egyhavi összegének negyvennyolcszorosát kell megtéríteni.
76/B. §   A Tny. 87-88. §-a alapján megtérítésre kötelezett helyett a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet alapján a biztosító áll helyt azzal, hogy e kötelezettségének átalányösszegben is eleget tehet. Az évenkénti átalányösszeg mértékét, az elszámolás ügyviteli rendjét az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság a biztosítókkal és a Magyar Biztosítók Szövetségével minden év július 31-ig megállapodásban rendezi.
76/B. §   A Tny. 87-88. §-a alapján megtérítésre kötelezett helyett a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló rendelkezések alapján a biztosító áll helyt azzal, hogy e kötelezettségének átalányösszegben is eleget tehet. Az évenkénti átalányösszeg mértékét, az elszámolás ügyviteli rendjét az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság a biztosítókkal és a Magyar Biztosítók Szövetségével minden év július 31-ig megállapodásban rendezi.
76/B. §   A Tny. 87-88. §-a alapján megtérítésre kötelezett helyett a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló rendelkezések alapján a biztosító áll helyt azzal, hogy e kötelezettségének átalányösszegben is eleget tehet. Az évenkénti átalányösszeg mértékét, az elszámolás ügyviteli rendjét az ONYF a biztosítókkal és a Magyar Biztosítók Szövetségével minden év július 31-ig megállapodásban rendezi.
76/B. §
(1) A Tny. 87-88. §-a alapján megtérítésre kötelezett helyett a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló rendelkezések alapján a biztosító áll helyt azzal, hogy e kötelezettségének átalányösszegben is eleget tehet. Az évenkénti átalányösszeg mértékét, az elszámolás ügyviteli rendjét az ONYF a biztosítókkal és a Magyar Biztosítók Szövetségével minden év július 31-ig megállapodásban rendezi.
(1) A Tny. 87-88. §-a alapján megtérítésre kötelezett helyett a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló rendelkezések alapján a biztosító áll helyt azzal, hogy e kötelezettségének átalányösszegben is eleget tehet. Az évenkénti átalányösszeg mértékét, az elszámolás ügyviteli rendjét az ONYF a biztosítókkal és a Magyar Biztosítók Szövetségével évente megállapodásban rendezi.
(2) Ha a Magyar Köztársaság területén külföldi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okoztak kárt, a Tny. 87-88. §-a alapján fennálló követelést a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv - a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényben meghatározott Nemzeti Iroda közreműködésével - a kötelezett biztosítójával szemben érvényesíti. Ha a kötelezett biztosítója a fizetési kötelezettségének a felhívás kézhezvételét követő kilencven napon belül nem tesz eleget, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését a Nemzeti Irodával szemben megtérítésre kötelező határozattal érvényesíti. Az ONYF az eljárás rendjét a Nemzeti Irodával kötött megállapodásban rendezi.
(2) Ha Magyarország területén külföldi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okoztak kárt, a Tny. 87-88. §-a alapján fennálló követelést a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv - a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényben meghatározott Nemzeti Iroda közreműködésével - a kötelezett biztosítójával szemben érvényesíti. Ha a kötelezett biztosítója a fizetési kötelezettségének a felhívás kézhezvételét követő kilencven napon belül nem tesz eleget, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését a Nemzeti Irodával szemben megtérítésre kötelező határozattal érvényesíti. Az ONYF az eljárás rendjét a Nemzeti Irodával kötött megállapodásban rendezi.
76/C. §   A Tny. 85. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a nyugellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása a foglalkoztató vagy egyéb szerv jogellenes intézkedésének a következménye.
77. §   A megtérítési követelés az ellátás mindenkori esedékességétől számított öt éven belül érvényesíthető.
77. §